Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

.164 050, országos ülés 1910 aiiguszlus 12-én, szombaton. gálatban lévők 10.000 koronán felüli jövedelmét is, mert így kívánja ezt az egyenlő elbánás. A vagyonadónál, mikor ezt a javaslatot kezünkbe vettük, szinte örömmel üdvözöltük azt, mint olyan intézkedést, amelyben törekvéseinknek és programmunknak megfelelően az igazságos fokozatos adó behozatalára az első lépést láttuk. Mikor azonban alaposabban szemügyre vettük a javaslatot, sajnálattal láttuk, hogy még mostani alakjában is az adózók széles rétegét vonja be az adózás körébe, azt a réteget, amelyet a meghozott súlyos véráldozatok és a már eddig is súlyos terhek miatt óvnunk kell attól, hogy e nehéz időkben létalapjait meg ne ingassuk. A legelső sorban az 1. §-ra vonatkozó észrevételeinket akarjuk elmondani, mert az a paragrafus rendkivül sérelmes különösen reánk, volt úrbéres telkesgazdákra nézve. Az 1. §. 5. pontja ugyanis kimondja, hogy a volt úrbéresek közös osztatlan legelője, amennyiben külön szervezet által kezeltetik, külön adótárgyként jelölendő meg és külön vonandó adózás alá. Ha a földmivelésügyi minister ur a mezőrendőr' ségről szóló 1894 : XIL t.-cz. 12. §-át, amely az osztatlan közös legelő fölszántását korlátozta, hatályon kivül helyezné, az osztatlan közös legelők rövid idő alatt mind felosztatnának. Miért? Azért, mert a kisbirtokos felszántás esetén jobban tudja jövedelmeztetni azt a birtokot, másodszor jjedig megszabadul a közösség átkától. Azonban a mezőrendőrségről szóló törvény, hivatkozva az állattenyésztés közérdekű voltára, mélyen belenyúl annak a kisbirtokosnak az önrendelkezési jogába, megtiltja, hogy az szabadon rendelkezzék birtoka felett, daczára annak, hogy ezzel az a kisbirtokos anyagilag hátrányba kerül. Most pedig jön a kormány és benyújt egy törvényjavaslatot és ezt az egyszer a közérdekre való hivatkozással megbüntetett kisbirtokost most újra megbünteti azzal, hogy külön adótárgyként jelöli meg az osztatlan birtokokat, valószínűleg ugy okoskodván, hogy ezek a kisekszisztencziák az adózás körébe eddig nincsenek bevonva, hát most ha nem is közvetlenül, de közvetve mégis fognak adózni. Az ellen, hogy ezek az osztatlan közös legelők mint külön adótárgyak kezeltessenek, nekünk tiltakoznunk kell. Tiltakoznunk kell azért, mert azok az osztatlan közös legelők meghatározott birtokarány szerint illetik az érdekelteket, meghatározott birtokarány szerint tartozékai, elválaszthatatlan kiegészítő részei telkeiknek és csodálatosan kell azt látnunk, hogy a t. kormány mindig mint külön vagyont kezelte azokat, hogy milyen szándékból, azt nem tudjuk. Már amikor a törvényhozás az 1913: X. tÖrvényczikket az osztatlan •közös legelőkről megalkotta, már akkor láttuk, hogy mindig mint külön birtok lett kezelve az osztatlan közös legelő és ebben a törvényjavaslatban, amikor az megalkottatott, oly abszurd in- j tézkedés volt tervbe véve, amelynek alapján az ' osztatlan közös legelők a politikai község birtokába mentek volna át. A képviselőház bölcseségénél fogva ez nem emelkedett törvényerőre, mert ha ez törvényerőre emelkedik, még nagyobb jogsérelem nem ért népet, mint a volt úrbéres gazdaközönséget. Előfordult volna, hogy azok az osztatlan közös legelők, melyek az úrbéri rendezés alkalmával a volt földesúr birtokából hasittattak ki, visszakerültek volna ennek a birtokába, abban az arányban, melyben a község határában birtoka van. Mikor az állattenyésztés közérdekű voltára való hivatkozással korlátozzák a kisbirtokost birtoka szabad használatában, a nagybirtokra semmiféle kötelezettség nem hárul. Nincs semmiféle oly rendelkezés, mely a nagybirtokost birtoka hasz-_ nálatában ennyire korlátozná. Azért ez ellen tiltakoznunk kell, mert az eddigi tapasztalatok után nem tudhatjuk, nem jön-e kormány oly javaslattal, hogy ezek a közös legelők a politikai község birtokába menjenek át. A törvényjavaslat az 50.000 K-ás vagyonnal kezdi az adózást. Mikor ezt láttuk, az első perczben nagy örömmel fogadtuk, mert azt hittük, van végre kormány, melyben van szocziális érzés és tudj a kímélni azt a népet, mely most a legrettentőbb véráldozatot hozza. De ezt az illúziót lerontotta a pénzügyi bizottság jelentése, mely azt mondja, hogy csak azért nem lett ez adó szélesebb rétegekre is kiterjesztve, mert a pénzügyi igazgatás ma annyira igénybe van véve, hogy képtelen volna megfelelni ily nagy feladatnak. Tehát csak adminisztraczionális okból maradtak ki a törpebirtokok légiói. A pénzügyminister ur az 5. §. indokolásához azt mondja, hogy bátran elmehetünk az 50.000 K-ás vagyonig, mert az ebből eredő 2500 K jövedelem jól megbírja azt az adót, amelyet a javaslat ráhárít. így van kilátás arra, hogy rövidesen csakugyan minden vagyont meg fognak terhelni ez adóval. De ha ez a 2500 K-ás jövedelem megbírja, akkor a közszolgálati alkalmazottak 40—50.000 K-ás jövedelme nem birja meg? Nem hiszem, hogy ők maguk is ki akarnák magukat vonni az adófizetés hazafias kötelezettsége alól! Mert hiszen a hazafias adózási kézség sohsem nyilatkozott meg ugy, mint most. Érzi mindenki, hogy adóznia kell, mert a helyzet megköveteli. A kisebb hivatalnokokról nem szólok. Azok küzdenek, szenvednek, dolgoznak és kiiszszák minden keserűségét a háborúnak. Azok igenis érzik súlyát a megélhetés nehézségének. De ha a magánalkalmazottakra nézve méltányosnak tartja a kormány, hogy ők már 10.000 K-nál adózzanak, akkor a közszolgálatban lévőkre nézve is méltányosnak kellene ezt tartania. A 10. §. a vagyonbecslésről rendelkezik. Az összes előttem szólók már kifejtették, mily ferde esetek fognak előállni, ha a becslés e szakasz szerint történik s a mai forgalmi érték lesz irányadó. En a magam vidékéről beszélek. Nekünk is meg kell ismételnünk kifogásainkat a magunk szempontjából. Nálunk, a termékeny Tarnavölgyben sűrűn egymás mellé épített köz-