Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

336 653. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. többet vonnak le e czimen, annál kevesebb lesz a vagyonadó. Ez az anomália a két adórendszernek egy­másba kapcsolásából ered. Erre a körülményre akartam a t. ház figyelmét felhívni és talán fel­világosítással szolgálhat e tekintetben az igen tisztelt pénziigyminister ur. Rövid felszólalásom tulajdonképeni tárgya egy inódositvány, illetve pótlás, amelyet alapjá­ban véve, azt hiszem, leghelyesebb és legczél­szerübb lett volna a végrehajtási utasításban felvenni, de tekintettel arra, hogy az 1909: X. t.-cz. 12. §-a 9. pontban sorolja fel a külön­böző levonható tételeket és itt egyes pontok, mint pl. a 6. pont, rendkívül aprólékos enume­ráczióval sorolja fel a levonható tehertételeket, ezért vagyok bátor ezt a törvényjavaslat rész­letes vitájánál elfogadásra ajánlani. Egy másik szempont is van, amely indokolja, hogy már itt adom be ezen javaslatomat és annak a törvény­javaslat szövegébe való felvételét kérem. Ugyanis az 1909: IX. t.-cz. 15. §-ának 6. pontja vilá­gosan rendelkezik e tekintetben. Azt mondja ugyanis a 6. pont, hogy az adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál a nyers jövedelemből levonandó az erdészeti társpénztárak fizetési já­rulékai. A jövedelemadóról szóló 1909: X. t.-cz. 12. §-a ezt a rendelkezést rendkívül bő enume­rácziója daczára nem foglalja magában. A gya­korlatból tudom, hogy erre nézve igen külön­böző felfogások érvényesültek, ugy pénzügyi közegeinknél, mint az adóköteles alanyoknál. Én épen az egyszerüsités czéljából és épen szá­molva azzal az elég nehéz helyzettel, hogy most tulajdonképen hat törvénynyel lesz baja a pénz­ügyi adminisztrácziónak, mint különösen a kö­zönségnek, ennek következtében is kérem ezt a módositványomat már itt a javaslat szövegében a 4. §-nál felvenni. Szól pedig ez a módositvány a következő­képen (olvassa) : »A 4. §-ban e szavak után: » Kegyúri terhek« tétessenek e szavak : »Yala­inint az erdészeti társpénztárak s fizetési járu­lékaid Szorosan ragaszkodtam a terminológiához, amelyet az 1909. évi IX. t.-czikk 15. §-ának 6. pontja magáévá tesz, ismét azért, nehogy ellenmondás vagy félremagyarázás legyen, vagy felesleges fellebbezésre, vitára adassék alkalom. (Helyeslés balfelöl.) Ami az előttem szóló t. képviselőtársam indítványát illeti, a magam részéről is sokkal helyesebbnek és szabatosabbnak tartom a rész­letes vallomás« helyett az »előirt vallomás« ki­tételt, már azon szempontból is, mert a részle­tes vallomás tekintetében, amint a gyakorlat megmutatta, szintén többféle felfogás nyilvánult meg. Voltak egyesek, akik a »részletes« szót ugy magyarázták, hogy »számszerű«, amint szerintem magyarázható is. Az »előirt« szó talán precízebben is fejezi ki, hogy voltaképen micsoda vallomásról van szó. Ahhoz a magam részéről nem tudnék hozzájárulni, hogy ezek a levonható terhek nem vonhatók le akkor, ami­kor a fél azokat a kivetési eljárás során nem jelentette be. A t. pénzügyminister ur is, ha jól emlékszem, egyik értekezletünkön ugy nyi­latkozott, hogy ezzel ő azt akarja elérni, hogy minél többen adjanak vallomást. Ha jól emlék­szem, az adóköteles alanyok 65°/o-a adott val­lomást. A hátralévő 35% tehát önmagában véve talán nem teszi szükségessé ezt a rendelkezést, ámbár elismerem, hogy ez a tétel úgyis áll, hogy ha már az adóalanyoknak 65°/Va adott vallomást, ez egy okkal több arra, hogy a hátra­lévő 35°/o is adjon. A tekintetben nem rendel­kezem adatokkal, nem tudom, hogy kik vannak a 35 és kik a 65% közt. De ismétlem, magá­nak a rendelkezésnek intenczióját, ami tulajdon­képen nóvum az eddigi törvényekkel és rende­letekkel szemben, helyesnek tartom. Igen megszívlelendő gondolatot vetett fel itt Jaczkó t. képviselőtársam, aki igen helyesen disztingvál az adóforrás eltitkolása és a jövede­lem számszerű eltitkolása között. A t. miuister ur, amennyiben jól vagyok értesülve, a vagyon­adó tekintetében ezt a disztinkcziót honorálja is, amennyiben a 18., illetve a 21. §-ra vonat­kozólag bizonyos módositványhoz hozzájárul. Én azt hiszem, hogy talán ennél a javaslatnál is, ha nem is magában a javaslat szövegében, de esetleg ministeri nyilatkozatban vagy a végre­hajtási utasításban, igenis, rá lehetne mutatni ugyanarra az elvre, amelyet a t. minister ur már a vagyonadóra vonatkozólag elfogadott, hogy t. i. az adóforrás eltitkolása mindenesetre sokkal súlyosabb elbírálás alá esik, mint a jöve­delemnek számszerű — esetleg tévedésből tör­tént — eltitkolása, vagy alacsonyabb értékben való bevallása, hacsak, amint ez a vagyonadóra vonatkozó módositványnál is van, nem forog fenn nyilvánvaló rosszhiszeműség, ami természe­tesen ^elítélendő és büntetendő cselekmény. Én tehát, ismétlem, azért adom be ezen módositványomat a 4. §-hoz és azért kérem annak a törvényjavaslat szövegébe való felvéte­lét, mert az 1909 : X. t.-cz. 12. §-a — jól vagy rosszul, helyesen vagy helytelenül, azt nem ku­tatom — igen bő enumerácziót tartalmaz a levonható tételek tekintetében. A 6. pont például a bányavállalatoknál a legkisebb rész­letekig menő enumeráczióval dolgozik. Ha már ez a szakasz ennyire részletez, akkor talán még egy részletet is bele lehetne venni, mert hogy a társpénztáraknak fizetett ezen járulékok tény­leg levonási tételt képeznek, e tekintetben, azt hiszem, vita nem lehet. Kérem módositványom elfogadását. (He­lyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, kiván-e valaki szólni. (Nem!) Ha nem, ugy a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván szólni. Teleszky János pénziigyminister: T. ház!

Next

/
Oldalképek
Tartalom