Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

60 648, országos ülés 1916 augusztus 10-én, csütörtökön. ezért a fáradságáért a teljes jutalmat megkapja. Azok, kik a forgalom szabadságának helyreállítása mellett foglalnak állást, nem gondolják meg azt, hogy ezzel továbbra is fenn akarják hagyni a földmivelő lakosság hátrányára azt az árdiszparitást, amely eddig fennállott. Én ugy tekintem ezt a hátrányt, mint egy adót, mert ez egy jövedelemcsökkenés, mely a kereskedelemnek ezen szabadságában rejlik. A másik teher abból származik, hogy az állam hogyha nem oszthatja meg a termelő és saját maga között azokat a hasznokat, amelyek szabadforgalom mellett a közvetítő javára előállanak, más adókról kénytelen gondoskodni és valószínűleg a lakosság ujabb direkt megterhelésével teremtheti csak meg azokat a jövedelmeket, melyekre szüksége van. így odajutunk annak az ellentétéhez annak az óvásnak, amelyet hangoztattam, hogy nem szabad ezt a vagyonadót bázisnak tekinteni, amelyen tovább lehet építeni. Az a rendezés, amelyet én propagálok az, hogy az állam vegye kezébe a főterményeknek elosztását a háború után. (Helyeslés.) Van még több hasonló forrás, melyet az államnak ki kell használnia, ahol ép ugy, mint a gabonakereskedelemnél, több ok szól amellett, hogy ezekhez is hozzányúljon. Ott van a tűzbiztosítás, az életbiztosítás és a többi életbiztosítási ágak, amelyek tekintetében Magyarország igazán a világ legelmaradottabb államai sorában szerepel. (Igaz I Ugy van!) A biztosítási szerződések tartalmára vonatkozólag nem tartalmaz a kereskedelmi törvény megközelítőleg sem kielégítő intézkedéseket, amelyek alapján annak a biztosítottnak a joga körül volna irva és csak az igen fogyatékos judikatura áll a jogvédelem rendelkezésére. Másrészről semmiféle állami felügyelet ezen társulatokkal szemben nem gyakoroltatik. Ez két oly óriási hiány, amely okvetlenül megköveteli az állam belenyúlását a biztosítási ügy terén, ugy hogy a jelenlegi állapotokat meghagyni nem lehet. Minthogy ez így van, önként felmerül egy gondolat, amelyet még egy körülmény előtérbe helyez. Magyarországon a biztosító társulatok túlnyomó része külföldi. Ezek minden felügyelet, minden garanczia nélkül óriási tartalékokat visznek ki innen az ország határán túl. Semmi szükségét nem látom annak, hogy ezt az állapotot tovább tűrjük. Épen ezért helyesnek tartanám, hogy az állam a biztosítási ügy rendezése révén először itt emberséges állapotokat teremtsen e téren és másodszor jövedelemhez is jusson. Tudom, hogy ez, mint mindenféle egyéb ügy is, természetesen a közigazgatás előzetes rendezését feltételezi, de ez más vágányra vinne bennünket. Legyen szabad tehát ezt a gondolatot is a t. kormány figyelmébe ajánlanom, mert ha jól emlékszem, már épen a pénzügyminister ur elődje is egyszer ugy nyilatkozott, hogy a biztosítási ügy államosítása, amelyet különösen Ausztráliában is igen szép sikerééi végrehajtottak és amely Olaszországban is törvény, ahol az idő rövidsége miatt tapasztalatokra természetesen még nem hivatkozhatunk, meg fogja tenni a sétát a világ körül. Vannak még egyéb hasonló források is, amelyekből azt hiszem, hogy az állam meríthet. Vannak olyan üzemek, amelyek talán igen kevés ember kezében vannak, amelyek tehát, ha közüzemekké alakittatnak, aránylag igen kevés embernek érdekét érintik és nem érintenek semmiféle nemzeti vagy katonai érdeket, mint ahogy érinti ezeket pl. a vagyonadó. Polónyi Géza: Például a sörmonopólium ! Cserny Károly: Itt van pl. a ezukor. Magyarországon, nem ugy mint Németországban vagy Ausztriában, ahol utóvégre e téren is vannak kisebb üzemek, kizárólag igen nagy üzemek foglalkoznak a czukorgyártással. Ugy látom tehát, hogy itt aránylag igen könnyű volna ezeket az üzemeket állami kezelésbe venni. Vannak egyéb kereskedelmi üzemek is, amelyek tömegezikkek árusításával foglalkoznak, pl. a szén-nagykereskedelem. Nem tartom lehetetlennek, hogy azzal a kérdéssel is kell majd foglalkoznunk, nem volna-e czélszerü ezt szintén az államra bizni. Ez az államosító politika az üzemek terén még a rokkantkérdés megoldásánál is igen nagy jelentőséggel birna, mert az államnak ilyen üzemek vitelére igen nagyszámú alkalmazottra volna szüksége és az állam elláthatná a rokkantakat anélkül, hogy ezáltal terheket venne magára. Természetesen ilyen üzemeknél törvénynyel kellene azután biztosítani az arra alkalmas rokkantak elsőbbségét. Ezeket voltam bátor a t. háznak és a t. kormánynak figyelmébe ajánlani. Én meg vagyok győződve, — hogy újból hangsúlyozzam azt, amiből kiindultam — hogy adókkal és adótörvényekkel nem lehet előteremteni azokat a pénzösszegeket, amelyekre a háború után szükségünk lesz. A végsőig zaklathatjuk, elkeseríthetjük azt a közönséget, mégsem lesz benne köszönet. Teljes elismeréssel vagyok a pénzügyminister ur intencziói iránt, mindazokkal a támadásokkal szemben, amelyeknek ki volt téve, teljesen méltánylom azt, hogy épen a pénzintézetekre vonatkozólag ő az első, aki meg merte tenni ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban azt a lépést, hogy azt a privilégiumot, amelyet eddig élveztek, megszüntesse. (Közbeszólások.) Én nem is értek egyet a pénzügyi bizottságnak azzal a határozatával, amelylyel részben visszaállította ezt, de ez most nincs napirenden, erről tehát nem akarok beszélni. Azonban mégis azt hiszem, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok megadóztatására vonatkozólag gondoskodni fog kelleni, hogy a teória a gyakorlattal összeegyeztethető legyen valami olyan intézkedésről, amely megszünteti azt az anomáliát, amely a kimunkálási koefficziensből és a részvényeknek külföldi kezekben való konczentrácziójából eredt. Mert mit jelent az a koefficziens ? Ugy-e bár azt jelenti, hogy ennek a vagyonnak egy része —• azt hiszem, nálunk tekintélyes része — nem adózik. A külföldiekre vonatkozólag ugyanez áll. Én helytelennek tar-