Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

86 649, országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. lyokat akar kijátszani és szembehelyezni más osztályokkal. Én tehát nem ebben az irányban keresem a rekompenzácziót; abban a városi lakosságnak semmi rekompenzácziója nincs, ha a vidéki lakosságot több teherrel sújtják, azért, mert más oldalról a városi lakosságra nagy sulylyal nehezedik a jövedelmi adó. De minthogy ez a természete a jövedelmi adónak és pedig két okból, először adótechnikai okból, mert a városokban laknak azok, akik könyvvezetésre vannak kötelezve, tehát jövedelmük könnyebben puhatolható ki, másodszor abból az okból, mert a vidék a naturálgazdasághoz közelebb áll, tehát a jövedelem felbecsülése sokkal nehezebb a vidéken, mint a városokban, mindez szükségszerüleg maga után vonja azt a következményt, hogy a jövedelmi adó nagyobb sulylyal nehezedik a városi lakosságra, mint a vidékre. Ez nem magyar jelenség. Az osztrák adóstatisztika, a porosz jövedelmiadó - statisztika ugyanezt az eredményt mutatja fel, mint az a szegényes jövedelmi adóstatisztika, amely a mi rendelkezésünkre áll. Ugyanez az eredmény Ausztriában is. A földbirtokból származó jövedelem 8%-át sem éri el az összes jövedelemnek, holott az osztrák földadó tényleges mennyisége nincs is nagyon messze a mi földadónktól, mert eléri az 51 milliót, nálunk pedig tényleges eredmény szerint 61 millió korona. Ugyanezt a jelenséget találjuk a porosz adóstatisztika adatai szerint is. Tehát meg kell barátkoznunk azzal, hogy a jövedelmi adó gyógyíthatatlanul és kétségtelenül, legalább az első korszakokban, nagyobb mértékben nehezedik a városi lakosságra, mint a vidékire. Ennek az a következménye, hogy a jövedelmi adónak eredményeiből ennek a városi* lakosságnak közvetett utón vissza kell adni egy bizonyos perczentet. Ez a közvetett ut a városi önkormányzat számára a jövedelmi adó bizonyos perczentuális részének kiadása, akár kontingensen felüli összegben kivánja ezt a pénzügyminister ur megcsinálni, akár kontingens nélkül, mert a városok szempontjából a kontingens teljesen mellékes, csupán a pénzügyi eredmény az, ami fontos. Erre a pénzügyi eredményre joggal számot tarthatnak azért, mert a jövedelmi adónak aránytalanul nagy része a városokból származik és midőn a városok, mint önkormányzati testületek a jövedelmi adó bizonyos perczentuáczióját visszakapják, megmenekülnek attól, hogy oly adófcerhekhez nyúljanak, melyekkel a városi lakosság megélhetését még jobban megnehezítik. Hogy jövedelmiadó-statisztikánk sem mutat e tekintetben mást, mint a külföldiek, sőt még furcsább adatokat is mutat, legyen szabad, bár előttem többen hivatkoztak rá, a következőket előadni. En ezt minden él nélkül mondom, mert egyáltalában nem szándékozom osztály-ellentétet szítani. Felhozták az előttem szólók, hogy az ipar és kereskedelem kvótája a nyilvános számadásra"! kötelezett vállalatok nélkül a megadóztatott jövedelemnek 29'35 %-a, a földbirtoké 29'27 %-a.lj Azonban itt nem állhatunk meg, mert még sokkal szebb következik. A háztulajdonból származó jövedelem 17'43%-a a megadóztatott jövedelemnek. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a háztulajdonokból származó jövedelemnek óriási majoritása a városokból származik ; mert hiszen egy pillantás a nyers házbér hozadékokra, egy pillantás a házbéradóstatisztikára mindenkit meggyőzhet arról, hogy a házosztályadó egyáltalában semmiféle szerepet nem játszik a mi adórendszerünkben, tehát ennek a 17'43 százalék házadónak legnagyobb része is a városi lakosság köréből származó jövedelem. Ugyanezt mondhatom az 5'5% szolgálati illetményről, ugyanezt mondhatom a 17'28% tőkevagyonról is : hogy ott is aránytalanul szerepelnek a városok. De ezekkel nem foglalkozva és ezt rekompenzálva azzal, hogy a háztulajdont és az ipari és kereseti adót egybefoglalom, csekély 46'78% jön ki az iparra, kereskedelemre és háztulajdonra, ha nem is szólok a tőkevagyonról és a szolgálati illetményről. Ez kissé még furcsább képet mutat, mint azt a t. előttem szólók eddig már kimutatták. i * De még furcsább az eredmény, ha mást vizsgálok. Az adóalanyok számát vizsgálom itt és olyan megdöbbentő adatokat találok, amelyeket a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlok, ha ugyan önmaga már előbb nagyon jól meg nem figyelte ezeket. A szorosabb értelemben vett Magyarországon a jövedelemadóstatisztika szerint adó alá vetettek 12.878 adóalanyt. Ebből a 12.878 adóalanyból Budapesten találtatott 5521, tehát majdnem a fele. Erre azt mondom a német szövetség idejében németül: das kann nicht richtig zugehen. Az lehetetlenség, hogy egy városban lakjék majdnem a fele az összes adóalanyoknak, akiknek 20.000 koronát felülhaladó jövedelmük van. Egyszer már szólottam erről a tárgyról és akkor a t. ministerelnök ur azt mondta, ne feledjem el, hogy adótechnikai szempontból a jövedelemadónál — valamint így lesz a vagyonadónál is — ott adóztatják meg az adózót, ahol lakik, tehát megadóztatnak Budapesten olyanokat is, akik tulajdonképen nem Budapesten szerzik jövedelmüket. Helyes, ezt elismerem és épen azért, mert szeretek tanulni, megnéztem, hogy a földbirtokból szerzett jövedelem a Budapesten megadóztatott jövedelemnél mennyit tesz ki és azt tapasztaltam, hogy a 327,931.000 koronánál kitesz 32,738.000 koronát, tehát egy elenyésző töredéket, amely az általános képen nem változtat semmit. Még furcsább eredményeket látunk akkor, ha vizsgáljuk azt, hogy 63 vármegye közül az adóalanyoknak száma hol marad százon alul. Az meg már valósággal megdöbbentő dolog, hogy 63 vármegye közül 35-ben olyan ember sem találtatott, aki 20.000 koronát felülhaladó jövedelem után fizetne. Itt vannak olyan vármegyék is, pl. Fogaras, ahol az egész vármegyében összesen csak négyen voltak, akiknek 20.000 koronát felülhaladó jövedelmük volt, Árvában — ez sze-