Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

653, országos ülés 1916 aug zik, a vagyoni adóra vonatkozó törvényjavaslat végrehajtása meglehetős nehézségeket fog okozni. Akkor, amikor ugy is igen nagy nehézségekbe ütközik a jövedelemadó és a hadinyereségadó végrehajtása, amikor e két adónemre vonatkozó törvény végrehajtása érdekében a pénzügyi adminisztráozió személyzete lényegesen szaporítandó lesz, ami csak ideiglenes személyzet alkalmazásával lehetséges, akkor nem látok különösebb nehézséget, hogy ugyanazon munkálatokkal kapcsolatban az adókötelesek vagyona is megállapittassék. Gróf Esterházy Móricz t. képviselő ur mai felszólalásával szemben csak egész röviden jelzem, hogy nem statisztikai okokból tartom szükségesnek és tartom kötelességemnek, hogy a vagyonadóra vonatkozó törvényjavaslat mielőbbi törvényerőre emelkedése iránt minden lehetőt megtegyek, hanem azért, mert azt gondolom, hogy a vagyonadó lesz egyik alapja a jövő pénzügyi rendezésnek. Ez az alap nem teremthető meg egy csapással, ez évek munkájába kerül. Ezért szükséges, hogy ez az alapozási munka már most megkezdődjék. . Ami végre a negyedik módosítást illeti, hogy t. i. ezek a törvények csak időleges érvénynyel szavaztassanak meg, e tekintetben elvi különbség annyiban nincs a túloldal álláspontja és az én álláspontom között, mert én sem tartom ezeket a törvényeket véglegeseknek. Ezt jeleztem az általános vita során, jeleztem magánbeszélgetések és hivatalos tárgyalások alkalmával, hiszen természetes, hogy na'gyon messze vagyunk attól, hogy ezekkel a törvényekkel az állam pénzügyei véglegesen rendezhetők legyenek. Mindaddig, amig ezen eset elő nem á'l, végleges törvényekről szó nem lehet. Mindazonáltal aközött, hogy egy adótörvényt nem tartok véglegesnek olyan tekintetben, hogy azt hinném, hogy annak módositása belátható hosszú időn át szükségessé fog válni, és aközött, hogy már eleve háromévi hatálylyal ruházzunk fel törvényeket, óriási különbség van. A törvényalkotás komolyságát veszélyeztetné, ha azt a czélt, hogy az állam által a háború folyamán kontrahált kamatszükségleteket fedezzük, olyan törvényekkel óhajtanám elérni, amelyeket időbelileg korlátozunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen eljárás a törvényhozás komolyságába vetett hitet ingatná meg, vagy abban a tekintetben, hogy nem komoly az, hogy ezek a jövedelmek egy fontos szükséglet fedezésére vannak hivatva, vagy abban a tekintetben, hogy az időbeli korlátozás nem komoly. Valószínűleg az utóbbi következnék be, hiszen meglehetősen ismert szállóige minálunk, hogy ebben a monarchiában semmi sem állandóbb, mint a provizóriumok. Ennek alapján egész nyugalommal lehetne a t. ellenzék módosítását elfogadni, mert kétségtelen, hogy ezek az időlegesen megszavazott törvények állandókká válnának. Azonban nem tartanám az eljárást komolynak, de az ügy érdekében állónak sem, mert mint nagyon helyesen mondotta msztus 24-én, csütörtökön. 32.3 gróf Esterházy Móricz t. képviselő ur, nem vagyok jós, nem tudom megállapítani az időt, ameryben szükségessé válik majd e törvényeknek végleges törvényekkel való pótlása. Ép azért, mert az időt nem tudom megállapítani, nagyon helytelennek tartanám egy-két-háromévi terminust kitűzni. Méltóztassék elhinni, én, aki meglehetősen régen dolgozom az állami adminisztráezióban, tudom, hogy mit jelentenek ezek a terminusok. Jelentik azt, hogy az ember a terminus idején belül nem képes a legjobb szándék mellett sem megcsinálni a végleges rendezést, ennélfogva terminusról-terminusra tolja ezt, ideiglenes megboszszabbitásokkal dolgozik és igy sokkal később következik be a végleges rendezés olyan ügyekben, amelyek ideiglenesen rendeztetnek, mint olyan ügyekben, amelyek végleges hatálylyal rendeztetnek, azzal a gondolattal, hogy e végleges hatályon belül végleges módosításnak szüksége fog előállani. (Helyeslés a jobboldalon.) (Az elnöki széket Szász Károly jogialja el.) De végül nem fogadhatom el a módosítást azért sem, mert olyan alkotmányjogi érvvel támogattatik, amelyre bőven kiterjeszkedni nem óhajtok, de amely a ministerelnök urnak kifejtett és a többség által magáévá tett azon álláspontjával amelyet az országgyűlés mandátumának meghoszszabbitása alkalmával elfoglalt, összhangba nem hozható. Nem tartom lehetségesnek azt, hogy a törvényhozás kvázi kimondja magára nézve, hogy teendőinek egyik kategóriájában csak időhöz kötött törvényeket alkot. De nem tartom különösen a kormányt támogató többség szempontjából alkalmazhatónak ezt az alkotmányjogi érvet épen az adótörvényekre, mert hiszen alkotmányunk szerint az adótörvények végrehajtása és az adók beszedése évről-évre a törvényhozás által külön határoztatik el az állami költségvetés megállapítása alkalmával, itt tehát alkotmányunk nagyon skrupolózus eljárást szab reánk. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy egész röviden reflektáljak Cserny Károly tisztelt barátom javaslatára, aki indítványozza, hogy kvázi adminisztratív utón kodifikáljuk ezeket a törvényeket és hogy megnyugtassam tisztelt barátomat és gróf Esterházy Móricz tisztelt képviselő urat is, hogy ez mindig megtörténik annyiban, amennyiben a végrehajtási utasítás egységesen adatik ki. A közönségnek, ha ezeken az adótörvényeken el akar igazodni, a törvények mellett a végrehajtási utasításra van feltétlenül szüksége, a törvény jóformán csak arra való, hogy ellenőriztessék, vájjon a végrehajtási utasítás a törvénynek megfelel-e s nem tartalmaz-e oly rendelkezéseket, amelyek a törvénynyel ellentétesek, vagy amelyek nincsenek a törvényben, illetve nem hagy-e ki olyanokat, amelyek a törvényben vannak és azután végeredményben a közigazgatási bíróság van hivatva a judikatura utján őrködni afelett, hogy a végrehajtási utasításban foglalt 41*