Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

146 661. országos ülés 1916 sz von unabsehbarem Umfanghineinzureissendrohte. Das Bündniss wird für den einen Staat zur Haftung für gelinde gesagt ITnbesonnenheiten des anderen.« Nekem lehetetlen állást nem foglalnom Bernstein képviselő e felfogása ellen. Szomorú és csak a jelenlegi diplomácziai rendszer mellett magyarázható, hogy egy szövetséges állam parlamentjének tagja ilyen ráfogásokkal, vagy ilyen szubszumpcziókkal lehet az ő általa osztrák diplomáeziának nevezett rendszerrel szemben. Nézetem szerint azonban ez nem ily egyformán és nem ily egyoldalú módon minősíthető csak egy állam diplomácziája hibájának. Az, hogy kényszerűségből miránk zúdult ez a háború, hogy az első lépést mi voltunk kénytelenek megtenni, azt én nem mondom, hogy az osztrák diplomáczia rovására szabad irni, hanem ez igenis öszszefüggésben van a diplomácziai rendszerrel. Mert, t. ház, a diplomácziai rendszer akadályozta meg azt, hogy legyen egy állandó nemzetközi hiróság. A hágai konferencziákon, amelyek e tekintetben kétszer is üléseztek, a tudománynak, az elméletnek emberei vettek részt egyfelől, akik komoly szándékkal birtak és másfelől diplomaták, akiknek azonban — legalább általánosságban azt merem mondani — alig volt komoly szándékuk, hogy ott valamit létrehozzanak. Mert ha létrejön ez az állandó hágai döntőbíróság . . . Egy hang (balfelöl) : Kötelező! Giesswein Sándor: Igen, kötelezőleg, akkor már semmi értelme sem lenne azon mindenféle diplomatikus praktikáknak és mesterkedéseknek. (Ügy van! halj elől.) S ezen múlt az az intézmény, amelyre, mint a következmények mutatták, óriási szüksége lett volna az európai czivilizácziónak, amelyre okvetlen szüksége lesz jövendő kialakulásában. Természetes, ha ilyen állandó intézmény van s akkor egy kollizió támad nép és nép, állam és állam között, amelynek elintézését már csakugyan azért sem lehet elodázni, nehogy más oldalról támadás érjen bennünket, vagy titkos előkészületeket tehessenek: akkor a helyzet egészen más. Szóval azáltal, hogy megakadályoztatott ez az állandó hágai kötelező döntő bíróság, ezáltal állt elő a szükségessége a mostani világkatasztrófának és ezért én a mai diplomácziai rendszert teszem elsősorban felelőssé. Azért, hogyha mi ki akarunk bontakozni a mostani állapotból, akkor egy másik rendszerrel kell majd eléje néznünk annak, hogy azt az uj Európát megalkossuk, amelyről BethmannHollweg megmondta, hogy annak egészen más formája lesz, mint az eddigi Európának volt. Ez a más forma, nézetem szerint s azt hiszem, mindnyájunk nézete szerint, nemcsak abban fog állani, hogy Európának egy része devastálva, elpusztítva van, hogy régi műemlékek összeomlottak, hogy több millió ember áldozta fel életét Európa különféle tájain; hanem, hogy tember 14-én, csütörtökön. a nemzetközi érintkezésben is egészen uj szellem fog kifejlődni és uj rendszer fog életbe, lépni. Mert ,mi lehet a mostani világháború befejezése ? En csak kettőt tudok elképzelni.- vagy egy látszólagos, vagy egy valóságos béke. És én azt mondom: Isten mentsem minket a látszólagos békétől. (Ugy van! balfelöl.) A berni Internationale Rundschau-ban egy közlemény jelent meg Charles Gide párisi tanártól, melyben fejtegeti, hogy milyen financziális átalakulásokat hoz létre a háború. Elsősorban Erancziaországot tekinti, de többédievésbbé egyforma a dolog máshol is, graduális változásokkal. S azután azt a kérdést teszi fel: micsoda módja lesz annak, hogy ezt az általános financziális derout-ot, európai derout-ot szanálni lehessen. Erre azt mondja: egyik módszer lenne a megtakarítások módszere. Azonban hol takarékoskodjunk ? Más mód nincs, mint ha közös megegyezéssel a fegyverkezésnek lefokozására törekednénk. Ez azonban csak egy valóságos békének létrejöttével remélhető. Mert ha nem jön létre valóságos béke, ha nem tudja létrehozni az uj diplomáczia a népek igazi megértését, ha ez a háború azzal végződik, hogy az egyik fél le lesz tiporva a földre, — megsemmisíteni, azt hiszem, egyik sem fogja a másikat — az addig, amíg csak lihegni fog, amig csak erőt szed magába, azon fog lenni, hogy fegyverkezését egy uj revanche-re gyarapítsa. A másik félnek ugyanezt kell tennie. Szóval: a mostani háború vége akkor nem a Eriedensarbeit fog lenni, mint Bethmann-Holweg fejezte ki magát, hanem egy versengés, mely az egész emberi életet konczentrálja, felemészti, mely a gyermeket már az iskolában besorozza, tisztán csak katonai szempontokból fogja nevelni, ekként megváltoztatván Európa egész gondolkodásmódját és az európai czivilizácziónak, nézetem szerint, nagyon is egyoldalú alapot adva. A második mód lenne, úgymond,, uj bevételi forrásokkal pótolni a veszteséget. Ámde mik lehetnek ezek? Vámtételek talán. De hogy lehetséges ez, hiszen ha nem lesz valóságos béke, a következmény az fog lenni, hogy Európában a két csoport közt legalább is a vámháboru folytatódni fog: szegregálni fogják egymást, de akkor ennek az lesz a következménye, hogy a két gazdasági csoport között úgyszólván minden közlekedés megszűnik: autarkia iparkodik lenni mindenik önmagának és ha akármilyen magasra emeljük fel a vámtételeket, ezekből nem fog valami nagy jövedelem kijönni. Az pedig csak nem lehetséges, hogy a szövetségesek egymást sújtsák agyon vámtételekkel. Hisz ez oly szövetség volna, amelyet mindenik megköszönne. A harmadik mód az állami monopóliumok behozatala volna. De hát ki gondolhat állami monopóliumokra, amelyek még jobban kiszívják az emberekből a már amugyis ritka vért! Legfeljebb a szeszmonopólium jöhetne létre, amelyet