Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

264: 652. országos ülés 1916 sitani a szükségletek kielégítését. Csak arra akarom kérni, hogy a szükségletek elosztásánál a vidék vadállományának bőségéhez képest kissé több kereskedőnek is juttasson lőszert és serétet. Hiszen például leggazdagabb a pozsonyi és nyitra­megyei körzet és ott — amint a minister ur felolvasta — egyedül Szeifert kapott nagyobb serétmennyiséget. A vadárak makszimálására nézve mondot­takat szintén teljesen akczeptálom. Megnyugtat a minister urnak az a kijelentése, bogy a Ma­gyarország közfogyasztására szükséges vadat az ország számára biztosítja, csak arra kérem, bogy Magyarországnak töltényhüvelyekkel való ellá­tása tárgyában mielőbb juttassa befejezésre a tárgyalásokat, hogy a szállítások mielőbb meg­kezdődhessenek, mert a hüvelyek beszerzése még itt Budapesten is a legnagyobb nehézségekbe ütközik, különösen — amint interpellácziómban emiitettem — a 16-os hüvelyek beszerzése, amit más ismerőseim számára kíséreltem meg, nem sikerült és gyakori próbálgatás daczára csak 100 darabhoz tudtam hozzájutni. Ebben a czikkben tehát a hiány tényleg megvan, ezt a hiányt pótolni lehetséges, mert az osztrák gyárak előállítják ezt a czikket, csak­hogy annak a legnagyobb részét osztrák vevőik számára tartják fenn. Ismétlem, a minister ur válaszát tudomá­sul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a földmivelésügyi minister urnak gróf Esterházy Mihály képviselő ur interpellácziójára adott vá­laszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik ? Almássy Lászlő jegyző: Eitner Zsigmond! Eitner Zsigmond: T. képviselőház! Bocsá­natot kérek, hogy Ráth Endre t. képviselőtár­sam előbbi interpellácziója után ugyanebben a tái'gyban felszólalok, noha az interpelláczió épen nem szokásom, mert 17 esztendeje ülök itt e házban, de még soha ezzel a jogommal nem éltem. Normális parlamenti viszonyok között ma sem élnék vele, ahol az ember elmondhatná kívánságait és kéréseit, amelyeket joga van a házban előterjeszteni. Azonban hetenként egy napra van szorítva az interpellálás joga, amikor az embernek kötelessége előadni azokat a dol­gokat, amelyek tudomása szerint sérelmesek. Kötelességemmé teszi interpelláczióm előter­jesztését az is, hogy Sándor János belügymi­nister ur Manndorff Géza t. barátomnak augusz­tus 9-én előterjesztett interpellácziójára adott válaszában azt mondotta a Haditermény Rész­vénytársaságra, hogy ez nem szegény, az egy intézmény, mely a kormány részéről hivatott életbe, amely altruisztikus alapon áll. Erre én közbeszóltam: No, nem altruisztikus. Erre Sán­dor János belügyminister ur azt kérdezte: Mi­vel bizonyítja ezt a képviselő ur? Válaszom ez volt: Majd megmondom. (Halljuk! Halljuk! auguszlus 23-án, szerdán. balfelöl.) Sándor János belügyminister ur erre ezeket mondotta: Szívesen várom annak a bizo­nyítását, hogy ez intézmény 5 százalékot meg­haladó jövedelmét nem forditják-e közczélokra. Igaz, hogy ez az intézmény a kormány által hivatott életbe. De engedjék meg, hogy a Haditermény Részvénytársaságnak Harkányi kereskedelemügyi minister ur által 1915 június 26-án jóváhagyott alapszabályaiból felolvassak néhány szakaszt arra vonatkozólag, hogy mi a czélja ezen Haditermény Részvénytársaság ala­kításának ós rámutassak ezzel kapcsolatban arra, hogy miket csinál a Haditermény Rész­vénytársaság és akkor majd be fogja látni a minister ur is, hogy én az altruizmust, azt, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, nem az 5 százalékon felül való jövedelmekre, amiről szintén fogok beszélni, hanem arra ala­pítottam, hogy nem altruisztikus. Azaz intézmény, amely az ő közvetítésével a szegény nép részére hozzájutható kenyeret ós lisztet nem olcsóbbitja meg, hanem megdrágítja. (Ugy van! bal felől.) Ezekre majd — kapcsolat­ban a ministerelnök urnak Ráth Endre t. kép­viselő ur interpellácziójára adott válaszával — konkrét adatokkal és okmányokkal fogok szol­gálni. (Halljuk! balfelöl.) A Haditermény Részvénytársaság jóvá­hagyott alapszabályainak 1. §-a így szól: »A vál­lalat tárgya a mezőgazdasági terményeknek vagy ilyenekből akár a társaság által, akár mások által előállított gyártmányoknak, a m. kir. kormánynyal létesítendő megállapodások szerint az alakulás idejében folyó háború foly­tán közérdekből szükségessé váló beszerzése, tárolása és forgalomba hozása. A társaság min­dennemű ügyleteket, vállalkozásokat létesíthet, amelyek az előbb említett czélokat előmozdí­tani hivat vák.« A czél az, hogy a tárolásoknál és forga­lombahozásnál nemhogy megdrágítsák, hanem könnyebben juttassák hozzá a néjiet a kenyérhez. A társaság alaptőkéje 20 millió korona, amelynek csak 5°/o-ot szabad jövedelmeznie, mert az ezenfelüli jövedelem, amint az az utolsó szakaszban benn van, a kormány által meghatá­rozott czélokra fordittatik. Ez egy nagyon saját­ságos intézkedés, mert az a társaság, amely ezt a 20 milliót ilymódon összeadta, akkor is össze­adta volna, ha kamatot egyáltalában nem kapna, mert ez a társaság leginkább gabonakereskedők­ből és bizományosokból áll, akik azért adták ezt az alaptőkét össze, hogy ők mint kereskedők és bizományosok szerepelhessenek. A 9. § a következő szokatlan rendelkezést tartalmazza: »A részvények osztatlanok és a társaság minden részvényre nézve csak egy tulaj­donost ismerhet el«. »A részvényesek a részvényes nevének és lakhelyének kitüntetése mellett a társasági rész­vénykönybe vezettetnek be. A részvények, ide­értve a teljes befizetésig kibocsátandó ideiglenes

Next

/
Oldalképek
Tartalom