Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

H2 649. országos ülés 1916 augusztus ll-én, pénteken. tom, azt kell mondanom, liogv ezek az adójavaslatok a demokrácziának egy uj fajtáját jelentik, az u. n. adótechnikai kényszer által előidézett demokrácziát, vagy ideiglenes demokrácziát. T. i. egyáltalában nem ringatózom abban az illúzióban, hogy végleges álláspontot jelentene a tisztelt pénzügyminister ur részéről az, hogy a jövedelemadónál 10.000 koronás létminimumot ismer, valamint azt sem hiszem, hogy a vagyonadónál az 50.000 koronás létminimumnál fog megállani, hanem ennek a demokrácziának, amely igy külsőleg és látszólag megnyilatkozik, adótechnikai okokban találom a magyarázatát. A háború által előidézett viszonyok lehetetlenné teszik, hogjr a jövedelemadót tovább terjeszszük ki, mert az adóalanyoknak, hogy az adótechnikai terminus technikust használjam, oly nagy számmal, amelylyel dolgozni kellene akkor, ha a jövedelemadót mélyebb fokokra is kiterjesztj ük, pénzügyigazgatásunk megbirkózni nem tudna, valamint nem tudna megbirkózni a vagyonadónak alsóbb fokokra való kiterjesztése esetén azon nagyszámú adóalanyokkal sem, akikre azt a vagyonadót ki kellene vetni. (Igaz ! Ugy van I a baloldalon.) Ez a 10.000 K-ás és 50.000 K-ás létminimum tehát ideiglenesség és adótechnikai okok által előidézett kényszerűség. Hogy ez igy van és hogy lehetetlen lett volna lejebb haladnunk, tehát legalább ideiglenesen kénytelenek vagyunk demokratikusak lenni az adótörvények megalkotásánál, ezt egy pillantás a szomszédos Ausztria jövedelemadó statisztikájára megmagyarázza. Ha ugyanis az 1908. évi adatokat veszem, amelyek rendelkezésemre állanak, azt találom, hogy 1908-ban az osztrák czenzitáknak, a jövedelemadóval megrovottaknak, tagozódása a következő volt: 1800 K jövedelemig a megrovottak képviselték az összes adóalanyok 47'48 %-át ; ez a legalsóbb tagozat. Az 1800 K-tól 3600 K-ig terjedő jövedelműek képviselték az összes adóalanyok 34'35%-át, 7200 K-ig lévők pedig 12'47%-át, ugy hogy a 7200 K-ig terjedő jövedelműek az összes adóval megrovottok 94'30%-át képviselték, tehát ebben számszerint, ugy-e bár, majdnem az adózók egész tömege bennfoglaltatik. Szám szerint ez képezi a többséget, sőt nemcsak a többséget, hanem az óriási többséget, mert hiszen a 7200 K-án felüli jövedelemmmel birokra e számokat véve alapul, alig esik 6 százalék. Egészen másképen áll azonban a helyzet, ha ezeknek az adózóknak az adóját vesszük figyelembe. Akkor ugyanis azt tapasztaljuk, hogy ugyanezen három kategória közül az első fok 7'79%-át, a második fok 14'62%-át, a harmadik fok 16"75%-át, tehát összesen körülbelül valamivel több mint 39%-át képviseli az összes jövedelmi adóbevételeknek. Ilyen körülmények között, ahol ezek a czenziták, ezek az adózók ilyen óriási számokat képviselnek, •— mert hiszen 1898-ról 1908-ra Ausztriában 711.000-ról 1,133.000-re emelkedett az adózók száma — háború idején nem képes a pénzügyi igazgatás feladatával megbirkózni és azért mondottam, hogy ez a 10.000 koronás és 50.000 koronás létminimum tulaj donképen adótechnikai kényszerűségben találja a magyarázatát. Ha azonban az ezen adótechnikai kényszerűségből eredő demokráczián kivül vizsgálom azon általam teljesen értékelt cselekedetet, hogy a vagyoni adót be meri hozni a t. pénzügyminister ur, — mert ezt teljesen értékelem és helyeslem és cselekedetnek is tartom — a szocziális igazságot e javaslatokban megtalálni nem tudom. Szóljunk időrendben, megadva a tiszteletreméltó múltnak a magáét, mindenekelőtt a legrégibb adónemről, a kereseti adóról szóló javaslatról. Ez állítólag petrifikálja a kereseti adót. Egyszerűen kimondja az első szakasz, hogy az eddig megállapított adótételek három esztendőre állapittatnak meg. De mihelyt ezt az igazságot kimondotta, rögtön megdöbben ennek erejétől és a következő szakaszban rögtön változtat ezen és a petrifikálást feloldja, kimondva, hogy igenis, lehet már, pro és kontra, javítással és rosszabbitással, a kereseti adón, amennyiben valamely üzem terjedelme növekszik, vagy, amennyiben az adó már eleve nem volt arányosan megállapítva, változtatni. Ebben az esetben a pénzügyi bizottság javaslata szerint nem kulcs szerinti kivetéssel, — ami ugyan nincs benne kifejezetten, hanem igy érthető — hanem arányosítással állapithatják meg az adót. De nem tudom, hogyan fog a gyakorlati életben keresztülhatolni az arányosítás és mit értenek alatta; mert hiszen egyes foglalkozási ágakban teljesen lehetetlen fogalom ez. Ha az volt a czél, hogy a kereseti adó mozdulatlan maradjon és további fejlődésnek ne induljon, az elvet következetesen kellett volna keresztülvinni, f• Nem értem azt sem, hogy a javaslat mostani átdolgozása, a pénzügyi bizottság módosítása után hogyan szabja meg azt, hogy mi az üzem terjedelme. Vájjon ennek növekedése alatt objektív ismérvek szerint az üzemnek az alkalmazottak számában, az üzlethelyiségek nagyságában, a befektetett tőkéknek a nagyságában való növekedését érti-e, amint én értelmezem ezt, azt hiszem, egészen helyesen, vagy pedig az elasztikus finánczkifejezések módjára a terjedelem növekedése alatt egyszerűen a keresmény növekedését érte-e az alkalmazottak ugyanazon száma, ugyanazon helyiségek, ugyanazon üzemi tőke mellett. Nagyon örvendenék, ha más magyarázatot hallanék, de, azt hiszem, ez a reményem teljesen hiu és meddő, mert e kifejezést épen azért nem klarifikálta teljesen a javaslat, hogy ezt is lehessen ez alatt érteni. Méltóztatnak tehát látni, hogy a kereseti adónak a tulaj donképeni petrifikálása ezen a ponton, amely a normális ekszisztencziákra vonatkozik is, teljesen csütörtököt mond, mert a kereseti adót lehet változtatni, lehet felemelni két czim alatt. Az egyik az üzem terjedelmének növekedése, ami alatt azt kell érteni, hogy akinek több