Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-658
658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. szólaltam ezen kevésbbé érdekes tárgynál, mely ugylátszik, nem nagyon érdekli a képviselőházat, (Ellenmondás balfelől.) bizonyos módosításokra hívjam fel a t. pénzügyminister ur figyelmét. A javaslat, mely előttünk fekszik, az 1909 : VIII. t.-czikket kevés módosítással en kompieksz kívánja életbeléptétek Itt van az adójavaslatnak pl. 10. § : a. Ez arról szól, hogy a vállalatok adófizetési kötelezettsége mikor szűnik meg. Ezen szakasz második bekezdése azt mondja, hogy erre vonatkozólag a kérvény az adókötelezettség megszűnésétől számított 15 nap alatt a kir. pénzügyigazgatósághoz nyújtandó be. Késedelem esetén a megszűnés csak a bejelentés napjától vehető figyelembe. A legtöbb nyilvános számadásra kötelezett vállalat, fájdalom, felszámolás utján szokott megszűnni. Kirendeltetnek felszámolók, akik nagyrészben jártasak a részvénytársaságokról szóló törvény intézkedései tekintetében, de nincs kellő jártasságuk a részvénytársasági adózás terén. En a 10. §-nál ezt az intézkedést ugy óhajtom módosítani, hogy a 15 nap kiterjesztessék legalább három hónapra. (Helyeslés.) Én ezúttal a részvénytársaságok érdekeit akarom elősegíteni, mert hiszen nem az az álláspontom, hogy a részvénytársaságokat meg kell ölni, hanem az. hogy — amennyiben lehet — ezeknek is nyújtsunk módot a méltányos előnyök elérésére. Én ezt a tizenöt napot igen rövidnek tartom és kérem, méltóztassék ezt legalább három hónapra kitolni. (Helyeslés balfelől.) Itt van az 1909. évi VIII. t.-cz. 13. §-a. Ez a szakasz, illetőleg az egész fejezet az adóköteles jövedelem meghatározásáról szól. Azt mondja (olvassa) : »Az adóalapot a kivetés évét megelőző évre szóló adóköteles jövedelem alkotja, ide nem értve — tehát most jönnek a kivételek — a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által alkalmazottaik számára létesített nyűg- és kegyellátási intézeteknek alapszabályszerüleg külön kezelt jövedelmét.« Ide a kivételek közé még bevenni óhajtanám a segélyalapokat is. Ezek is olyan altruisztikus intézményei a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak, hogy megérdemlik, hogy szintén adólevonás tárgyát képezzék. Az 1909 : VIII. t.-cz. 17. §-a 7. pontjában intézkedik azokról a tételekről, amelyek szintén levonhatók az adóztatás tekintetében, nevezetesen az értékcsökkenési alapról. Azt mondja a 7. pont, hogy azok az összegek, melyek mezőgazdasági, ipari, gyári, közlekedési és bányavállalatoknál stb. felszerelések elhasználása által okozott értékcsökkenések fejében alakított tartalékalapba helyeztettek, adóztatási szempontból levonhatók. Én ezt a felsorolást sem tartom egészen kimerítőnek, mert a mezőgazdasági, ipari, gyári, közlekedési stb. vállalatok mellett kimaradtak egyes más vállalatok, pedig ez a törvényszakasz is takszáczió. tehát ami nincsen benne, az nem is érthető bele, kimaradtak pl. a fogyasztási szövetkezetek felszereléseinek értékcsökkenésére vonatkozó tételek. Egy fogyasztási szövetkezet, amely igazán valóságos kulturális missziót tölt be, főleg a fővárosban, mondjuk a köztisztviselők vagy egyéb ilyen hivatalnokok és szegényebb elemek fogyasztási szövetkezete csak megérdemli, hogy szintén szerepeljen itt a 7. pont alatt. Emiek a szövetkezetnek automobiljai, kocsijai, lovai, felszerelései annyi rongálások és kopásnak vannak kitéve, hogy igazán méltányos ebben a tekintetben is a törvényszakaszt megfelelő módon is kiegészíteni és bővíteni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Van az 1909. évi VIII. t.-cz. 17. §-ának még egy másik hiánya is. Ez a szakasz ugyanis sokféle levonásról intézkedik, azonban kihagyott egy levonást, amelyet épen Hantos t. képviselőtársam emiitett már régebben, nevezetesen a jótékonyságra, különösen a hadi jótékonyságra fordított összegeknek adóztatási szempontból való levonását. Hogyan jut ahhoz bármelyik intézet, amikor jótékonyságot gyakorol, ezután a jótékonyság után még külön is meg legyen adóztatva ? (Ugy van! balfelől.) Nem mondom, hogy ez nem tartozik bizonyos tekintetben a rezsihez, hiszen a noblesse obiige ebben talán még a nagybankokat is kötelezi, de mégis kontraszt van abban, hogy amikor valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalat ilyen nemes cselekedetet gyakorol, akkor épen az ő jóindulatát, az ő emberbaráti intézkedéseit még külön adóztatással is sújtsuk. (Ugy van. 1 Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék a törvénynek ezt a hiányát is megfelelő módon pótolni. (Helyeslés balfelől.) A természetes személyeknél úgyis már megvan, nem olyan nehéz tehát erre is kiterjeszteni. Méltóztatik látni, hogy nem tűntem fel a bankok ellensége gyanánt, mert magam is szükségesnek látom, hogy minden, ami őket jogosan megilleti, a törvénybe is belekerüljön. Rámutatok az 1909. évi VIII. t.-czikknek még egy hiányára. Nevezetesen a 25. §. a bevallásokról intézkedik. Azt mondja ugyanis ez a szakasz (olvassa): »A vallomás a közgyűlést követő 15 nap alatt, legkésőbb azonban az üzleti év zártától számított 90 nap alatt adandó be. Ezt a határidőt a pénzügyminister indokolt esetben rendeletileg meghosszabbíthatja.* A törvénynek ez a rendelkezése technikailag sokszor teljesen kivihetetlen. Vannak pl. intézetek, amelyek csak hónajDokkal az üzleti év lezárta után tartják meg közgyűlésüket, amikor már teljesen kivihetetlen, hogy ez a bejelentés megfelelő időkben megtörténhessék. Már pedig tudjuk, hogy a bejelentés elmulasztása mennyi bírságolással és mennyi zaklatással jár. Méltóztassék tehát adózási technikai szempontból, de maguknak a részvénytársaságoknak érdekében is ezt az intézkedést akkép megváltoztatni, — talán lesz módom a részletes tárgyalásnál erre vonatkozólag módosítást beterjeszteni — hogy ez a vallomás a közgyűlés után hat hét alatt, legkésőbb öt hónappal a zárlat után adandó be. Azt hiszem, ez nem ütközik nagyobb akadályokba és finánczpolitikai nehézségeket sem okoz. Hogy most egy másik oldalról tárgyaljam az
