Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. 151 magyaroké«, mert gyermekkoromtól fogva abban a bitben nevelkedtem, hogy a magyar paraszt, jobban mondva a magyar földmives képezi Magyarország gerinczét, bátor vagyok egy határozati javaslatot elfogadásra ajánlani, amely bizonyos fokig pótlólag sorakozik gróf Esterházy Móricz t. képviselőtársam határozati javaslata mellé (olvassa) ; »Határozati javaslat. A ház utasitja a kormányt, hogy a vagyonadó életbeléptetésével kapcsolatosan egy oly törvényjavaslatot nyújtson be tárgyalás végett, mely a magyar föld idegen kézre való jutását meggátolja. E czél elérhető akár állami elővételi jog biztosításával, akár oly tilalommal, amely szerint idegen állampolgár —• az esetleg visszatérő volt magyar állampolgárok kivételével — és oly jogi személy, amely mögött közismert idegen tőke áll, mezőgazdasági vagy erdei üzemre alkalmas földtulajdont meg ne szerezhessen.* (Helyeslés balfelől.) Elnök: Báró Radvánszky Antal félreértett szavainak helyreigazítása czimén kér szót. Azt hiszem, a ház a kért engedélyt megadja. B. Radvánszky Antal: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czéljából leszek bátor egész rövid időre igénybe venni a t. ház szives türelmét. (Halljuk !) A t. túloldal részéről őrgróf Pallavicini György t. képviselőtársam hivatkozott az én felszólalásom azon részére, amelyben a Beksics-féle tervre utalva, említést teszek arról, hogy az Alföldön egy hitbizomány feloldásával a kormány azon helyes czélt tudta elérni, miszerint e helyett Erdélyben egy megfelelő erdőbirtok lekötését tudta biztosítani és t. képviselőtársam kifogásolta, hogy ezen birtok nem került a kisgazdák kezébe. így a példám nem felel meg teljesen a Beksics-féle terv birtokpolitikai konzekvencziáinak; tény az, hogy ezen birtokot Weisz Manfréd vette meg nagyrészben ; ugy tudom, csak igen kis részben jutott kisbirtokosok kezébe, de mindenesetre alkalmas volt ez a példa azon tételemnek bizonyítására, hogy óvakodnunk kell attól, hogy eladásra kényszeritett középbirtokok illetéktelen kezekbe kerüljenek. őrgr. Pallavicini György: Ezt el is fogadom! B. Radvánszky Antal: Mert azáltal, hogy Erdélyben kötött birtok létesül, ezáltal megóvtuk nemzeti politikánk érdekeit oly irányban, hogy eladásra kerülő ottani középbirtokok illetéktelen kezekbe jussanak. Ezen felhozott példa beszédem azon részének folytatása volt, amelyben utalok arra, hogy a vagyonadóval megterhelt középbirtokok azon része, mely másod- és harmadhelyi kölcsönök folytán máris illegális terheket visel, automatikusan forgalomba fog kerülni s ezen forgalmat óhajtom az altruista bank utján szabályozni. Őszinte sajnálatomra szolgál, hogy csak oly példával szolgálhattam, amely a Beksics-féle terv jótékony hatásának csak egyik részét mutatja be. Remélem azonban, hogy ha legközelebb fogok e kérdésről beszélhetni, alkalmam lesz hivatkozni oly esetre, midőn t. képviselőtársam valamely sik vidéken levő birtokát — ha nem is hitbizomány, ez nem szükséges kritérium — a háborj után általa is gyakran emlegetett uj Magyarország kiépítése érdekében a magyar parasztság földéhségének kielégítésére bocsátja. örgr. Pallavicini György: Amint latifundiumaim lesznek az Alföldön, meg fogom tenni. (Derültség.) Egy hang (jobbfelöl): Akár a Dunántúl is! B. Radvánszky Antal: Ily módon lehetséges lesz Erdélyben vagy a Felvidéken saját tevékenységével is hozzájárulnia nemzeti birtokpolitikánk megerősítéséhez. Ugy hiszem, azon esetre nézve köztem és t. képviselőtársam között nem foroghat fenn nézetkülönbség, hogy az általam felhozott példában a Beksics-féle terv megvalósításának csak egyik oldalát látom magam is. A kötött birtokok kérdésével azért találtam szükségesnek tegnapi beszédemben foglalkozni, mert bekövetkezhetőnek tartom azon eshetőséget, hogy a mi törvényhozásunk is, vagy a közvéleményünk oly térre léphet, mint amilyen tervvel már közvetlen a háború kitörésekor Németországban törvényjavaslat alakjában is foglalkoztak, értve a Hegedüs Lóránt t. barátom ismert tanulmányában említett arányosítás megállapítását a kötött és szabad forgalmú birtokok között. Ezeket akartam szavaim félremagyarázott értelmének helyreigazítása czéljából előadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. képviselőház! Elveimnél és lelkületemnél fogva igen csábító volna reámnézve az a téma, amelyet őrgróf Pallavicini György t. képviselőtársam fejtegetett: a birtokpolitikának kérdése. De azt hiszem, ez oly nagy kérdés, hogy abba az ügy és a viszonyok kellő ismerete nélkül különösen a mostani időben, kellően belemélyedni nem lehet. Mert én azt hiszem: mikor a létért folyik a küzdelem, akkor nem lehet osztályküzdelmeket folytatni. (Helyeslés halfelöl.) Bármily csábító volna tehát rám, elutasítom magamtól ez alkalmat főleg azért, mert nem is tudnék most rajta segíteni. Navay Lajos t. képviselőtársam az ő nagy értékű s nemes felfogástól áthatott beszédében konstatálta, mint a földbirtokososztály tagja azt a tényt, melyet mellőzni nem lehet, hogy Magyarországon a hadi jövedelemadó kivetésénél a kereskedő- és iparosztály jövedelme magasabb összeggel vétetett fel, mint a milyen volt a földbirtokos osztály jövedelme. Ez maga megállapítja azt a tényt, t. ház, hogy itt valami nincs rendben. De sokkal mélyebbre kellene nyúlni, hogy rendbehozzuk. A dolgot alapjánál kellene megfogni. Azt hiszem: a kataszter kiigazítása volna äZ BJii alap, melyen ez a munkálat meg-