Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

14 047, országos ütés 191Ő urnak nem lehetett az a választása, magam részéről legalább élénken tiltakoztam volna ellene, bogy minden más igazság helyett, tisztán a mai adókat emelje fel, hanem korrigálásról kellett gondoskodnia, ha pedig korrekezió történik, az nem mehet visszafelé az adóevoluczió előbbi fokára, hanem csak előre mehetett a szocziális igazság, a jövedelmi adó és a vagyoni adó felé. (Ugy van !) Ennek folytán a pénzügyi bizottság arra a konklúzióra jutott, hogy a pénzügyminister ur helyesen cselekedett, amikor a mai kényszerítő körülmények között az államháztartás szükségleteit, az állam táplálását ezen a módon szerzi meg. Senki sem vállalkozhatok annak bizonyítására, hogy adó nélkül, emelés nélkül is eltengődhetik az állam. Az államot táplálni kell, még pedig erősen és az adótörténet tanúsítja, hogy az adó mindig összefüggésben van a hadviseléssel. Ép ugy. amint az első állandó adót Európában akkor hozták be, amikor az állandó hadsereget megalkották, valahányszor a_ hadiszervezet változott, az adórendszernek is meg kell változnia. Ez következett be mindig. Ez elől kitérni nem lehet. Ennek mély fiziológiai alapja van, hogy ugyanis minden élő lény — és az állam is az — minden élő lény, ha védőszervét erősiti, a táplálékát is erősítenie kell, mert különben diformáczió áll elő. Kz állam védőszerkezete a hadsereg, tápláló szervezete pedig az adórendsze; csatornái. El nem maiadhat a táplálás. Ezzel a második kérdésre is igyekeztem megfelelni. A harmadik kérdés az, hogy ha igaz az, hogy a pénzügyminister ur nem térhetett ki az elől, hogy az adókat felemelje, hogy a pénzügyminister nem tehette azt, hogy a jelenlegi háromemeletes adórendszert egy negyedik, még rosszabb emelettel elrontsa, sőt annak létét koczkára tegye, vájjon akkor az uj adórendszerrel helyesen történik-e az átmenet, vagyis a jövedelmi és vagyonadónak az a kapcsolata, amelyet ő hoz létre, az a forma, amelyet ő ajánl, az-e, amely a mi viszonyaink közt leginkább megfelel ? Elismerem és a pénzügyminister ur sem tagadta, hogy háborúban tökéletes adórendszert alkotni nem lehet, mert, mondom, a pénzügyminister ur is osztozik a súlyos aggodalmakban, amelyek különösen technikai személyzetünk képezetlensége, de a háborúban előállott emberhiány folytán a magyar pénzügyi közigazgatás tekintetében táplálhatok, mert példátlan nehéz feladat előtt fog állani ez a pénzügyi igazgatás 191.7-ben, amikor három nem egyszerű, de igen komplikált adót és oly adót kell végrehajtani, amelyeknél folytonosan egyéni érzékenységgel fognak találkozni, mert, ismétlem, itt állam és polgár között közvetlen viszonyról van szó. A magyar közigazgatásnak meg kell ezzel próbálkoznia, meg kell próbálkoznia, hogy a nehéz hadinyeieségadót, a vagyoni adót és a jövedelmi adót egyszerre megvalósítsa. Nehéz dolog, de nem megbirhatatlan augusztus Ö-én, szerdán, feladat, annál kevésbbé, mert más választás ä pénzügyi bizottság meggyőződése szerint nincs is. Itt meg kell jegyeznem, hogy ép ugy, amint a pénzügyi bizottságban őszintén megmondtam, hogy bár a hadinyereségadót helyesnek, szükségesnek, megszavazandónak tartom, adótechnika szempontjából szükségbarakknak tartom, amely szükségbarakk nem valami tökéletes alkotás és amelyet a háború után le kell majd rontani, ép ugy megfordítva azt kell mondanom, hogy az adószerkezeti konsfcrukczió, amely itt van, ahol a pénzügyminister egyrészt a vagyoni adót a jövedelmi adóval összekapcsolta, másrészt, legalább ezt kívánjuk, petrifikálni kívánja a kereseti adót, ezt a konstrukcziót magam részéről adótechnika szempontjából kiváló megoldásnak tartom. Az adótechnika szót ne tessék rossz néven venni, ennek is megvan a maga technikája, mint egy hídszerkezetnek, vagy egy kupola-konstrukcziónak. Ismétlem, elsőrendű munkának tartom ezt a megoldást. A megoldás az, hogy először a jövedelmi adó kiterjesztetik. Hogy progresszív jőve delmi adó nélkül nem lehet modern adórendszert teremteni, ez egészen világos. Sajnos, azok a nemzetek, amelyek, Poroszország 1891 június 21-iki példáján indulva, lassanként egész Európában behozták a jövedelmi adót, ebben sokkal szerencsésebb helyzetben voltak mint mi, mert először is békében és jó közigazgatással tehették meg ezt a lépést, másodszor azért, mert a több adó egy részét visszaengedhették a polgároknak, mint Poroszországban, vagy átadhatták a községeknek, mint a legtöbb kisebb német államban történt, vagy legalább, amint 1896-ban Ausztriában történt, csökkentették 25% kai és egyúttal bizonyos városi és községi adózásnak legalább körvonalairól gondoskodhattak. Nálunk ez nem lehetett. Kénytelenek vagyunk háromemeletes hozadékadórendszerünket a teljes súlyával, bár megszokott, de még mindig létező igazságtalanságaival fentartani. Emellett az állam pénzügyeit azzal táplálni, hogy a jövedelmi odó behozassék. Ha a jövedelmi adó behozatik, szerény nézetem szerint, mihelyt, amint most történik, szélesebb néprétegekre kitérjesztetik, okvetlenül szükséges az igazság szempontjából tovább menni és különbséget tenni fundált és nem fundált jövedelmek megadóztatása közt. Világos, mert aki keresetével együtt meghal, vagy betegségében családját nem táplálhatja, annak keresete lényegileg kevesebb terhet bír meg, mint amikor állandó adóforrása van. Ha ez igaz és az egész európai modern adórendszer bizonyítja ezt, az a kérdés, hogy a fundált adóalap közti különbséget a jövedelmi adóban vigyék-e keresztül, vagy a vagyonadóban ; föltétlenül amellett szavazok, hogy a vagyonadóban. Megtörtént Olaszországban, hogy a jövedelmi adóban akarták megpróbálni, valamint a legutóbb elfogadott francia törvényjavaslatban is, de ez mindenütt komplikácziókra vezetett és még sokkal nehezebben volna keresztülvihető. E tekintetben az igazságosság nem érhető el.