Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-656
656. országos ülés 1916 szeptember 5-én, kedden. 459 Rakovszky István : T. képviselőház! (Élénk mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni. Rakovszky István : T. képviselőház ! A legnagyobb nehézségek közé tartozik, hogyha az ember osztott érzelmekkel kénytelen teljesiteni kötelességét. A kötelességteljesítés a léleknek teljes harmóniáját követeli meg, hogy legyen erő az illetőnek a szavában, hogy elérje azt a czélt, melyet maga elé tűzött. Kötelességem — és teljesiteni fogom e helyről — ebben a szomorú órában kijelenteni azt, hogy talán egészen felesleges munkát végzünk mi. akik lelkesedésre, kitartásra, bátorságra, vitézségre, szóval a magyar nemzet összes ismert és évezredes erényeinek megfeszítésére kívánjuk buzdítani e nemzetet akkor, amikor az országnak egyik gyöngysorából már nagyon szép gyöngyöket szakítottak ki. (ügy van ! Vgy van 1 balfelöl.) Mindennek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország nemzetiségi tekintet nélkül meg fogja legutolsó erejét feszíteni, hogy az aljas ellenzéket nemcsak a határokon túl űzze . . . (Élénk derültség jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Rakovszky István : örülök, hogy ezekben a gyászos pillanatokban a tisztelt többségnek nyelvbotlásommal egy kis vigaszt és egy derűs perczet szerezhettem. Ismétlem, tisztelt ház, hogy ezt az aljas ellenséget 1 . . . (Zaj balfelöl.) Sümegi Vilmos ." A nagyurakat zárt kocsikban viszik, a székelyeket nyitott kocsikban ! Elnök : Kérem Sümegi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Nagy zaj és élénk közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem Justh János és Sümegi képviselő urakat, méltóztassék csendben lenni. (Zaj a szélső baloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Rakovszky István : . . . nemcsak a határokon tul kergessük, hanem saját országában érdeme szerint megfenyítsük, porig alázzuk. (Elénk helyeslés.) T. ház! Én áruló lennék kötelességemmel szemben, áruló ezzel az országgal és ezzel a nemzettel szemben, ha akkor, midőn erre a kötelességteljesítésre buzdítom a nemzetet, a legszigorúbb kritikát nem alkalmaznám azon óriási mulasztások és hibák felett, amelyek részben, még pedig nagy részben ezen szomorú állapotot felidézték. (ügy van ! TJgy van ! balfelől.) Nagyon gyenge és szomorú elégtételt ad nekem, hogy én augusztus 22-iki beszédemben már feleimitettem : megnyílt az örvény és mi örvény előtt állunk. (Mozgás jobbfelől.) Én akkor mondtam, hogy elérkeztünk az utolsó perczhez, mondtam a t. túloldal nagy »Ohó« kiáltásai közt. Tudtam, hogyha nem áll be a változás, ez be fog következni. De hogy az események oly gyorsan fognak szavaimnak igazat adni, erre nem voltam előkészülve. (Élénk mozgás jobbfelöl. Elnök csenget.) Igenis, t. képviselőház, (Zaj. Halljuk! Halljuk !) senki e házban nem volt tájékozva aziránt, a ministerelnök ur sem. De hogyha senki sem tudta azt, hogy a román hadüzenet küszöbén állunk, én igenis tudtam. Nekem erős támpontom volt erre : az én támpontom erre a külügymimster urnak azon megnyugtató kijelentése volt, hogy nincs veszély Románia felől. Ismerve a mi kitűnő diplomácziánkat, tudtam, hogy a hadüzenetnek küszöbén állunk. (Derültség. Felkiáltások jobbfelől ; Jó viccz !) Egy hang (balfelől): Sajnos nem viccz ! Rakovszky István ; Azt mondja egyik t. képviselőtársam onnan túlról : miért nem mondtam meg. Hát én megmondtam. Megmondtam háromszor : kétszer azon beszédben, amelyben indokoltam, hogy miért mondottunk le kiküldetésünkről és megmondtam, mikor a ministerelnök urnak válaszoltam az olasz kérdésben elfoglalt álláspontjára nézve s amikor kijelentettem, hogy van egy másik állam is, amelylyel talán szükséges lesz tárgyalnunk és amely nagyon jól megjegyzi a ministerelnök ur ezen szavait. (Vgy van! ügy van! balfelől.) Tehát én itt az ellenzéken az én ellenzéki kötelességemnek megfeleltem, önök követték el a hibát! (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Holló Lajos: Félrevezetés okából tárgyaltak Olaszországgal, hogy időt nyerjünk ! Rakovszky István: T. képviselőház ! Buzdítani a nemzetet ujabb véráldozatokra, ami a mi kötelességünk és nem szerezni meg a nemzet számára a biztonságot, hogy nem viszik mészárszékre : ez árulás. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ez a vezetés, a külügyek ilyetén való kezelése, a belügyekben uralkodó ez a fejetlenség, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) a t. ministerelnök ur teljes tájékozatlansága . . . (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Hiába mosolyog a t. ministerelnök ur, én be fogom bizonyítani, hogy ő tájékozatlan volt és pedig teljesen tájékozatlan. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ez, t. ház, semmi egyéb, mint a legnagyobb bűn a nemzettel szemben. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Erőink megfeszítésére buzdítani és azokat az erőket azután pártpolitikai szempontból megbénítani, csak azért, hogy a megkezdett hibás utón csökönyösen továbbhaladjunk : erre én nem vállalkozom. És itt van az én kötelességteljesitésemnek másik oldala : feltárni a veszélyeket, annyiban, amennyiben ezt az ország érdeke megengedi. T. képviselőház ! A t. ministerelnök ur a főrendiházban igazán gyermekded, megható őszinteséggel, nyíltsággal és közvetlenséggel bevallotta, hogy miért nem tudtuk mi Erdélyt megvédeni. Bocsánatot kérek, ez önmagában igen nagy hiba volt. A ministerelnök ur gróf Széchenyi Aladár felszólalására válaszolva azt mondotta, hogy a határokat nem tudtuk megvédeni azon egy oknál fogva, mert nem volt elegendő katonaságunk arra, hogy azt a 600 kilométer hosszú vonalat egészen elállhassuk. Azt mondotta továbbá, hogyha mi egyes kisebb csapatokkal elálltuk volna a szoro58*
