Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

72 648, országos ülés 1916 augusztus 10-én, csütörtökön. középső fokokon a progresszió kissé leszállittassék, a magasabb tételeknél ellenben továbbvitessék és semmi esetre se maximáltassék a progresszió és re álljon meg azoknál, akik a legkönnyebben elviselhetik a további emelkedést, vagyis a legnagyobb vagyonuaknál. Hiszen ez az intézkedés, amelyet, sajnos, annak idején Wekerle is belevitt a törvénybe és amelyet most e javaslatokban is belevisznek, hogy bizonyos vagyoni makszimumnál a progresszióban megállanak, teljesen antiszocziális. Én ennek okát nem vagyok képes kikutatni, de ha a t. pénzügyminister ur tud nekünk erre nézve argumentumot szolgáltatni, én azelőtt a legnagyobb örömmel fogok deferálni. Egy dolog egészen bizonyos, t. ház, és erre nézve az igen tisztelt pénzügyminister ur, bár megpróbálta, sajnos, nem tudott engem megnyugtatni, hogy a most tárgyalás alatt lévő javaslatok még fokozzák azt a bűnt, amelyet el akarnak követni, azon privilégium, sőt nem egy privilégium, hanem a privilégiumok egész sorozata által, amelyet az igazi plutokrácziának, a részvénytársaságokban egyesült nagy mobil tőkének itt adni akarnak. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Méltóztassék elhinni, hogy nehezére esik annak, aki egész életén át igyekezett jó lélekkel ós, talán szabad mondanom, igazán a legnagyobb önzetlenséggel arra, hogy a népet meggyőzze arról, hogy az a kaputos osztály, ha egyszer megtollasodik is, ha megvagyonosodik is, azért mégsem felejti el erkölcsi és anyagi kötelességeit a nép széles rétegeivel, millióival szemben, erre a felfogásra ráczáfolni, amelyet én szolgálni igyekeztem, amely engem mindig távol tartott és távol fog tartani ezután is attól, hogy mély vallásos érzületem ellenére bárminő vallási vagy felekezeti kérdést valaha a törvényhozás munkájába bevonjak. De a közpályán töltött egész hosszú multain, merem állítani, egy kis jogot ad nekem arra, hogy önzetlenségem, tárgyilagosságom elismertetése mellett figyelmeztessek a veszélyre és óvjak azoktól a rettenetes következményektől, amelyeket abban látok, hogy itt tehermentesittetnek azok az osztályok, azok a férfiak és azok a vállalatok, akik mindig és minden egyes alkalommal köztudomásúlag a legnagyobb hasznokat húzzák, akik most a háború során is nap-nap mellett alakuló uj meg uj u. n. »altruista« és nem altruista vállalatoknál oly óriási hasznokhoz és nyereségekhez jutnak. Én nem a kormányt, de ezeknek a vállalatoknak a vezetőit kérem saját jól felfogott érdekükben arra, hogy álljanak meg ezen az utón és ajánlják fel maguk az egyenlő adóviselés elvét, (Élénk helyeslés a bed- és a szélsöbaloldalon.) követeljék ők maguk azt, akik vagyoiülag a legboldogabbjai e nemzetnek ; ne mondhassa a nemzet, hogy a régi, a 48-as nagy átalakulás alkalmával a demokráczia által letört feudalizmus helyére ők az uj feudálisok, a plutokráczia feudálisai ülnek a nemzetnek a nyakára. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nagyon kérem azokat az urakat, akiknek ebben a kérdésben döntő szavuk van, álljanak meg ezen az utón és tegyék lehetővé, hogy e törvényhozás működésének eredményeiből e rettentő foltok kitöröltessenek. Mert mit fog mondani az a lövészárokban küzdő ember, ha haza kerül és azt látja, hogy azok fizetik a rettentő adókat, akik odakint küzdöttek és akik itt dolgoztak: a nép és a középosztály emberei, azok pedig, akik idehaza a háborúból a dolog természetéből folyólag óriási jövedelmeket csináltak, aránylag a legkevésbbé vesznek részt a ^teherviselós többletéből? (TJgy van! balfelöl.) Én már aligha leszek itt és aligha fogom őket felvilágositani, de a tények fel fogják minden izgatás nélkül is világosítani őket és akkor jő majd a szánom-bánom és akkor talán majd igazat fognak nekünk adni és belátják, hogy kár volt azt a mi kérelmünket meg nem hallgatni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy a vagyonadó kérdésére vonatkozólag még általánosságban megjegyzést tegyek. Én, t. ház, mindig őszintén, nyíltan kimondom, ami a szivemen fekszik, én belenyugszom a törvényjavaslatnak azon rendelkezéseibe, amelyek a vagyonnak, mint kiegészítő alanynak, megadóztat vonatkoznak. Hiszen egészen magától értetődik, hogy a fundált erősebben adóztassuk meg, mint azt a tiszta jövedelmekből jövő vagyont, efelett kár lenne sokat immorálni, ezen túl vagyunk, ez igenis jogos, igazságos, az ingatlan vagyont és az ingó vagyont, a tőkét és vagyont meg kell adóztatni nagyobb mértékben, mint a jövedelmeket, az egészen bizonyos, ehhez szó nem fér, amint ahhoz sem fér szó, hogy a magasabb régiókat, a nagy vagyont itt is a progresszió elve szerint egészen végig megfelelő progresszió alapján, fokozódó progresszió alajrján meg lehet ós meg kell adóztatni. Nekem azonban, megvallom, vannak aggodalmaim és pedig nagy aggodalmaim, nem a nagybirtokra nézve. Nem bánom, állapítsák meg a nagybirtokra nézve az u. n. forgalmi értéket, noha igen sok argumentum szól ellene. Szól ellene pl. az is, hogy ma ép ugy, mint a kis- ' és középbirtoknál, minden ingatlannál, a nagybirtoknál is, az érték tetemesen magasabb a normális forgalmi értéknél, mert hiszen tudjuk, hogy a pénz elértéktelenedése folytán a nagytőke keresi a birtokot, keresi, mint legbiztosabb tőkebefektetést és ha megkapja, hajlandó az igazi forgalmi értéken túl menni. Már most, ha egy vidéken egy birtokot egy bankóit féltő ember nagy áron megvesz, egészen bizonyos, hogy azon a környéken a pénzügyi közegek a forgalmi értéket hivatkozással erre fogják megállapítani. Ne vegye rossz néven a pénzügyminister ur, de én daczára az ő kedélyes mosolyának megállok a magam véleménye mellett,