Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

354 653. országos ülés l9l6 augusztus 24-én, csütörtökön. Bródy Ernő: T. ház! A 10. §-nál előterjesztett módosításom alkalmával megjegyeztem már, hogy nekem teljesen mindegy, hogy az melyik szakaszhoz kapcsoltatik be. Nem sejtettem, hogy ennek a módosításomnak a vitára ily befolyása lesz; ,de ösztönöm megsúgta, hogy ez nincs kizárva. Épen azért, mivel a hely számomra nem fontos, itt a 11. §-nál újra előterjesztem módosításomat. A hely nem fontos, ismétlem; de fontos a lényeg és ez az, hogy a gyermekkedvezményt, a háztartási jövedelem összeszámítását most iktassuk törvénytárunkba. Előadtam erre vonatkozó érveimet, amelyeket oly illusztris részről, mint gróf Apponyi Albert és más t. képviselőtársaim is támogattak. Ezzel szemben Hegedüs t. előadó ur beterjesztett egy határozati javaslatot, mely a kormányt utasítani kívánja, hogy majd a békekötés után ezen elvek figyelembevételével terjeszszen elő törvényjavaslatot. Én azt hiszem, t. ház, hogy az igen tisztelt előadó urnak ezen javaslata az ügy megoldása szempontjából jelentőséggel nem bir. Nekünk épen az a kívánságunk, hogy most mutassuk meg szocziális szempontból azt az érzéket (Ugy van! bal felől.) és demonstráljuk etikai szempontból azt a súlyt, melyet a gyermekkedvezménynek tulajdonítunk. Ehelyett az a szenteltvizes kívánság, amelyet az előadó ur javaslata kifejez, a czél szempontjából nem sokat jelent. Azt hiszem, a jövedelemadóra kötelezettek mind igen örülnének, ha a kormány az egész jövedelmi adóra nézve olyan utasítást kapna, hogy majd csak a békekötés alkalmával kell eziránt intézkedni. A pénzügyminister ur megmondta ugyan, hogy elvileg barátja ugyan ezen intézménynek s majd a jövedelmi adó skálájának leszállításánál óhajtja ezt érvényre juttatni. De ezzel szemben én méltán utalhattam arra, hogy ez a 20.000 K értékhatár nem oly horribilis, mint volt évek előtt és hogy azt ne lehetne ma értékhatárnak felállítani. Nem találkozott ellenmondásra azon kijelentésem, hogy az a 20.000 K ma fele annyit sem ér. Amikor tehát ily összegről van szó, a háztartási kedvezményről, a gyermekkedvezményről teljes jogosultsággal beszélhetünk. Mondom, Hegedüs t. előadó ur módositványát semmi körülmények között sem fogadhatom el. Hiszen ez csak elodázza a dolgot. A pénzügyminister urnak utasítással vagy anélkül, mindig módja van ilyen törvényjavaslatot benyújtani és elfogadtatni. Most itt van az alkalom, miért nem csinálja? (Helyeslés balfelöl.) Most háború van s annyi súlyos kérdés jutott megoldásra. Épen ez az egy kérdés, mely a szocziális szempontokra, a szocziális politikára vonatkozik, összefüggésben a csecsemőkérdéssel, a gyermekkérdéssel, a magyar középosztály kérdésével, ne legyen megoldható ma, amikor — mint délelőtt kimutattam — olyan priviligizált helyzetben van a nagy tőke s amidőn semmi sem.szól az ellen, miként erre gróf Apponyi Albert is rámutatott, hogy ezt most ne iktassuk törvénybe. A t. előadó ur határozati javaslata még csak nem is közeledés a kérdés megoldásához. Hiszen a minister ur házhatározat nélkül is előállhat oly törvényjavaslattal, aminővel akar. Ez az ügy most aktuális; ne engedjük kisiklani kezeink közül. (Helyeslés balfelöl.) Miután oly érvet nem hallottam, mely ez ellen szólana s miután a határozati javaslat nem oldja meg a kérdést, kérem a t. hazat, hogy az általam előterjesztett módosítást méltóztassék elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Ki következik szólásra? Pál Alfréd jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Nem akarok a dolog érdemére visszatérni s újból ismételni azokat, amiket Bródy t. barátom indítványának első ízben történt beadása alkalmából mondott, mert az határozott visszaélés lenne a ház türelmével és áldozatkészségével. Kizárólag annak kimutatására szorítkozom, — mert ez az, ami most a ház előtt áll — hogy vájjon a t. előadó ur határozati javaslata lényegében megfelel-e annak a czélnak, amely czélt Bródy t. barátom indítványa maga elé tűzött; mert ugy látom: annak a mődositványnak czélzatával az egész ház egyetért, azt előmozdítani akarja. (Helyeslés.) Ezt tehát továbbra bizonyítani nem szükséges. Az egész kérdés az, mondom, hogy a dolog lényegében megfelel-e annak a czélnak az előadó ur javaslata. Ha megfelel, szívesen belenyugszom, mert hisz megmondta t. barátom, hogy ahhoz mindnyájan hozzájárulunk. Előttünk nem az fontos, hogy épen azon alakban fogadtassák el, amint mi javasoljuk. Elismerjük, hogy a technikai keresztülvitel tekintetében sokkal illetékesebb maga a pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság, mint mi. Hát ha ekvivalens, ha a czél azzal biztosíttatik nagyon szívesen hozzájárulok azon alakhoz is. (Helyeslés.) De legnagyobb sajnálatomra ugy találom, hogy nem így van. (Helyeslés balfelöl.) Egy esetben biztosithatnám helyeslésünkről: hogyha az igen tisztelt pénzügyminister ur és a többség hozzájárult volna azon indítványunkhoz, mely szerint ezen adótörvényjavaslatok most a jelen országgyűlés által csak kétévi időtartamra szavaztatnak meg. Akkor tudtunk volna egy terminust: tudtuk volna, hogy tehát két év múlva a törvényhozásnak újra kell a kérdéssel foglalkoznia. Még akkor sem tudtam volna egykönnyen megbarátkozni azon gondolattal: miért toljuk ki két évre azt, amit most mindjárt meg lehet csinálni? (Helyeslés balfelöl.) Miért toljuk ki két évre a kedvezménynek a megadását, mikor annak megadása talán épen