Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-661
134 661. országos ülés 1916 sze Á vényben gyökerező közösségnek egy szerve működésbe lépjen. Hogy áll ez a dolog ? A közös szervnek összehívása iránti intézkedés, nézetem szerint, nem beleavatkozás az osztrák belügyekbe, (Élénk helyeslés a hál- és a szélsőbaloldalon.) hanem közös ügy, amely nagyon különbözik a belügyektől. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A közösügyek elintézése pedig az egyik félnek épugy joga, mint a másiknak. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Vegyük a dolognak praktikus oldalát. Ha a t. ministerelnök ur, akinek feltétlenül nagy befolyása van odaát is, kísérletet tett volna a delegáczió összehívására, azt hiszem, siker koronázta volna intézkedését és minden osztrák — beszéltem mindenféle rendű és rangú osztrák emberekkel — csak hálával és nagyrabecsüléssel gondolt volna a ministerelnök úrra és a magyar parlamentre azért, hogy ily nehéz viszonyok közt segítette őket abban, hogy egy ilyen szerv összehi vassék. Méltóztassék annak az országnak a helyzetét tekinteni. Jobbról-balról nyaldossák a hullámok. Semmi néven nevezendő szerve nem funkczionál. Ha valaki hozzásegíti őket ahhoz, hogy legyen egy szervük, melylyel önrendelkezésüket irányithatják, senki sem fogja azt belügyeikbe való beavatkozásnak tekinteni, hanem csak hálával fogja fogadni. A t. ministerelnök urnak bizonyára referálták azt is, hogy nekem hatalmi aspiráczióim vannak. Én bebizonyítottam azt akkor, mikor valami hatalomban én is részesültem volna, hogy hatalmi aspiráczióim nincsenek, s talán lesz alkalmam ezt a jövőben is bebizonyítani. Egy hatalmi aspiráczióm van s az talán nem bűnös és talán nem káros dolog, hanem különösen akkor, amikor Hannibál ante portás, áldást hozó volna, hogy én azokat az embereket, kik hasonló politikai alapon vannak, akik hasonlót akarnak, eltekintsenek a multak sérelmeitől, összehozzam és kibékítsem. (Helyeslés.) T. ministerelnök ur, én azt hiszem, hogy olyankor, mikor döngetik az ország kapuit, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Be is törték !) mikor mindenki ellensége ennek az országnak jobbról és balról, nem czélszerü pártszempontból olyan dolgokat felvetni és megítélni, melyek a pártokat eltávolítják egymástól, nem pedig összehozzák. (Helyeslés balfelől.) Mi történt volna, ha a t. ministerelnök ur gróf Andrássy indítványát elfogadja ? Semmi más nem történt volna, amint előbb említeni szerencsém volt, minthogy egy teljesen legális dolog szavaztatott volna meg. Mert ebben az indítványban nincs benne jjarancsolólag, hogy a delegácziót hívja össze, hanem csak az van benne, hogy a kellő lépéseket tegye meg, ami mindenkire nézve, ki a hatalmon van, nemcsak lehetőség, hanem parancsoló kötelesség. (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) •Én ezzel kifejtettem nézeteimet az inditványnyal szemben. Én erősen monarchikus érzésű •ptember lé-én, csütörtökön. ember vagyok és nagyon eltérek azoktól, akik Ausztria esetleges gyengülésében Magyarország előnyét látják. Ez a világháború világosan bebizonyította azt, hogy ebben a konfiguráczióban is inkább erőpótlásra, mint erőleadásra van szükség. Ez a konfiguráczió bebizonyitotta, hogy sok olyan hiba és mulasztás, amely mindkét országban előfordult és amelyek alapján a mi gyengeségünket lehetett feltételezni, a háború után elliminálandó és nem tartandók fenn azok az állapotok, amelyek a háború előtt mindkét országban hozzájárultak ahhoz, hogy gyengébbeknek tartsanak bennünket, mint amilyenek valóban vagyunk. Áttérek a külügyi kérdésre és azt nagyon röviden fogom taglalni, mert azok a dolgok, amiket voltaképen mélyebben kellene megbeszélni, nem valók a plénum elé, azok a kérdések pedig, melyek a plénum előtt tárgyalhatók, avatottabb és szakértőbb emberek részéről, mint én, már ki lettek merítve. Nekem a külügyi kérdésben egy abszolút álláspontom van ós ez az, ami minden parlamenti érzésű embernél abszolúte kell hogy létezzék, hogyha a politikában hibák történtek, az illető, aki akarva, nem akarva ezt a hibát elkövette, aki ennek ekszponense, helyéről el kell hogy távozzék. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem személyi kérdés. A ministeri szék nem egy színházi bérlet. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akár malőrből, akár más indokból valakivel olyan dolog történik, az egyszerűen elhagyja székét és átadja másnak és azzal megnyugtatja a közvéleményt. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur talán nem érintkezik annyira az egyszerű publikummal, mint én, aki most is odaát voltam Ausztriában és sok mindenféle emberrel beszéltem. Mondhatom, hogy a t. ministerelnök ur kezében volt a kulcs ahhoz, hogy egy nagy dolgot teljesítsen. A kulcs az lett volna, hogy mikor az a szerencsétlen román állapot bekövetkezett, amiért sajnos a külügyministernek kell felelnie — hogy milyen körülmények járultak hozzá, hogy ez a dolog igy történt, azt nem tudhatom, de mindenesetre a külügy minist er ur a felelős — a ministerelnök urnak módjában lett volna egy nagyon nobilis gesztussal, merem állítani, az egész monarchia publikumát megnyugtatni és az egész monarchia publikumának reménységét egy ilyen intézkedés által felbiztatni, t. i. a külügy változásának eszközlésével. (Helyeslés balfelöl.) Eltekintve attól, hogy a külügyministeri változással egy nézetem szerint helyes, tehát uj irányt kellett volna behozni, ezzel Magyarországon is megalapozta volna a szükséges politikai békét. Mi, t. ministerelnök ur, nem élünk fantazmagóriákban, fata morganákban. A t. ministerelnök ur azt hiszi, hogy az az állapot, amelyik ma ebben az országban és ebben a parlamentben a pártok között fennáll, az fentartható ? Az nem tartható
