Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

652. országos ülés 1916 ai magyarság igazi érdeke, de bocsássanak meg, ha annak mi a megfelelő ellenértékét kívánjuk, akkor ismétlem, hogy e szavak, amelyek épen most klasszikus bizonyíték gyanánt elhangzottak, amelyekben semmi konkrétum nincs, amelyekben nincsenek tények megjelölve, ezek a szavak azok, amelyek nem kielégítők. (Igaz ! ügy van ! a halóidalon.) Hiszem, hogy a t. ministereinök ur magyar szivéből jönnek a szavak, de vájjon akkor azok a nehézségek, amelyek a história szerint a nemzeti érvényesülés útjában állottak, megdőlnek-e vagy meg vannak-e már dőlve? Merthogy a múltban nem. birtuk megdönteni, azt a história bizonyította. Ha a jövőben sem fogjuk, akkor nekem nem ellenérték gróf Tisza István ministerelnök szép szava a nemzet számára, hanem ellenértékek lennének az intézkedések, amelyeket biztosítani kellene és igenis arra hivom fel a t. kormány és a t. ház figyelmét, hogy most e nehéz időkben használjuk fel a helyes alkalmat, hogy a nemzetet biztosítsuk jövője felől és az állami intézmények kiépítését biztositsuk. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. ház a ministerelnök urnak Holló Lajos képviselő ur interpellácziójára adott válaszát: igen, vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A ház a választ tudomásul veszi. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik Polónyi Géza képviselő ur interpellácziója a ministerelnök úrhoz a harctéri és az általános politikai helyzet tárgyában. (Halljuk 1 Halljuk ! balfelöl.) Polónyi Géza: T. képviselőház ! Ezen rám nézve szokatlan időben nem minden aggodalom nélkül fogok feladatom megoldásához. A lenni vagy nem lenni nagy kérdésében,.amikor a hamleti tépelődés helyett a cselekvés órája ütött, mély szomorúsággal látom, hogy a mai nap eseményei arra nyújtanak bizonyítékot, hogy a magyar nemzetre a visszavonásnak nehéz átka ül. T. képviselőház ! Nagyon súlyos időket élünk, amikor magyar vérben fürdik az alkony és a hajnal és mikor a napsugár is magyar vérben füröszti meg magát, mikor nincs pillanat, amelyben nem vesztett magyar életekről számolnánk be a töiténelem számára, akkor más hangban kell kezelni ezeket a kérdéseket, amint az előbb is történt, nagy mulattatására a nemzetnek. (Igaz.

1 ügy van! balfelől.) Felvetődik a függetlenségi pártnak ezen árnyalata részéről a béke gondolata és akkor látjuk Magyarország ministerelnökét, felkapva gróf Andrássy Gyulának egy igen talpraesett nyilatkozatát, oly színben állitani be a béke iránt megnyilatkozó óhajtást, mintha itt volna valaki, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. ugusztus 23-án, szerdán. 281 aki oly időben kívánna békét, mikor annak kívánásával szolgálatot tesz az ellenségnek. (Ellenmondások jobbfelöl.) Nem azért, mert én vagyok rá a legilletékesebb, hanem azért, mert én vagyok soTon, barátaim nevében az ilyen inszinuáczió ellen a leghatározottabban tiltakozom. (Igaz.

1 Ugy van ! balfelől. Ellenmondások jobbfelöl.) Legyen megnyugvás a nemzet számára is. Sem itt, sem ott olyan árnyalatok, amelyek bármely óhajtással az ellenségnek kívánnának szolgálatot tenni, nincsenek. Az a jelenség, amely a t. ministerelnök úrban megnyilatkozik, hogy ilyen időben nem szabad békéről, hanem csak győzelemről beszélni, az egy érdekes történelmi jelenség. Csodálatos játéka a véletlennek, hogy ez a hang nem itt jelentkezett először; egy lánglelkü iró, talán a világ legnagyobb költője, Euphorionnak hívta azt az embert, akivel ezt a verset már a múlt században elmondotta. Goethe Fausztjának második részében olvashatják önök a következő verset: »Träumt Ihr den Friedenstag? Träume, w^r träumen mag, Krieg! ist das Losungswort, Sieg! so klingt es fórt!« A győzelem legyen tehát a jelszó, ez helyes. Ez a nemzet és ez az ellenzék mindig nemes példáját adta annak, hogy versenyre kel mindenkivel, ha a hazának igaz és szent érdekeiért akár vér-, akár pénzáldozatról van szó. Csakhogy amikor a nemzet koczkánforgó jövendőjéről van szó, akkor az a kérdés, hogy helyesen van-e ez a jövendő megvédelmezve, igen-e vagy sem? És akkor látjuk az ellenzék mélyen t. vezéreit visszatérni a colchisi aranygyapjú nagy Odisszeájából és elmondják az ő rettentő nagy csalódásuk történetét. Én ezzel a dologgal Mssé foglalkozni szándékozom. (Halljuk! balfelöl.) Először is mélyen sajnálom, hogy t. képviselőtársaim ennek a csalódásnak kitették magukat, mert hiszen róluk, akiket a lehető legnemesebb, leggavallérosabb, legmagyarosabb szándék vezetett ezen az utón, nem hihetem, hogy ők előre tudták, hogy semmit se fognak hozni erről az útról. Én, t. képviselőház, más szemüvegen nézem a dolgokat. Megtudtuk ma, hogy a nagy külügyi kérdésben merült fel az a difíerenczia, amelynek tekintetében azokat a férfiakat, akik az ellenzéki pártok bizalmából léptek fel, a szerzendő informácziók dolgában csalódás érte. Ezt a kérdést szabad egy kissé alkotmányjogi szempontból megvilágítani. Nem szükséges bizonyíték arra, hogy ez az egész az u. n. ministeri felelősség elvén felépült okoskodás mellett nem indokolható. Nem szükséges azért, mert gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ezt egész lojálisán és nyíltan önmaga elmondotta. Amiről itt szó van, az egészen más. T. i. az, hogy itt a legvastagabb, legsúlyosabb törvényszegés követtetett el, mikoT a t. képviselő uraktól a felvilágosításokat megtagadták. 36