Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

Ő6Ó, országos ülés Í9iS sz í. niinisterelnök ur beszavatol. És ez nem a nemzet hibája miatt van s ez nem a mi erőnk lebecsülése. Az ok itt egyes-egyedül az, hogy tisztában vannak azzal, hogy haszontalan lenne a tárgyalás a t. külügyminister úrral, zöldágra ő vele ugy sem vergődnek. Szmrecsányi György: 6 csak a saját fejével gondolkozik! Rakovszky István: T. képviselőház! A t. külügyminister urnak működése már azon egy oknál fogva sem lehet hatásos, mert — amint itt volt szerencsém bebizonyítani — teljesen tájékozatlan a hadi helyzet iránt. És itt a t. ministerelnök úrhoz fordulok azzal a kéréssel, méltóztassék teljes befolyását ott latba vetni, hogy ennek a lehetetlen állapotnak véget vessen. Én elhiszem, hogy amit nekünk a t. külügyminister ur akkor mondott, valóságon alapult, mert más oldalról is ezt a meggyőződést szereztük ; sőt nem titok az sem: hogyan készülnek azok a felvilágosító iratok, melyeket a t, ministerelnök ur, az osztrák ministerelnök és a külügyminister kap. Ott az a főhadiszállás nem az államnak egy szerve, hanem állam az államban. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És, t. ház, ilyen kölcsönös ujhuzások a külügyministerium és a főhadiszállás között, amilyenek a t. ministerelnök úrral is, tudjuk, előfordultak, nem erősitik az országot és nem igen járulnak hozzá, hogy sikerrel lehessen ily nehéz háborúban helyünket megállni. A t. ministerelnök urnak is nagyon sok nehézsége volt. Sikerei is voltak a nehézségek leküzdésében, de nagyobbrészt nem. tudta keresztülvinni, amit akart. Ez nem szemrehányás, hisz nemcsak vele történt ez meg, hanem más faktorokkal is, amelyekre még inkább rá van szorulva a hadvezetőség, mint a t. ministerelnök úrra. T. képviselőház! Ki felelt eddig azért, vagy legalább is ki vetette fel a felelősség kérdését, kit büntettek meg azért, hogy Przemysl várát minden ellátás nélkül hagyták ? Ki lakolt azért a rettenetes lucki szerencsétlenségért ? Ki lakolt a Potiorek által elkövetett dolgokért? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Palástolás, felemelt penzióba küldés, kitüntetések: ezek nem azok az eszközök, amelyek egy nemzetet, amelyből pedig a legutolsó vércseppet ki akarják préselni, lelkesedésre, áldozatkészségre tudjanak buzdítani. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Igen, vallom én is: a legutolsó vércseppet oda kell adni, a legutolsó férfinak is el kell menni! De bocsánatot kérek: felelni kell ezért a legutolsó emberért! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Tudja-e állítani a t. ministerelnök ur jő lelkiismerettel, hogy a háború kezdete óta nem történt soha egyetlen nagy hiba sem, amelynek az illető parancsnok volt az oka ? És mondjon nekem csak egyetlen egyet, akit elért a büntetés ! Ha jól emlékszem, a marnei csata után két franczia tábornokot agyonlövettek. Én nem eptember 13-án, szerdán. 109 követelem ezt, de az a legkevesebb, hogy megvizsgálják a dolgokat, felvilágosítsák a nagyközönséget, hogy az a nagyközönség ujabb bizalmat merítsen, tudva azt, hogy itt nem lehet a mi vérünk árán bűnöket, könnyelműségeket elkövetni, nem lehet ezreket és ezreket büntetlenül feláldozni. (Igaz! Ugy van! Taps a balés a szélsőbal-oldalon.) T. képviselőház! A rettenetes protekeziós rendszerben van minálunk a szerencsétlenség. Kikeresnek egy embert, aki komolyan a dolgokkal nem foglalkozott. Azelőtt egy Prinz Eugen egy nagy hadvezér oldalán tanulta a hadi tudományokat, sok éven át részt vett nehéz háborúkban, utoljára maga is bebizonyította, hogy képes csaták vezetésére és a harezok mezején szerezte meg a marschallbotot. Azelőtt egy egyszerű landsknecht, egy egyszerű kondottieri felemelkedhetett a legmagasabb polezokba a saját tehetségénél, erejénél, a saját egyéni kvalitásainál fogva. Minálunk ha valaki kitünteti magát, már nyomában van az irigység. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Elteszik, — senki sem tudja, miért. Ez a szerencsétlen jxrotekcziós rendszer: ez az oka mindennek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én belátom, hogy nehéz ennek a békében véget vetni, amikor az ember nem tudja megítélni a parancsnokok képességeit. Azt is megengedem, előfordulhat, hogy egy tehetséges hadvezért egyszer utolér a szerencsétlenség és nem diadalmaskodik. De amikor látjuk az egész vonalon a rossz intézkedések folytán történt nagy csatavesztéseket, amikor látjuk, hogy organizatorius nagy hibák miatt, mint a jjrzemysli eset, 130.000 ember fogságba került, mikor látjuk, hogy a lucki esetnél az urak nem voltak a helyükön és elveszett 300.000 vagy nem tudom én, hány ember — 130.000 fegyveresért kezeskedem, mert erről a legilletékesebb helyeken szereztem tudomást, ele hozzá kell számítani a trént, ugy hogy nem mondok keveset, ha azt állítom, hogy egy negyedmillió embert elvesztettünk — akkor az nem elégtétel, ha az illetőt szépen elküldik és nem történik semmi. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha egy szegény váltóőr, aki 48 óráig szolgál, elalszik és szerencsétlenség történik, akkor a legszigorúbban megbüntetik azért, mert két vonat egymásnak ment és talán egy-két horzsolás történt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Itt pedig ezrek és ezrek pusztultak el! Ez a nemzet érdekei ellen elkövetett bűn és ezt meggátolni nemcsak államférfiúi, de emberi kötelesség is ! (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) T. képviselőház! Hozzá kell még vennem ehhez a szomorú képhez, amit festettem, azt, hogy a mi külügyi kormányzatunkkal szemközt nincs meg az a kellő bizalom, amelylyel kellene, hogy rendelkezzék. A t. ministerelnök ur egészen hamis alapon azt a tézist állítja fel, hogy az ellenzék nem mondhatja azt, hogy ha a kül-