Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

661. országos ülés 1916 szeptember 14-én, csütörtökön. 155 nézve méltóztassék csak elgondolni, hogy nekünk ez év végével körülbelül 18 milliárdnyi kaditerhünk lesz, pedig a háborúnak 1916 végével még nem lesz vége. Ennek a haditehernek egyedüli kamatterhe minden egyéb kiadás nélkül, rokkantak nélkül, retablirozások nélkül, kereken egy milliárd korona, mig Magyarország egész jövedelemfeleslege, kitűnő tudósunk, Eellner számítása szerint mindössze 825 millió korona évenként, vagyis uj teher gyanánt több fog jelentkezni, mint amennyi az ország nemzeti jövedelmének feleslege. Erre nagyon könnyen az mondható, hogy hiszen a terhek után eső jövedelmek nagy része az országban fog maradni, mert az, amit hadi kölcsönök utján fedezett a pénzügyminister, annak tekintélyesebb része az országból fedeztetett, tehát annak kamatozása is magában az országban marad. De, t. ház, ez csak részben áll. Hogy annak a jövedelemnek nagy része külföldre vándorol, arra méltóztassék csak egy futó pillantást vetni egész gazdasági konstrukcziónkra, egész tőkebefektetési viszonyainkra, azokra a száz és száz milliókra, amelyek külföldi tőkék elhelyezését képezik minálunk. Nem akarom a t. házat számadatokkal untatni. (Halljuk! Halljuk ! bal felöl) Egyedül kamatokban, a nálunk elhelyezett külföldi tőkék után járó kamatokban, évi 380 millió koronát fizetünk már most a külföldnek. Abban az arányban tehát, melyben a mi terheink növekednek s a külföldi tőkék utáni kamatozás külföldre vándorol, a mi nemzeti vagyonúnkból fogunk fizetni, miután nemzeti jövedelmünk feleslegét magunk használjuk fel. Ha még hozzáveszem azt a ránk természetszerűleg váró óriási adóterhet, amelynek értékelése ma egyáltalában a lehetőség határán kivül áll, — Anglia pénzügyministere az összes jövedelemnek 25°/o-ára teszi az ott szükséges adót, azt hiszem, nálunk magasabb lesz — ha veszszük a közgazdaságnak ezt a megterhelését, természetes, t. ház, hogy a vagyonszaporulatnak még nagyobb nehézsége áll elő; mert minél nagyobbak megterheléseink, annál kisebbek a feleslegeink és igy annál nagyobb jelentőséggel bir minden munka, melyet a hazai közgazdaságnak juttathatunk és fog birni a jövőben a hadseregszállitás, amelyet e vonatkozásban szóvá kívántam tenni. Ezek azon okok, amelyek miatt én, csatlakozva gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársain indítványához, a delegácziók egybehivását szükségesnek tartom. (Helyeslés balfelöl.) Ha már most gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványához kell szólnom, ezzel rövidebben végezhetek, amennyiben csatlakozom teljesen gróf Andrássy Gyulának erre vonatkozó felfogásához s azzal a hozzáadással fogadom el az indítványt, amelyet e részben ő kifejtett. T. ház! Befejezésül méltóztassék nekem megengedni, hogy én ugyanazon személyes tapasztalatok alapján, amelyeket ma gróf Serényi Béla t. képviselőtársam előadott, egy appellátát intézzek a t. ministerelnök úrhoz és a t. túloldalhoz (Halljuk! Halljuk!) azon politikai alap érdekében, amelyen állok meggyőződésem teljes erejével, a t. túloldallal együtt. Serényi Béla t. barátom őszintén megmondotta ma azt, ami ól minden 67-es politikusnak lelkében, aki a viszonyokat nyitott szemmel nézi, t. i. hogy a lövészárokból hazatérő választópolgárok és közönség nem fognak megelégedni azzal a politikával, azzal a — hogy ugy mondjam — konzervatív politikai irányzattal, amely az országban ma követtetik. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De én, t. ház, aki a közönséggel állandó érintkezésben állok, aki szintén látok és hallok, én tovább megyek, t. ház: én egy nagy veszedelmet látok azon 67-es politika szempontjából, amelyen önök állanak és amelyen mi állunk. Méltóztassék nekem elhinni, akinek nem fáj a fejem a t. túloldalért — jogom sincs hozzá, okom sincs reá — az a közönség, amely tizen kétpróbás 67-es volt mindig, ma már a szélső radikalizmus felé fordul. (Mozgás jobbfelöl.) Méltóztassék nekem elhinni, t. ház, hisz módjukban van meggyőződni róla, azokban a körökben ma a radikalizmus irányzata honosodott meg, ez már nem 67-es politika, akkor az a 67-es politika radikális olyan értelemben . . . Egy hang (jobbfelöl) : Hogyan ? Mi ez ? Szterényi József: Ha kívánják a t. képviselő urak és ha méltóztatik ezirányban kívánságukat nyilvánítani, szívesen szolgálok részletesebben is. Mondom, higyje el a t. ház, hogy azokban a körökben, amelyek eddig a 67-es politikának támaszai voltak, ma ITrmánczy Nándor t. képviselőtársam hangja talál visszhangra. Kötelességem ezt, t. ház, nyíltan megmondani. Lovászy Márton: Jó hang! Szterényi József: Kérem, én nem kifogásolom, mint hangot; de nem a 67-es politika iránya. Erről beszélek, t. ház. Ma nemcsak az önök 67-es politikája, de a mi 67-es politikánk is veszélyeztetve van azon irányzat által, melyet önök követnek. Ez az, ami ellen ón, mint 67-es, szavamat fel akarom emelni. Ez az, ami ellen óva akarok inteni. Mert az önök elseprésével nem mi jövünk. Minket épugy elsöpör, mint önöket az az irány, amely a szélső radikalizmus felé tereli az országot. Méltóztassék ezt megszívlelni, t. ház. Mosolyoghatnak ezen a t. tiíloldalon egyes urak. De én Bismarcknak annyiszor bevált bölcs mondását idézem ezzel szemben: »Der absolutismus der Krone ist ebenso unhaltbar, wie der Absolutismus der parlamentarischen Majoritäten.« Ez az absolutismus vezet azon eredményekre, melyeket az előbb bátor voltam felemlíteni. Az indítványokat elfogadom. (Heh balfelöl.) Elnök: Ki a következő szónok? 20*