Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

8 647. országos ülés 1916 augusztus 9-én, szerdán. Gr. Pongrácz János: Nem kötelező az előfizetés ! Gr. Károlyi Mihály: Azt mondja az Igazmondó, hogy »meg van győződve, hogy nem volt szándékomban az ellenséges román párt malmára hajtani a vizet, de nem tudtam« stb. Jakabffy Elemér: Halljuk a román lapokat! Gr. Károlyi Mihály: Hogy a román lapok mit irtak, azt az urak ép olyan jól tudják, mint én, azért nem fogom ezek felolvasásával az időt tölteni. De hiszen nem erről van szó, hanem arról, hogy — ugylátszik — a kormány sajtója valószínűleg utasítást kapott erre, hiszen amit a sajtó most ír, az direkte a kormány tudtával és akaratával történik, (Ugy van ! baljelől.) mert az ilyen czenzurás világban nem írnak egy sort sem anélkül, hogy arról a kormánynak teljesen tudomása ne legyen ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) — mondom, a kormány látva, hogy veszedelem van, egy bűnbakot keresett, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ennek nyakába varrhassa az esetleges román háborúért a felelősséget. Én abban a nézetben vagyok, hogy az, hogy 20 ember kilép egy pártból, tényleg epizód és az tényleg nem idéz elő és nem idézhet elő háborút. De ha a kormány a felelősségre olyan kíváncsi és azt akarja, hogy megállapítsuk, kit mennyi felelősség terhel, a nekem dobott keztyüt nagyon szívesen felveszem és nagyon szívesen belemegyek annak vitatásába, hogy vájjon egy esetleges román háborúért a felelősség kit terhel. Mindenesetre azonban azt hiszem, hogy a románoknál nagyobb szerepet játszott a lucki »epizód«, mint a Károlyi-epizód ; (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a lucki »epizódért« és az olasz offenzíváért azonban a felelősség nem engem terhel. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Nem akarom most azt feszegetni, hogy a kormányt és a ministerelnököt mennyiben terheli a felelősség, lianem csak azt konstatálom, hogy arra, hogy ki vállalja a felelősséget azért, hogy a lucki offenzíva megtörtént, amit a ministerelnök ur »epizódnak« nevezett, senki sem volt még eddig kíváncsi, ezt senki sem akarja odaát megállapítani, de igenis, ha van egy román veszedelem, akkor engem akarnak ezért felelőssé tenni! Amilyen nevetséges, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) amilyen komikus ez a beállítás, épen olyan igazságtalan is. (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert tessék megtudni, — én ezt urbi et orbi hirdetem — tudja meg az egész világ, tudja meg Románia, hogy ameddig egy magjw ember él, ameddig egy magyar emberben csak egy csepp vér van, addig küzdeni fog Magyarország integritásáért, (Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) addig küzdeni fog Erdélynek megvédéséért és tudja meg Románia, hogy ha megtámad minket, akkor az erdélyi havasokon nem embereket fog találni, hanem tigriseket, mert mi ugy fogjuk megvédeni Erdélyt, mint tigrisek, akiktől el akarják rabolni legdrágább kincsét, testének testét, vérének vérét.(Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldahn.) Ezt akartam megmondani. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Gróf Apponyi Albert képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Bármennyire nem szeretem ezekben az igen nehéz órákban a háznak figyelmét pártbeli belügyekkel igénybe venni, mégis szükségesnek tartottam a ház igen t. elnökétől napirend előtti felszólalásra engedélyt kérni csak abból a czélból, hogy amennyiben Károlyi Mihály t. barátom előadásában olyanok foglaltatnának, amiket megjegyzés nélkül nem hagyhatok, e megjegyzések megtételére nekem alkalmam legyen. De azt hiszem, mindenki, legelsősorban (A •szélsőbaloldalra mutat.) ezen t. szomszédaink természetesnek fogják találni, hogyha a ház elé hozatott a pártszakadás eredete és annak esetleges következménye, ez ne egyoldalúan, hanem mindkét oldalról történjék. (Halljuk! Halljuk !) Felszólalásomban én is a lehető legnagyobb rövidségre törekszem és főleg egy féreértést kell hogy elhárítsak. Midőn t. barátom a j)ártszabadás indokolásául bizonyos törekvéseket jelöl meg, amelyek ő előtte és elvbarátai előtt lebegnek, ebből az a félreértés származhatnék, mintha mi ezeket a törekvéseket nem vallanók magunkénak. (Ugy van ! baljelől.) Azért ezt a féreértést az első pillanatban el kell hárítani. (Helyeslés balfelöl,) De midőn t. barátom azt mondja, hogy a 48-as és függetlenségi párt programmjának megvalósítását tartja ő szükségesnek, ezért akar küzdeni, nemcsak egyedül Magyarország érdekében, hanem, mert az ő felfogása szerint a dinasztia érdekének is ez felel meg legjobban ; midőn azt fejtegeti, hogy ezek a törekvések benső igazságuk daczára nem tudtak megvalósulni és ennek okául a bizalmatlanságot jelöli meg; midőn tovább azt mondja, hogy ez a bizalmatlanság, ha valaha — amit ő meg nem enged, én sem engedek meg — indokolt lehetett volna, a jogosultságnak minden látszatát is elvesztette a világháború és Magyarországnak a világháborúban elfoglalt szerepe által: akkor olyan tételeket állit fel, amelyeknek hitében, amelyeknek vallásában, amelyekért való küzdelemben egy hajszálnyi különbség sem választ el bennünket. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hiszen ő nem is állította, hogy elválaszt, de midőn ezeket a tételeket egy olyan beszéd keretében állítja fel, melylyel meg akarja indokolni a különválást, akkor egy ilyen visszakövetkeztetés lehető volna és ennek a visszakövetkeztetésnek lehetőségét az első pillanatban is el akarom hárítani. (Elénk helyeslés baljelől.) Midőn azt mondja, hogy a háborúnak következményeként kell, hogy egy uj Magyarország szülessék, illetőleg ennek az újjászületésnek szüksége már a háború előtt is fenforgott, de a háború és annak tapasztalásai azt még jobban megérlelték, annak szükségességét világosabbá tették és midőn ezt akkép jelöli meg, hogy ennek az újjászületésnek a nemzeti gondolat teljes érvényesülé-