Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. szólaltam ezen kevésbbé érdekes tárgynál, mely ugylátszik, nem nagyon érdekli a képviselőházat, (Ellenmondás balfelől.) bizonyos módosításokra hív­jam fel a t. pénzügyminister ur figyelmét. A javas­lat, mely előttünk fekszik, az 1909 : VIII. t.-czikket kevés módosítással en kompieksz kívánja életbe­léptétek Itt van az adójavaslatnak pl. 10. § : a. Ez arról szól, hogy a vállalatok adófizetési kötelezett­sége mikor szűnik meg. Ezen szakasz második be­kezdése azt mondja, hogy erre vonatkozólag a kér­vény az adókötelezettség megszűnésétől számított 15 nap alatt a kir. pénzügyigazgatósághoz nyúj­tandó be. Késedelem esetén a megszűnés csak a be­jelentés napjától vehető figyelembe. A legtöbb nyilvános számadásra kötelezett vállalat, fájdalom, felszámolás utján szokott megszűnni. Kirendeltet­nek felszámolók, akik nagyrészben jártasak a rész­vénytársaságokról szóló törvény intézkedései te­kintetében, de nincs kellő jártasságuk a részvény­társasági adózás terén. En a 10. §-nál ezt az intéz­kedést ugy óhajtom módosítani, hogy a 15 nap ki­terjesztessék legalább három hónapra. (Helyeslés.) Én ezúttal a részvénytársaságok érdekeit akarom elősegíteni, mert hiszen nem az az állás­pontom, hogy a részvénytársaságokat meg kell ölni, hanem az. hogy — amennyiben lehet — ezeknek is nyújtsunk módot a méltányos előnyök elérésére. Én ezt a tizenöt napot igen rövidnek tartom és kérem, méltóztassék ezt legalább három hónapra kitolni. (Helyeslés balfelől.) Itt van az 1909. évi VIII. t.-cz. 13. §-a. Ez a szakasz, illetőleg az egész fejezet az adó­köteles jövedelem meghatározásáról szól. Azt mondja (olvassa) : »Az adóalapot a kivetés évét megelőző évre szóló adóköteles jövedelem alkotja, ide nem értve — tehát most jönnek a kivételek — a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által alkalmazottaik számára létesített nyűg- és kegy­ellátási intézeteknek alapszabályszerüleg külön kezelt jövedelmét.« Ide a kivételek közé még bevenni óhajtanám a segélyalapokat is. Ezek is olyan altruisztikus intézményei a nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatoknak, hogy megérdem­lik, hogy szintén adólevonás tárgyát képezzék. Az 1909 : VIII. t.-cz. 17. §-a 7. pontjában in­tézkedik azokról a tételekről, amelyek szintén le­vonhatók az adóztatás tekintetében, nevezetesen az értékcsökkenési alapról. Azt mondja a 7. pont, hogy azok az összegek, melyek mezőgazdasági, ipari, gyári, közlekedési és bányavállalatoknál stb. felszerelések elhasználása által okozott értékcsökke­nések fejében alakított tartalékalapba helyeztettek, adóztatási szempontból levonhatók. Én ezt a fel­sorolást sem tartom egészen kimerítőnek, mert a mezőgazdasági, ipari, gyári, közlekedési stb. vál­lalatok mellett kimaradtak egyes más vállalatok, pedig ez a törvényszakasz is takszáczió. tehát ami nincsen benne, az nem is érthető bele, kimaradtak pl. a fogyasztási szövetkezetek felszereléseinek ér­tékcsökkenésére vonatkozó tételek. Egy fogyasz­tási szövetkezet, amely igazán valóságos kulturá­lis missziót tölt be, főleg a fővárosban, mondjuk a köztisztviselők vagy egyéb ilyen hivatalnokok és szegényebb elemek fogyasztási szövetkezete csak megérdemli, hogy szintén szerepeljen itt a 7. pont alatt. Emiek a szövetkezetnek automobiljai, kocsi­jai, lovai, felszerelései annyi rongálások és kopás­nak vannak kitéve, hogy igazán méltányos ebben a tekintetben is a törvényszakaszt megfelelő módon is kiegészíteni és bővíteni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Van az 1909. évi VIII. t.-cz. 17. §-ának még egy másik hiánya is. Ez a szakasz ugyanis sok­féle levonásról intézkedik, azonban kihagyott egy levonást, amelyet épen Hantos t. képviselőtársam emiitett már régebben, nevezetesen a jótékonyságra, különösen a hadi jótékonyságra fordított összegek­nek adóztatási szempontból való levonását. Hogyan jut ahhoz bármelyik intézet, amikor jótékonyságot gyakorol, ezután a jótékonyság után még külön is meg legyen adóztatva ? (Ugy van! balfelől.) Nem mondom, hogy ez nem tartozik bizonyos tekintetben a rezsihez, hiszen a noblesse obiige ebben talán még a nagybankokat is kötelezi, de mégis kontraszt van abban, hogy amikor vala­mely nyilvános számadásra kötelezett vállalat ilyen nemes cselekedetet gyakorol, akkor épen az ő jóindulatát, az ő emberbaráti intézkedéseit még külön adóztatással is sújtsuk. (Ugy van. 1 Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék a törvénynek ezt a hiányát is megfelelő módon pótolni. (Helyeslés balfelől.) A természetes sze­mélyeknél úgyis már megvan, nem olyan nehéz tehát erre is kiterjeszteni. Méltóztatik látni, hogy nem tűntem fel a bankok ellensége gyanánt, mert magam is szük­ségesnek látom, hogy minden, ami őket jogosan megilleti, a törvénybe is belekerüljön. Rámutatok az 1909. évi VIII. t.-czikknek még egy hiányára. Nevezetesen a 25. §. a be­vallásokról intézkedik. Azt mondja ugyanis ez a szakasz (olvassa): »A vallomás a közgyűlést követő 15 nap alatt, legkésőbb azonban az üzleti év zártától számított 90 nap alatt adandó be. Ezt a határidőt a pénzügyminister indokolt eset­ben rendeletileg meghosszabbíthatja.* A törvény­nek ez a rendelkezése technikailag sokszor tel­jesen kivihetetlen. Vannak pl. intézetek, amelyek csak hónajDokkal az üzleti év lezárta után tartják meg közgyűlésüket, amikor már teljesen kivihe­tetlen, hogy ez a bejelentés megfelelő időkben megtörténhessék. Már pedig tudjuk, hogy a be­jelentés elmulasztása mennyi bírságolással és mennyi zaklatással jár. Méltóztassék tehát adó­zási technikai szempontból, de maguknak a rész­vénytársaságoknak érdekében is ezt az intézke­dést akkép megváltoztatni, — talán lesz módom a részletes tárgyalásnál erre vonatkozólag módo­sítást beterjeszteni — hogy ez a vallomás a köz­gyűlés után hat hét alatt, legkésőbb öt hónappal a zárlat után adandó be. Azt hiszem, ez nem ütközik nagyobb akadályokba és finánczpolitikai nehézségeket sem okoz. Hogy most egy másik oldalról tárgyaljam az

Next

/
Oldalképek
Tartalom