Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

f/52, országos ülés 1916 augusztus 23-án, szérdáii. 291 Természetes dolog, hogy ha egyszer meg van kezdve egy offenzíva, akkor katonai szempontból kétségtelenül ugy áll a dolog, hogy annak addig kell menni, mig az ellenséget teljesen megverik és teljesen biztosítják a győzelmet. Az azonban, amit Frigyes főherczeg őfensége az ő hadi parancsában mond, az már nem katonai ténykedés, az már nem a katonaságot illeti, az már direkte politikai szempont és ellenkezik azzal a politikával, amelyet a külügyminister hirdetett, hogy nekünk nincsenek hóditó szándékaink. Ebből világosan kitűnik az, hogy a mi katonai köreinknek hóditó szándékai vannak, vagy jjedig a külügyminister is megváltoztatta azóta politikáját, s most ő is a hódítás terére lépett, amiről mi nem tudtunk. Ez mindenesetre felvilágosításra szorul. Még több informáczióm van, melyeknek teljes megbízhatóságát nem állítom, hanem mely informácziók oly sok oldalról jöttek, és oly egybehangzók, hogy lehetetlen, hogy ez a sok informáczió mind téves és hibás legyen. Egy ilyen informáczió szerint a második szerb offenzíva alkalmából, amelyet a német hadvezetőség vezetett, Mackensen tábornagy azzal az ajánlattal fordult a külügyministerhez, hogy szívesen látná képviselőjét főhadiszállásán. A külügyi kormány természetesen nagyon örült ennek az ajánlatnak, szívesen hozzájárult és elfogadta volna. Azonban ismét közbejött Tesehen és megakadályozta, hogy ez ténynyé váljék és megtörtént, hogy noha Mackensen felajánlotta ezt és a külügyminister igen szívesen hozzájárult, mégsem volt Mackensen főhadiszállásán a külügyministerium képviselője. Ennek következménye természetesen az volt, hogy az ottani bonyolult helyzet ellenére az ottani számtalan igen fontos kérdést alantas katonai körök és politikához nem értő, mert hiszen nem abban felnevelkedett egyének intéztek a diplomácziának teljes kizárásával. Még hihetetlenebb, magam sem tudom elhinni, — de hiszen a ministerelnök ux szíves lesz erre nyilatkozni, vájjon igaz-e — hogy, mikor 1915 szeptember derekán megköttetett a bolgár állammal a szerződés, amely szerint a bolgárok hozzánk csatlakoztak, egyszerre kötötték meg a szerződést Szófiában és a német főhadiszálláson, ezen szerződés megkötésekor külügyi kormányzatunk nem volt képviselve, hanem ezt tisztán katonai körök kötötték meg és a külügyi kormánynak Teschenben székelő képviselője nem volt jelen e szerződés megkötésénél és aláírásánál. Magam is szinte ámulok ezen és megvallom, nem csodálnám, ha erre a ministerelnök úrtól czáfolat jönne. Ez mindenesetre nagyon megnyugtató volna. De hiszen, hogy az én adataim helyesek-e vagy nem, hogy jó informáczióból meritettem-e vagy nem, az nem is fontos. Fontos és ténybeli adat Frigyes főherczegnek a hadiparancsa. (Halljuk/ Halljuk !) Tény az, hogy végigvonul az egész kétéves háború alatt —• és azelőtt is, a békében és a távol múltban végig vonult — ez a két rendszer, mert párhuzamosan és együtt nem működő, de inkább egymás ellen dolgozó két szervnek a működése. És a mire konkludálni akarok, az, hogy tényleg harmonikus összműködés nélkül, teljes, tiszta programm nélkül és teljes ismerethiány mellett lehet csak elképzelni, hogy a külügyi kormány ilyen válságos időkben kellő erélylyel, kellő időben, kellő gyorsasággal el ne tudjon járni. Hiszen ma délelőtt Eakovszky t. barátom igen helyesen fejtette ki, hogy milyen csodálatos módon tévedhetett a ministerelnök ur is akkor, amikor a lucki onenzivát egy epizódnak nevezte. Hiszen ez is bizonyítja, hogy akkor a ministerelnök ur sem lehetett kellőképen informálva. (Ugy van I baljelöl.) Mert állítom, hogy ha kellőképen informálva van, nem mondhatta volna ezeket, mert hiszen a publikumnak a megnyugtatása szempontjából ezt mondani bizonyára oly könnyelműség lett volna, aminőt nem tételezek fel a ministerelnök úrról. Mert elismerem, hogy akkor pillanatnyilag megnyugtatólag hatottak a ministerelnök ur szavai, de ha majd később fog nyilatkozni, amikor igenis, szükség lesz a publikum megnyugtatására, akkor a publikum már nem fog hinni és nem lesz lehetséges megnyugtatni. Mondom, a ministerelnök ur e kijelentését nem tulajdonítom sem könnyelműségnek, sem más egyébnek, mint kizárólag annak, hogy keUőképen informálva nincsen, mert a közös külügyminister ur nem képes őt teljesen informálni. Polónyi Géza : Nem bizalmas vele ! Gr. Károlyi Mihály: T. képviselőház! Más országokban a külügyministerek időről-időre kötelességüknek tartják országukat, különösen most, a háború alatt, tájékoztatni a politikai helyzetről, (Halljuk ! Halljuk ! bal felől.) különösen a háborúnak a czéljairól, arról, hogy mennyiben változott meg a háború czélja a külpolitikának változott helyzete folytán. Szóval, kötelességüknek tartják, hogy feltárják az egész helyzetet. Nálunk, ahol nem működik a delegáczió és igy nem vonhatjuk direkte felelősségre a külügyministert, csakis a ministerelnök utján, indirekté történhetik a felelősségrevonás és, sajnos, nem oly hatályos módon, mintha a külügyministerrel állanánk szemtől-szemben. Abból a körülményből, hogy a ministerelnök ur itt nem nyilatkozik, következtetjük, hogy nincs tájékozva és ezt a tájékozatlanságot tartjuk mi a legnagyobb veszélynek. A ministerelnök ur itt igen sok beszédet tartott két év alatt, azok a beszédek azonban, mind csak lelkesítő beszédek voltak. Hiszen elismerem azt, hogy a ministerelnök urnak első kötelessége, hogy az országot lelkesítse, hogy itt hangulatot teremtsen, hogy őrködjék afölött, hogy csüggedés ne vegyen rajtunk erőt. De ezenkívül is kell, hogy az országot tájékoztassa, kell, hogy tudjuk, mik a végezélok, mik a háborúnak czéljai. Ez ránk nézve annyival fontosabb, mert hiszen mi nem vagyunk olyan egységes, olyan kompakt állam, mint Francziaország, Anglia vagy Németország, hanem mi szoros államszövet37*