Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

262 652. országos ülés 1916 , Gr. Esterházy Mihály: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Az idő előrehaladottságára és az interpellácziók sokaságára való tekintettel a lehető legrövidebbre szabom mondanivalómat. Nem állhatok el az interpellácziótól, mert nagyon sokan kértek meg a megtartására. Csak annyit akarok felhozni, hogy amidőn Magyarország vadászközönségének lőszerrel való ellátása tárgyában interjiellácziót intézek a földmivelésügyi minister úrhoz, nem annyira az intézkedés késedelmességére akarok rámutatni, hanem inkább arra kérem a t. minister urat, hogy a következő intézkedéseiben, a következő tárgyalásaiban, amelyekkel a lőszert és serétet akarja biztositani Magyarország részére, erélyesebb magatartást tanusitson. Ez a kérdés ugyanis, ha a mai kérdések mellett háttérbe szorul, mégis nagy fontossággal bir épen a közélelmezés szempontjából. Az 1913. év adatai állanak rendelkezésemre és ezek szerint Magyarország területén tisztán, a társországok nélkül, több mint egy millió fogoly, maidnem háromszázezer fáczán és maidnem másfél millió nyúl esett el. Ezek tekintélyes husmennyiséget reprezentálnak. Elismerem, hogy a háború alatt különböző betegségek és egyéb baiok folytán az állomány megcsappant és ekkora mennyiség nem lesz a közélelmezés szolgálatába bocsátható, de igy is nagyon tekintélyes mennyiség az, amely, még ha magasabb is a vad ára, sokkal olcsóbb húst fog szolgáltatni, mint a marhaés egyéb húsok. Hallottam arról is, hogy a vad árának makszimálása szándékoltatnék és hogy vadértékesitőközpont állittatnék fel. (Derültség és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Magam részéről szívesen látnám ezt az intézkedést, de ugyanakkor kérnem kell a minister urat arra, hogy foglaltassa le és osztassa fel először arányosan azon lőszer- és serétkészleteket, amelyek az országban vannak, hogy necsak protekeziósak juthassanak hozzá, hanem szerte mindenütt az országban egyenlően, a szükségletnek megfelelően juthassanak hozzá. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Hiszen a vidéken most oly uzsorát űznek a kevés megmaradt lőszerrel, hogy az ember el sem hinné. Amig pl. Pesten a múltkoriban szereztem 3 kilogramm serétet 5 K 40 fillérért, a vidéken jiedig 5 K-ig menő összeget kérnek 1 kilogrammért, ami a békeárakhoz képest kerek 500%-os emelkedést ielent. Ezen czikkek megdrágulása, de főleg hiánya, egyes vidékeken a vadászatot szinte lehetetlenné teszi, különösen annak a vidéki lakosságnak, melynek nem áll módjában Pestre feljönni és a készletet elcsípni akkor, amikor rendelkezésre áll. A serétnek három nagy budapesti czég kezében való központosítása szintén nem juttatta a vidéki kereskedőket és a vidéki vadászokat lőszerhez, nem ugy mint Ausztriában, mert ott minden kereskedő könyvei alapján megkapja aránylagosan a mostam szükségletét. Nálunk azok ugusztus 23-án, szerdán. a czégek, amelyek nem voltak vevői ennek a három privilegizált czégnek, csak a legritkább esetben tudnak abból a bizonyos 6 vaggon serétből egy részt kapni. Egy kereskedő megmutatta nekem levelezését, melyben mind a három czég azt mondja, hogy forduljon a másikhoz; a Zubek-czég azt irja, hogy forduljon Heinrichhoz, Heinrich azt írja, hogy forduljon Huzellához vagy Novotnyhoz, mert mindegyik eladta a maga készletét, még mielőtt megérkezett volna. Bécsben és Ausztriában könnyebb szerezni lőszert. Egy ismerősömnek sikerült 6000 töltényt szereznie, viszont az egyik megbízott czégnek nagyon közeli hozzátartozója egy vidéki kereskedőtől 15.000 töltényhüvelyt szerzett azzal, hogy serétet fog majd szállítani. Arra akarom a t. minister urat figyelmeztetni, hogy a lőszer központosítása nem fog czélra vezetni, nagy bajoknak lesz okozója, meg fogja nehezíteni a vadászatot és nagyon redukálni fogja azt a vadinennyiséget, amelyet a közélelmezés szolgálatába lehetne állítani. Másrészt az egész ház figyelmét fel kell hívnom arra a mostoha bánásmódra, amelylyel velünk szemben Ausztria viseltetik. Mert amíg mi mindenféle terményt, gabonát, nyersterményt szállítunk Ausztriának és [Nemetországnak, addig Ausztria azt a 6 vaggon megígért serétet utolsónak készül szállítani, holott az osztrák szükségletet már régen kielégítette. Amidőn ily mostoha elbánásban részesülünk mi, akik nyerstermékeket szállítunk nekik, amikor a nagy osztrák papírgyárak Magyarországnak papírral való ellátását megnehezítik, holott Bécsben, mint Ráth Endre t. kéjjviselőtársam mondotta, a lapok rendes terjedelemben jelennek meg, akkor ezt többé nyugodtan tűrni nem lehet. Ha az iparczikkeknek hozzánk való juttatásában ezentúl is ilyen szükkeblüséget tapasztalunk, akkor fel kell hivnom a t. minister urat arra, hogy a vadnak Magyarországból való kivitelét vagy nagy mértékben korlátozza, vagy Ivedig egészen szüntesse- be addig, amig a szállításoknak sima és idejében való lebonyolítása biztosítva nincsen. De még egy dolgot kívánok a t. minister ürügyeimébe ajánlani. Mint említettem, Ausztria bőven el van látva vadászati czikkekkel. Magyarországon azonban még egy speeziális baj ran. Az osztrák és a cseh gyárak Magyarországnak nem szállítanak 16-os hüvelyt, már pedig a vidéki vadászok 16-os öblű puskát használnak, 16-os töltény pedig legfeljebb ezer darab szokott lenni ott, ahol azelőtt 20—30.000 darab volt. A vidéki puskások 9

/io-ed része még akkor is lőszer hiányt szenved, ha az igért serét és puskapor megérkeznék. Azt nem tudom belátni, hogy pl. a nagy jjrágai gyárak miért szállítanak csak a dicső cseheknek, Magyarországnak pedig nem szállítanak, azért, mert a magyar katonák a fronton megállják a helyüket. Kérnem kell a t. minister urat arra is, intézkedjék, hogy ne csupán a füstös lőpor szál-