Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

#5á. országos ülés 1916 aiit Arról volt és van szó, — és ezt Földes Béla tisztelt képviselőtársam tegnapi felszólalásában teljes világossággal fejtette ki — hogy egy u. n. échelle mobile-t hozzunk be a jövedelemadó tekintetében. Nem akarok ennek részleteibe itt bebocsátkozni, mert egyáltalán nem vagyok szakember; nem is tartom magam annak, sem objektíve, sem szubjektive. Ezen écbelle mobile alkalmazása mellett a jövedelemadó fejlődésével és emelkedésével természetesen mindig növekednék a kontingens és mindig csak a hat áron túl mutatkozó összeg — az is bizonyos határok közt — engedtetnék át a városoknak. Hogy ezt az átengedést miért korlátoztuk csak a városokra és miért nem terjesztettük ki a községekre is, erre két okunk volt. Az egyik az, hogy ez a kontingentálás sem a kereseti adónál, sem a jövedelemadónál, — ismerve az állam szükségleteit és ismerve a t. pénzügyminister urnak ebben a tekintetben, szerintem nagyon helyes, álláspontját — valami nagy összeget nem fog kitenni. A medvének az a bőre tehát — hogy igy fejezzem ki magam — valami igen nagy nem lesz, ennek következtében valami pénzügyileg fontos eredményről nem lehet szó. Szabó István (nagyatádi): Akkor minek a javaslat ? Akkor nem érdemes vele vesződni! Gr. Esterházy Móricz: Hogy mi miről adunk be határozati j avaslatot és hogy t. képviselőtársaim miről adnak be határozati javaslatot, ez felfogás dolga, önök is megvitatták ezt — négyen vagy öten —, mi is megvitattuk — nyolczvanan vagy százan. Ennek az alapján történt azután a határozati javaslat beterjesztése. Ha mi véletlenül egyik vagy másik kérdésben nem voltunk egy nézeten, ezt a jelen esetben, mint különben sok más esetben is, nagyon sajnálom. Mondom, pénzügyileg ennek valami nagy eredménye nincs és mi nem is vártunk tőle, még abban az esetben sem, ha a t. pénzügyminister ur mindakét javaslatunkat, illetve a kontingentálást elfogadta volna, nemcsak a kereseti adóra vonatkozólag, amihez hozzájárult, hanem a jövedelmi adóra vonatkozólag is. Miért vettük be hát mégis ? Azért, hogy ezzel is dokumentáljuk azt, a tényt, amely elől nem lehet elzárkózni, hogy t. i. ez az adó elsősorban a városi és kereső lakosságot terheli. Ezt a tényt nem lehet statisztikával külön bizonyítani — egy év statisztikájából legkevésbbé, amint ezt a t. pénzügyminister ur, nagyon helyesen, ki is emelte — sem megcáfolni; sőt, nézetem szerint, teljesen felesleges akár bizonyítani, akár czáfolni. Amikor határozati javaslatunkba ezt a rendelkezést belevettük, bennünket elsősorban az vezetett, hogy ezt a tényt honoráljuk. Másodszor dokumentálni akartuk ezzel azt, — és erre vonatkozólog azután teljesen megnyugtathatom a t. képviselőtársamat, hogy nem egy felszólalás történt ebben az irányban, ugy a bizottságban, mint egyéb tanácskozásainkon — hogy elismerjük ugy a városi, mint a községi adóztatási rendszer reformjának szükségét és kívánjuk a városok és •gusztus 24-én, csütörtökön. 319 községek háztartásának mielőbbi szanálását. En egyénileg azt tartom, hogy nem jártunk volna el helytelenül akkor sem, ha a t. képviselő urak által benyújtott határozati javaslat erre vonatkozó, gondolom, második vagy első pontját a mi határozati javaslatunkba is belefoglaltuk volna ; de végtére is, erről nekünk akkor, amikor határozati javaslatunkat megszövegeztük, még nem is volt tudomásunk. Legyenek meggyőződve t. képviselőtársaim, hogy ugy a bizottsági tárgyalásokon, mint egyéb tanácskozásainkon is teljesen kijegeczesedett az az álláspont, hogy a községi háztartás rendjével és pótadózásával nagyon komolyan kell törődni. Ez igen fontos állami feladat és annál f ontosabb állami feladat, mert a háború után mutatkozó nagy vérveszteség egyenlege a falut is fogja természetesen igen tetemes részében érinteni és ott esetleg bizonyos vonatkozásokban, egyes kisebb gazdaságokban még súlyosabban fog érvényesülni, mint a városokban. Ismétlem, ez elől a szükség elől az ellenzék egyetlenegy tagja sem zárkózott el és inkább csak egy elvi kijelentést, egy elvi álláspontot szegeztünk mi le ebben a kontingentálási indítványban, amely mintegy elismeri és újra hangsúlyozza azt a tényt, amit a bizottsági jelentés fel is hoz. Természetes, hogy igen sokunkra hatással volt — volt, kijelentem, hogy ezentúl soha többé nem lesz — az a számcsoportositás, amely ezt a különben teljesen helyes és senki által tagadásba nem vett és szerintem nem is vehető tételt megelőzte. Itt világosan az áll, hogy földbirtokra esik az egész összegből 246 millió korona, ebből levonva a levonandókat, a tényleges eredmény 227 millió korona, ezzel szemben az ipari, kereskedelmi és egyéb kereseti foglalkozásokra esik 240 millió korona. Az előadó ur politikai tanulmányában is e számokra hivatkozik, nem egészen pontosan, egy pár százezer korona különbség van, de ez tökéletesen mindegy. Hegedüs Lóránt előadó: Csak Magyarországon, a másik az egész birodalomra vonatkozik. Gr. Esterházy Móricz: Bocsánat, ez könyve 100. lapján van és jól megtanultuk. ígéretet teszek, hogy ami velem ez esetben történt, azt egyhamar elfeledni nem fogom. (Olvassa): »Megtanultuk ezekből a felejthetetlen adószámokból, hogy a szűkebb értelemben vett Magyarországon összesen mintegy 13.000 oly adóalany találtatott«, mely 20.000 koronán felüli jövedelem után adóztatott meg »és pedig ugy«, hogy a földbirtokra esett 226 millió jövedelem, az ipari, kereskedelmi és egyéb kereseti foglalkozásokra pedig 227 % millió korona utáni jövedelem, tehát 226'9 millió, szemben a bizottsági jelentésben foglalt 227.654.710 koronával. Ez az a pár száezer korona különbség, melyre hivatkoztam s melyre semmi súlyt nem helyezek. Én azt hiszem, hogy mind a két szám a szűkebb értelemben vett Magyarországra vonatkozik, mert az előbb azt méltóztatott mondani, hogy a bízott-