Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

653. országos ülés 1.916 aug zálni. (Helyeslés balfélöl.) E ponton én a családalapításnak és fentartásnak oly különleges elbánásban való részesítését kívánom, melyben az állam részéről még prémiumokat is lehetne adni, nemcsak adóelengedést és kedvezményt. Ha tehát lehetett ez a minister ur szempontja annak idején, ma, a viszonyok felismerése és kellő mérlegelése mellett, nem hunyhat szemet a kérdésnek aktualitása előtt. Azért kérem, hogy már most ez alkalommal is hozzuk ezt be törvénytárunkba. Mutassa meg az állam már most, hogy privilégiumban részesiti a magyar családok magyar gyermekeit. (Helyeslés balfelöl.) Ez vonatkozik arra az évre, melyet az igen t. pénzügyminister úrtól hallottunk. A másik érv az előadó uré volt, aki a jövedelmi adó szövevényes, finom, subtilis voltára s a technikai kivetés nehézségeire utalt. Ezek miatt kellene várni szerinte ennek életbeléptetésével, mert az elvet magát mint szocziális érzésű ember nem utasíthatja el magától. Én azt hiszem, t. ház, hogy a jövedelmi adónak s vele kapcsolatban a többi adónak életbeléptetése máris oly technikai feladatok elé állítja a pénzügyi közigazgatást, hogy ezek mellett annak a pár ezer gyermeknek kipuhatolása nem fog nehézségbe ütközni, annál kevésbbé, mert hiszen a jövedelmi adótörvény maga gondoskodik arról, hogy tiszta képe legyen a háztartásoknak és családoknak. Hiszen, t. ház, amint már rámutattam, nem marad titokban az a háztartás, annak a jövedelme és hogy hol vannak a gyermekek. Ez mind magától adódik, erről gondoskodik maga a törvény. Talán nem fogja untatni a t. képviselőházat, ha ismét hivatkozom az 1909 : X. t.-cz. 30. §-ára, mely szerint az általános adókivetés a pénzügyminister által megállapított módon és időben történik; továbbá, minden ház tényleges birtokosa vagy ennek képviselője köteles a lakások, illetőleg üzlethelyiségek szerint csojiortositva foglalni össze a házilakók nevét és foglalkozását: azután: minden háztartás feje köteles a közös háztartáshoz tartozókat név szerint s a kiskorúakat még koruk szerint is felsorolni s ezek közül megjelöli mindeniknél, hogy kinek mennyi jövedelme van. Tehát minden háztartás feje, ezenkívül minden családfő az ő egész családjával, hogy ugy mondjam: czakumpakjával ki kell, hogy rukkoljon. Ennélfogva nem kell nagy munkával azt a rejtvényt megfejteni, hogy egy család miből áll. Mind nyilván vannak tartva s igy ez velük és másokkal szemben is igen helyesen és könnyen alkalmazható. Azt hiszem, sikerült ezekben kimutatnom, hogy sem a technikai nehézségek, sem pedig a j>énzérték tekintetében megállapított határok szempontjából, sem a kivihetőséget tekintve, semmi akadálya nincs annak, hogy az a gyermekkedvezmény már ma életbe léphessen s a magyar parlament szocziális érzékének megnyiKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. usztus 24-én, csütörtökön, 345 latkozása és a kérdés etikai jelentősége itt a törvényhozásban már ma kidomborodjon. Pénzügyi szempontból a dolog egyszerűen ugy áll, hogy a módosítás második részében, amelyet röviden agglegényadónak nevezhetek, oly pénzügyi fedezet nyujtatik, amely úgyszólván teljesen fedi azt a veszteséget, melyet az állam ezen gyermekkedvezmény által magára vesz. Azt fogom t. i. javasolni módosításomban, hogy olyan egyedül élő adózók, akik egészen magukban vannak, fizessenek jövedelmi adójukhoz még 15% pótlékot; aki pedig hozzátartozóját : szülejét vagy nővérét eltartja, 10%-ot. Ebből a 15 és 10%-ból bőven kitelik szerintem az az összeg, amit az állam a többgyermekes családok kedvezményezése révén vészit. A t. pénzügyminister ur nem mondhatja, hogy itt mi az állam bőrére könnyelműen akarnánk gazdálkodni, mert ugyanakkor, amikor egy szocziális vívmányt akarunk életbe léptetni, ugyanakkor a fedezetről is gondoskodunk. Azt hiszem, pártkülönbség nélkül megegyezünk abban, hogy ez az intézkedés helyes. A külföldi törvényhozásokban is már gyakorlatban megvalósították a többgyermekes családok kedvezményezését és az agglegények pótlékát. Az osztrák törvény szintén ismeri ezt. Nagyon kérem tehát a t. pénzügyminister urat, vegye fontolóra ezt a javaslatomat. A t. pénzügyminister urat a tárgyalások folyamán igen koncziliáns embernek ismertem meg, aki az érvek elől sohasem zárkózik el. Én azt hiszem, szépséghiba volna, ha ezt a törvényt útjára bocsátanók, anélkül hogy ezt bele ne vennők. Ellentét úgyszólván nincs is köztünk; a t. pénzügyminister ur maga kijelentette, hogy elvileg helyesli álláspontunkat. Az értékhatár kérdése szintén meg van oldva, ez tehát nem képezhet pártkérdést. Én ugy látom, hogy a túlsó oldalon ülő képviselő urak sem kivannak ez elől elzárkózni. Tudom, hogy a t. pénzügyminister ur nem lehet olyan könnyen hevülő ember, mint én, aki a szocziális eszmék érdekében könnyen megyek a tűzbe. Bevallom, felelősség nélkül teszem, mig a t. pénzügyminister urat sokkal nagyobb felelősség terheli. De az ellenzék ezekben a kérdésekben szintén szigorú felelősség súlya alatt határozott és a fedezeti alapot is megjelölte. Voltaképen mellékes, r hogy módosításomat a 10. §-nál adom elő. Én nem ragaszkodom ehhez, csak a dolog lényegéhez. Azért terjesztettem itt elő, mert itt van szó a jövedelmi adó 25. §-áról. Az 1909 : X. t.-cz. 25-ában ugyanis már benne van ez az elv. Azt mondja ez a §. (olvassa): »Ha oly adózó, kinek a jelen törvény alapján megállapított jövedelme 8000 koronát meg nem halad, kiskorú gyermekeit, vagy törvényes kötelezettség alapján más hozzátartozóit saját háztartása körében eltartja, ez esetben a jövedelemadónak az előző §-ban foglalt tételei mérséklendők: egy fokozattal 2 vagy 3 44