Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-652
294 652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. hogy az olasz offenzíva a külügyrninister befolyása nélkül határoztatott el, hát kérem, itt disztingválnunk kell. (Halljuk ! Halljuk !) Az olasz offenziva előkészítéséről igenis idejekorán tájékozva voltunk, elsősorban a külügyrninister ur, de mindazok is, akik a külügyi politikáért felelősek vagyunk. Tájékozva voltunk és alkalmunk lett volna, ha ellene politikai szempontból aggályunk lett volna, felszólalni. Ilyen politikai aggályaink természetesen nem voltak, mert hiszen ennek az offenzívának a sikere igen jelentékeny politikai előnyökkel járt volna. Annak a kérdésnek eldöntésére azonban, hogy megtörténjék-e vagy se az offenziva, sem a külügyrninister, sem más, politikai állásban lévő tényező befolyást nem gyakorolt. Ez kizárólag katonai kérdés volt, és én nem ismernék veszedelmesebb tévedést, minthogy ha a ministerek előállnának és a stratégát akarnák játszani. (Mozgás bálfelől.) Ez ép oly veszedelmes tévedés volna, minthogyha katonai tényezők akarnának a politikai vezetésbe beleszólni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Holló Lajos : Azért pusztul el százezer ember hiába ! Gr. Tisza István ministerelnök: Az a kérdés, h°gy e gy offenzíva bir-e a siker előfeltételével, hogy az katonai szempontból keresztülvihető-e vagy sem, kizárólag katonai kérdés ; s én a legmenthetetlenebb hibának tartanám, ha ilyen, kizárólag katonai kérdésbe beleavatkoznának oly tényezők, akik ott csak dilettánskodhatnak, akiknek azonban beavatkozásra sem a kellő szakértelmük, sem a kellő hatáskörük nincs meg. (Helyeslés jobbfelől.) A tisztelt képviselő ur felhozza azt a hadiparancsot is. amely — gondolom — május 23-án jelent meg. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, t. ház, hogy ennek a hadiparancsnak a határokra vonatkozó részét nem lehet másként értelmezni, mint hogy ez csak a határok netaláni kiigazítása katonai előfeltételeinek megszerzésére vonatkozott. Mert hiszen magától értetődik, hogy abban a kérdésben, vájjon egy Olaszország elleni sikeres hadjárat után változatlanul maradjanak-e meg a határok, vagy bizonyos, sztratégiai szempontból óhajtandó határkiigazitás történjék, a döntés joga csakis a politikai felelős tényezőket illeti meg. (Helyeslés.) Én tehát, ismerve különösen a hadseregfőparancsnok urnak ilyen dolgokban is korrekt felfogását, ugy gondolom, ezt a napiparancsot nem lehet másként értelmezni; s amennyiben — amit nem akarok kétségbevonni — a napiparancs szövege ellenkező értelmezést enged meg, annyiban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezt a szöveget szerencsésnek nem tartom. (Helyeslés.) De ismétlem : nem volna helyes azt másként értelmezni, minthogy az a katonai előfeltételekre vonatkozik. Azokkal az apró-cseprő dolgokkal, amelyekről részben tudok, részben pedig azt kell hinnem, hogy téves volt az informáczió, mert nem tudok róluk, például, hogy mi történt egyik-másik hadsereg mellé kiküldendő közeg dolgában, igazán nem tartom érdemesnek a t. ház idejét fárasztani. Mindenesetre a hadseregfőparancsnokságnál a külügyministernek képviselője van és az a külügyministerrel ugy jelentésekben, mint chiffre-táviratokban szabadon érintkezik. Hanem egy kérdést emiitett még a t. képviselő ur, amire ,felvilágositást kivánok adni, s ez a bolgár szerződés megkötésének kérdése. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! A szerződés formális megkötését természetesen huzamosabb ideig tartó tárgyalások előzték meg. Ezeket a tárgyalásokat tisztán a diplomácziai tényezők és pedig elsősorban a monarchiának és Németországnak Szófiában lévő követei vezették. E tárgyalások tisztán a felelős politikai tényezők utján intéztettek s jutottak a végleges befejezés stádiumába. Ami pedig a végleges befejezést illeti, mint ily esetben — háború esetében — többnyire történni szokott, két instrumentum jött létre : létrejött egy katonai konvenczió, amely Plessben köttetett, természetesen kizárólag katonák közt, de természetesen az államférfiak tudtával s megköttetett a diplomácziai szerződés, amelyet a szerződő felek illetékes diplomácziai képviselete kötött meg, ugy hogy e tekintetben az eljárás abszolúte kifogástalan. Már most még csak egy kérdésre akarok egészen röviden nyilatkozni és ez ama több izben felhozott lucki epizód. (Halljuk I Halljuk !) Hát, t. ház, hogy egy ilyen háborúban oly epizód is, amely nagy és véres csatákban nyer kifejezést, borzalmas dolog, az magától értetődik. De abban, hogy én itt az epizód-szót használtam, ne méltóztassék se az illető esemény horderejének letagadását, se a hozott véráldozatoknak czinikus közönynyel való fogadását látni, amely az én lelkemtől bizonvára egészen távol áll. (Elénk helyeslés jobbfelől.) En epizódnak neveztem azt a nagy csatát azért, mert az a remény éltetett, mely azóta bizonyossággá vált, hogy ez a reánk nézve kedvezőtlen kimenetelű csata nem fog a háború sorsára döntő következményekkel járni, (Helyeslés jobbfelől.) hanem hogy meg fogjuk állítani az orosz előnyomulást s fenn fogjuk tartani messze az orosz területre előretolt frontunkat. E reményemben, hála Istennek, nem csalatkoztam. Némi, de nem túlságos nagy területvesztés után sikerült a frontot helyreállítani, az orosz támadást megállítani, s teljes bizalmunk lehet az iránt, hogy a még előttünk lévő harczok is az orosz támadás visszaverésével fognak befejeztetni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ebből a szempontból tehát teljességgel mondhattam és mondhatom bizonyára borzalmas epizódnak, de epizódnak a lucki nagy csatát. Most már a t. képviselő ur az iránti kételyeit fejezi ki, hogy a hadvezetőséggel megvan-e a szükséges állandó összeköttetés, hogy kellően tájékozva vagyunk-e a katonai események felől. Én ebben a tekintetben csak arra vagyok bátor utalni, hogy ezt a kérdést Ö felsége egy legmagasabb rezoluczióval rendezte, amely szerint
