Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

650, országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. 133 Azt mondják most, hogy a részvényesekre kell áthárítani a terhet, mint ahogy más jövedelemadónál is a részvénytársaságok vagyona a részvényesek után kerül megadóztatás alá és nem volna helyes most már másodszor is ugyanazt a vagyont vagy ugyanazt a jövedelmet megadóztatni. Teljesen helyes. De én nem azt mondom, hogy kétszer adóztassák meg, hanem azt kívánom, azt követelem, hogy a részvényesek helyett mindig maga a részvénytársaság, vagy a bank legyen az adókötelezett alany. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Azokon kívül, amiket már itt elmondottak, még egy érvet legyenek kegyesek meghallgatni, amit eddig senkitől sem hallottam. (Halljuk! Halljuk !) Ha ez a vagyonadó nem terjed ki a részvénytársaságokra magukra, hanem csak a részvényesekre, akkor ebből két dolog kell hogy egész pozitive következzék. Az egyik az, hogy a részvénytársaságok vagyonához tartozó vagyonrészek nagy részükben teljesen adómentesek maradnak. (Ugy van! balfelől.) A másik, ami még inkább következik, az, hogy még az államra nézve jobb esetben is kevesebb adót fizetnek aránylagosan a másiknál, mert a progresszióba nem jönnek bele. (Ugy van! halfelöl.) A progresszió egészen más a kumulált, egységes vagyon megadóztatásánál, mint a részekre osztott vagyon megadóztatásánál. Hol találták ki azt az adóevolucziót, hogy ilyen dolog előállhasson ? Beszéljünk példákkal, — könnyebb megérteni. Valakinek van 1000 koronát érő 49 darab részvénye. Ez a tőzsdei jegyzés szerinti értéke, Egyéb vagyona — mondjuk a példa kedvéért — nincs. Mi következik ebből ? Ez az ur egy fitying vagyonadót sem fog fizetni, holott neki van 49 darab részvénye. Nem üti meg az 50.000 koronát a 49 darab részvény és igy vallomást sem kell neki tenni. Méltóztassék ezt lefelé fokozni. Valakinek van, mondjuk, 48 darab részvénye 48,000 korona értékben, de van 1000 korona vagyona; valakinek van 47 darab részvénye és 2000 korona vagyona stb. Ez mind adómentes marad. Már most menjünk tovább. Ha valakinek a birtokában van, mondjuk, 10 vagy 1000 darab részvény, az csak addig potenczirozza a s álát, ameddig az ő vagyona terjed. Ellenben ha a részvénytársaságnál annak valódi értéke szerint lesz, mint adóalap, számbavéve, akkor azon fokozat szerint adózik, amely az egész vagyon értékének megfelel. Méltóztassék megnézni, micsoda óriási különbség van az államkincstár szempontjából a között, ha a Hitelbank egész vagyona egy komplexumban kerül progresszió és adó alá és mit jelent az, ha két-háromezer részvényes között megoszolva adózik. (Ugy van! balfelől.) Arra akarom kérni a pénzügyminister urat: ha veszélyben a haza, de akkor is, ha nincs veszélyben, az arányos teherviselés érdekében kérve kérem, ne engedjen azoknak, akik ma a birtokososztály ellen izgatják a pénzügyi bizottságot. Az egész pénzügyi bizottság tulaj donképen a bankoknak egy ekszpoziturája. Engedelmet kérek, nem fogjuk akczeptálni, hogy ilyen dolog történhessék Magyarországon, ugy hogy nekem és másoknak kivegyék a kezéből azt a jogosult agitaczionális eszközt, hogy az urak ki vannak szolgáltatva a bankoknak és nem mernek ellene cselekedni. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) B. Madarassy-Beck Gyula: Hiszen a bank vagyona egy tehertétel! Polónyi Géza: A könyvelésben ! De én ezt a tehertétlet nagyon szívesen átveszem t. barátomtól. (Derültség.) B. Madarassy-Beck Gyula: Nem veheti át, mert a részvényeseké ! Ha velük megalkuszik, akkor átveheti ! Polónyi Géza: Majd megcsináljuk együtt a mérleget! (Derültség.) B. Madarassy-Beck Gyula: Állok rendelkezésére ! Polónyi Géza : önnek is jut, nekem is marad 1 (Elénk derültség.) Szeretném azt az embert ismerni, aki megczáfol engem abban, hogy emellett a rendszer mellett a részvénytőke nagy része teljesen adómentes marad és a progresszió is más lesz. Már most egy igen érdekes kérdéssel szándékozom foglalkozni. Ez a vagyonadó kérdése. Önök, azt mondják, nem vagyonadót akarnak, hanem egy kiegészítő vagyonadót. Nagy súlyt vetnek arra, amint az előadó ur ezt elmagyarázta, hogy tulajdonképen a vagyonadóban a fundált jövedelmeknek csak egy külön czinozuráját keresik és ezt vélik megtalálni abban az adónemben, amelyet kontemplálnak. Ez a felfogás a Népszavában talált kifejezésre, mely igen kitűnően képviseli a szocziáldemokráczia érdekeit; ott proponálták, hogy nagyon kell emelni a vagyonadót, mert ez az igazság. És én nagyon sajnálom, hogy ez a felfogás belekerült az ellenzék határozati javaslatába is, bár nagy örömömre arról győződtem meg, hogy ez a pontja a határozati javaslatnak tulajdonképen demokratikus kaküktojás és az ellenzék vezérszónokai nem ezen az állásponton vannak, hanem a tiszta, helyes, jól értelmezett kiegészítő vagyonadó álláspontján. A kiegészítő vagyonadó, mondjuk németül, hogy jobban megértsenek, (Z)erMÍfeég'.jErgänzungs-Steuer, más mint a Wehrbeitrag, amely egyszersmindenkorra szóló adó substitutum abnormis körülmények között. Mit értünk tehát kiegészítő vagyonadó alatt ? örömmel olvastamEöldes t. képviselőtársam beszédét, — sajnálatomra nem lehettem jelen — valamint Sághy és Batthyány t. barátaim felszólalásait, amelyek arról győztek meg, hogy a t. ellenzék csakugyan nem tiszta vagyonadóról, hanem a jövedelemadót kiegészítő adóról beszél. T. i. a helyes, mostanáig kiforrott adóelmélet az, hogy mindenféle szükségtelen zaklató adóbevallások helyett készíttessék egy egységes jövedelemadó, mely az egyenkint létesített adókategóriákban a szerint fokoztatik, amint a jövedelem biztosabb, vagy kevésbbé biztos és igy megvan adifferencziája