Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

648. országos ülés 1916 augusztus 10-én, csütörtökön. 49 hyos esetekben indokolt: még akkor is ne feledjük, hogy most már, különböző kodifikálások utján, szerencsésen eljutottunk oda, hogy háromféle adókulcs van beczikkelyezve, ba hatályban nincs is, t. i. az 1875. évi törvényben 10%, a novellában 3% és az 1909. évi törvényben, ha jól tudom, 4 vagy 5%. Ez a három kulcs a legjobb tudomásom szerint és a t. előadó ur is megerősít ebben engem, — amint a törvé^^ben az ember végtére kellőleg megtalálja, be van czikkelyezve. A javaslat azonban egy árva szóval sem említi, hogy melyik kulcs alá esik. Igen gondos magyarázgatás és a törvényeknek kellő ismerete mellett az ember talán ki tudja hámozni az első szakaszból, hogy itt valószínűleg az 1875. évi törvény kulcsa kontempláltatik, tehát a legsúlyosabb és a legrégibb, oly esetre, amikor már az adóalap megszűnt. Azt mondja ugyan a 4.-szakasz, hogy vonatkozik ez azokra, kiknek a keresete »a háború folytán« lényegesen emelkedett. A hadi nyereségről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál elég vita folyt arról, mit jelentsen e kijelentés. És ha arra az álláspontra helyezkedünk is, hogy egy megszűnt adóalap után emelkedő kereseti adót vetünk ki, akkor is szerintem teljesen lehetetlen az 1875-i, a legrégibb, legsúlyosabb kulcsot alkalmazni, kiváltképen akkor, amikor az illető természetes személy és nem jogi személy, nem nyilvános számadásra kötelezett vállalat, tehát mint ilyen fizet jövedelmi adót és már fizetett a jogi személyekénél súlyosabb hadi nyereségadót is. Ha tehát rendkívüli esetekre az adóalap petrifikálást el is fogadná a t. ház, nagyon kérném, méltóztassék ezeket a tekinteteket is figyelembe venni és ne a legsúlyosabb és a legrégibb kulcscsal ezt a már fenn nem álló adóalapból eredő keresetet utólag harmadszor is megadóztatni. * Ami már most a jövedelmi adó részleges életbeléptetéséről szóló javaslatot illeti, ennek 4. és 6. §-a teljesen indokolja és igazolja azon állásfoglalást, amelyet a javaslat 1909-i tárgyalása alkalmával egypáran itt a házban a javaslattal szemben hangoztattak. Bővebben e két szakasz rendelkezésére nem térek ki, csak egy részletkérdést vagyok bátor a t. pénzügyminister ur. illetőleg a t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe ajánlani a 6. §-nál az erdők faállományának eladásából eredő jövedelem megadóztatására nézve. A javaslat bizonyos, helyes reparcziálást enged meg azon erdőkre nézve, amelyek rendes üzemterv szerint kezeltetnek. Már most ez a fogalom, hogy rendes üzemterv e szakaszban körülírva nincsen ; helyesnek tartanám, ha az erdőtörvény 16. §-ában foglalt utalás a biztosság kedvéért e szakaszba magába felvétetnék, mert hiszen esetleg nem áll rendelkezésre mindig minden javaslatnak az indokolása és nem jut mindenkinek eszébe az indokolást firtatni. Kérem ezt különösen azért, mert nem tehetem magamévá az igen tiszteletreméltó helyről hangoztatott azon kívánságot, hogy ezen kedvezmény, ezen reparcziálást olyan erdőkre is terjeszszük ki, amelyeket rendes üzemterv nélKÉPHV. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. kül kezelnek. Ez gyakorlatilag nézetem szerint nagyon nehezen vihető keresztül, a javaslat nem is helyezkedik erre az álláspontra és persze közgazdasági szempontból sem volna ez kívánatos. Itt vagyok bátor az igen tisztelt földmivelésügyi minister urat kérni, hogy a jelen vitában vagy más alkalomkor, de minél előbb nyilatkozzék, nem tartaná-e a hazai erdőkezelés szempontjából kívánatosnak, hogy minél több erdő vonassék rendes üzemtervi kezelés alá, olyanok is, amelyek a törvény szerint üzemterv nélkül kezelhetők. Ez, azt hiszem, közgazdasági szempontból nagyon figyelemreméltó kívánság, mert hiszen, amint későbben, azt hiszem be fogom bizonyíthatni, teljesen problematikus, hogy ha ez a vagyonadó majd igy életbelép, az erdőtörvénynek megfelelőleg hogyan lehet majd erdőt kezelni. Erre nézve is leszek majd bátor a tisztelt földmivelésügyi minister urat megkérni, hogy nekünk gyakorlati útmutatásokkal szolgáljon. (Derültség balfelől.) Egyébként a magam részéről — kijelentem még, bár felesleges is kijelentenem — mondom, egy olyan jövedelmi adóhoz is hozzájárulnék, a mai körülmények között, amely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat adóztatja meg jövedelmi adóval. (Helyeslés halj elöl.) Természetesen feltéve, — hiszen ők maguk is kérik a memorandumukban, azt hiszem, a pótadók miatt — hogy a pénzügyi eredmény lényegesen nem csökkentetnék ezáltal szemben a kontemplált kereseti adóval. Ebben az esetben a magam részéről ehhez feltétlenül hozzájárulok. Nem tehetem azonban magamévá a tisztelt pénzügyi bizottság azon érvelését, melyben egyfelől megállapítja, hogy egyöntetű kodekszre feltétlenül szükség van, de másfelől ugy tartja, hogy ezt békésebb időkre kell hagyni. Hát,t. ház, ma tényleg elérkeztünk már a jövedelmi adónál is szerencsésen azon stádiumhoz, hogy 1909-ben, 1912-ben, 1914-ben egy-egy, 1915ben, ha jól tudom, két törvény foglalkozik jövedelmi adóval, tehát összesen öt, a jelenlegi javaslat alapján a hatodik törvény fog ezzel foglalkozni és ez a törvény a fordított őse a többinek, amennyiben rendesen egy őstől, aki időrendben, ugy-e bár, megelőzi a többit és akitől származik a sokféle utód : ez a javaslat a maga húsz szakaszával átlag, körülbelül, szakaszonként — nem számítottam utána pontosan, de igen megbízható képviselőtársam állítása szerint — tizenegy szakaszra hivatkozik. A húsz szakaszban tehát összesen 220 szakaszra történik hivatkozás; azokat módosítják stb. Mondom, ha már szerencsésen eljutottunk ennek a fordított ősnek az állapotához, azt már igazán képtelen vagyok belátni, s azt hiszem a t. ház sem fogja belátni, az adózó közönség pedig még sokkal kevésbbé, hogy ez a hat törvény és ez az összevisszaság — ha szabad igy kifejeznem magamat — a háború alatt tényleg tűrhető és hogy ráérünk majd békés viszonyok között egyszerűsíteni a dolgot és akkor kodifikálni mindezeket. Hiszen, ha ez rossz, ha ennek hátrányai van-