Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

$48. országos ülés 191Ű augusztus tó-én, csátärtökon. 5Í Azt is elismerem, hogy háborús \ iszonyok között ennek daczára, "vagy ép ezért fokozottabb mértékben kell a fundált jövedelmet adó alá vonni.. De eszem döczögő járásával nem vagyok képes a javaslatot odáig követni, hogy elismerném azon rendelkezésnek akár igazságos, akár logikus voltát, amelylyel a javaslat a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat a vagyonadó alól mentesiti, másrészt azzal a kombinált levonásos kulcscsal az olyan vagyont, amely 10%-ot kamatozik, szintén elvonja az adó alól, legalább eddig ennek az állitásnak czáfolatát nem hallottam. Ezt a logikát és általában ezt a rendelkezést felfogni képtelen vagyok. Annyit méltóztatik hivatkozni Németországra. Hát Németországban is csak van fogalmuk az adóteoriáról, adóigazságról, értenek a hadviseléshez is és a hadviselés költségeinek fedezéséhez. És ha tekintjük, hogy ők hogyan oldották meg a kérdést békében, amikor az ő rendes véderejük költségeinek fedezéséről volt szó, tehát nem adóteoriák beczikkelyezéséről, méltóztassék csak megnézni a Wehrbeitrag-ról szóló birodalmi törvényt és méltóztatik látni, hogy milyen szépen és milyen erősen megadóztatta az a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, igaz, hogy egyszersmindenkorra, de azt hiszem, Magyarországon is sokkal kevesebb zaklatással járna egy, esetleg több évre kiható ilyen Wehrbeitrag behozatala. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Azt látjuk tehát, hogy Németországban igenis megadóztatták a nagy tőkekonczentráczióban rejlő erőt és azon alapuló fundált jövedelmet. Itt megint azt halljuk, hogy már a részvények forgalmi értékében meg van adóztatva a részvénytársaság vagyona is. Hát ez a vagyonadónál még sokkal nagyobb fikczió, mint amilyen volt a jövedelemadónál és a hadinyereségadónál az osztalékot illetőleg. Először azért, mert a külföldiek kezében lévő részvények vagyonadó alá nem esnek és nem is eshetnek ; külföld alatt ebből a szempontból már Ausztria is értendő. Másodszor pedig nem hiszem, hogy a tőzsdei árforyamok minden esetben visszaadnák a részvények belértékét. De ha igy volna is, azon részvények tekintetében, amelyek a tőzsdén jegyeztetnek, azt hiszem, nem állit ható, hogy a forgalmi érték a belértéknek megfelel azon részvények vagy üzletrészek után, amelyek tulaj donképen forgalom tárgyai nem voltak, mert mondjuk, valamely család kezében Vannak. Amikor a különböző ellenzéki pártok azt követelik, hogy a kettős adóztatás elkerülése czéljából igenis adóztassuk meg a vagyont az illető nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál és ezzel szemben mentesítsük a részvényt a részvényeseknél, akkor eltekintve attól, hogy ez az egyedüli igazságos, helyes álláspont, különösen ma, háborús időben, amikor teóriák kedvéért nem lehet bizonyos vagyoni kategóriákat kedvezményekben részesiteni, akkor eltekintve ettől, mondom, ennek adótechnikai előnye is volna, Ea ugyanis a vagyont a részvénytársaságnál adóztatjuk meg és ezzel szemben a részvényeseknek megadjuk a jogot, hogy a birtokukban lévő részvény forgalmi értékét vagyonadó-köteles vagyonukból levonhassák, akkor elérjük, hogy természetszerűleg be fogják vallani a részvényt a levonás megejtése végett, a részvényeket tehát, ha elhallgatták volna a jövedelemadónál, most megfoghatjuk a jövedelemadó szempontjából. Nagy hasznát látná tehát a dolognak a jövedelemadó. Második haszna volna a pénzügyi eredmény és nem pénzügyi teóriákkal, hanem pénzzel viseljük a háborút és fedezzük a hadiköltséget; tehát pénzügyi eredmény szempontjából itt elérjük azt, hogy a nagyvállalatokban rejlő nagy vagyoni erő nem az illető adóalany esetleg nagyon kis kulcsa szerint adóztatik meg, hanem az illető vagyonnak megfelelő progresszív kulcscsal. (Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert, ha egy nagy vállalatot veszünk, mindegy, hogy melyiket, a Hitelbankot, vagy egy más nagy vállalatot, amelynek tegyük fel, hogy több százmilliónyi, vagy milliárdnyi vagyona van, ennek egyes részvénye, ha az egyes adózó alanynál adóztatnak meg, ha a javaslat szerint marad meg a dolog és az adózás mérve, az illető adóalanyra eső kulcs szerint adóztatnak meg a részvények, ha az illetőnek csak kis vagyona van, akkor igen alacsony kulcs szerint fog megadóztatni, esetleg ha 50.000 koronán alul van a vagyona, egyáltalán nem is fizet vagyoni adót, ha azonban magánál a vállalatnál adóztatjuk meg, viszont az adóalanynak megengedjük a levonást, az adómentességet, akkor a vállalat vagyonában rejlő vagyoni erő tényleg meg lesz adóztatva. A mai körülmények közt ezt tartom egyedül helyesnek, akármit mondjon ezzel szemben a teória. Mert az, hogy ez a javaslat a porosz törvényt és az Ergäizungssteuert vette némikép mintául, megengedem, de csak nagyon némikép, amint később rá fogok erre mutatni. De ennek egyes szakaszai ugy látszik, nagy rokonságban vannak, ami különben nem megszégyenítő, természetes személyeknél sem a különböző szász herczegségekben életbeléptetett társaikkal. j j Laehne Hugó : Szó szerinti fordítás. Gr. Esterházy Móricz: Általában nem akarom lekicsinyelni sem Helgoland jelentőségét, amelyre az Ergänzungssteuer nem vonatkozik, ott egyáltalában nincs, nem akarom lekicsinyleni sem Sacksen-Weimar, sem Sachsen-Meiningen, sem Sachsen-Weimar-Eisenach, sem SachsemKoburgGotha, sem Sachsen-Altenburg, Sachsen-CoburgSaalfeld jelentőségét, de ha Magyarországon van szó vagyoni adóról, pénzügyi eredményről, ha itt van a német birodalom Wehrbeitrag-Gesetz-je, akkor engedelmet kérek, teljes tiszteiette] viseltetem a különböző szász herczegségek és Helgoland pénzügyi nézetei iránt, de reám nézve, mint külföldi példa, háborús kiadások fedezésére, mégis elsősorban a Wehrbeitrag-Gesetz a mérvadó, különösen azért, mert igenis a részvény társulatokat és nyilvános számadásra kötelezett vállalatok vagyonát megadóztatja.