Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
649. országos ülés 1916 augusztus ll-én, pénteken. 107 ^venkint, hanem több évről összevonva történik e s ha a vételár teljes összege, hozzáadva a fél egyik adóköteles jövedelméhez, esetleg nagyobb adótétel alá esnék, mintha a vételár elosztatik azon évek számával, melyek vágása egyesittetik. Ez a rendelkezés a maga egészében helyes. Elfogadom s ha szóvá teszem, nem is az érdemben való rendelkezés okából teszem, hanem azon képtelen szövegezésnél fogva, melylyel e szakasz meg van konstruálva. Hogy a t. ház erről meggyőződjék, méltóztassék megengedni, hogy e szakaszt felolvassam és méltóztassék figyelemmel kisérni, vájjon az első, vagy akár a második olvasásra is ki lehet-e hámozni ebből a szövegből a szakasz tulajdonképeni czélját ? (Olvassa) : »Azokra az erdőkre nézve, amelyek rendes üzemterv szerint kezeltetnek s amelyekben a vágás nem évenként, hanem több évről összevonva történik, megengedtetik, hogy amennyiben a vételár, azoknak az éveknek számával osztva, amelyek vágása egyesittetik, egy-egy évre, a fél egyéb jövedelemadó alá eső bevételeivel egyesítve, kisebb adótétel alá esnék, mintha a vételár teljes összege adatnék a fél egyéb adóköteles jövedelméhez, ez a kisebb adótétel, illetőleg az abból két tizedesig kifejlesztett százalékos adókulcs alkalmaztassék a vételár teljes összegének a fél azon évi egyéb jövedelmeivel összevont egész adóköteles jövedelmére.« így van ez szövegezve! Azt hiszem, hogy a törvényeket mi a nagyközönség számára készítjük, azokat tehát akképen kell konstruálni és szövegezni, hogy azokat minden laikus első olvasásra megértse és megismerje belőlük a törvény intenczióját, szándékát, hogy azután azon elindulhasson. Ezen szövegezés mellett még a hozzáértő is csak nagy gondolkozás után tudja megérteni, hogy a szövegnek tulajdonképen mi a rendeltetése. Az adótételre vonatkozik a 9. §. rendelkezése is, amely megállapítja, hogy az 1909 :X, t.-czikk 20. §-ának 2, bekezdése az itteni adótételre is alkalmazandó. Minthogy t. i. a 10.000 ,!K-án felüli jövedelem kerül adó alá, annak adótétele pedig 290 K, ennek következtében a XXIV. t.-czikkben foglalt rendelkezésnek megfelelően intézkedni kell az iránt, hogy ha a nagyobb adótétel alkalmazása kerül szóba, akkor a nagyobb adótételben foglalt adóplusz nem lehet nagyobb mint az az adóalap, amely a nagyobb adótételnek alkalmazását tette szükségessé. Ez magától értetődő, természetes rendelkezés, ez ellen kifogást emelni nem lehet. Szintolyannak tekintem azt a rendelkezést, amely az 1909: X. t.-czikk 25. §-ának utolsó bekezdését módosítja, illetőleg kiegészíti a 25. §-t többféle rendelkezéssel. A törvény 25. §-ának utolsó bekezdésében két irányban tartalmazott intézkedést. Elsősorban abban az irányban, hogy az elemi vagy egyéb csapás, rendkívüli körülmények, az adóköteles félnél avagy családjában bekövetkezett betegség, katonai szolgálat folytán beállott jövedelemcsökkenést magánál az adókivetésnél számításba engedte venni, azonban csak három jövedelemforrásnál és pedig a házbirtoknál, a földbirtoknál és a III. osztályú kereseti adó alá eső jövedelmeknél, ellenben expressis verbis kimondta, hogy a már jogerősen megállapított adóból ezen a czimen levonásoknak helye nincsen. Most a módosítás azt lehet mondani három irányú. Midőn 1909-ben a törvényt megcsinálták, magára a háborúra nem gondoltak és ennek következtében bevették a szakaszba pótlólag külön, hogy a háborús állapot folytán, de annak tartama alatt beállott rendkívüli körülményeket is figyelembe lehet venni és egyúttal kiterjesztették a rendelkezést nemcsak arra a három jövedelmi forrásra, amelyeket előbb emliteni bátorkodtam, hanem a tőkéből valamint a szolgálatból folyó illetményekre is. És módosítja a javaslat egyúttal a 25. §-t abban az irányban, hogy megengedi, hogy a már jogerősen megállapított adóból is ugyanezen czimeken bizonyos levonások eszközöltessenek. Ez tulajdonképen már az évközi változások fejezetébe és körébe esik, erről a kérdésről tehát leszek bátor később a vonatkozó fejezetnél megemlékezni. Ezzel a díjtétellel kapcsolatos az ellenzék határozati javaslatának az a része, amely érvényesíteni kívánja a törvény 25. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezést, természetesen nem abban az értelemben, mint ahogy ez a 25. §-ban a 8000 K jövedelmen aluliakra vonatkozólag történik, hanem amint a javaslat mondja a 20.000 K-án aluliakra vonatkozólag és viszont a díjtételek mérséklése tekintetében is azoktól eltérő propozicziókat tesz, amelyek a törvényben magában foglaltnak. Mert míg a törvényben három családtagnál csak egy dijfokozatmérséklés állapittatik meg ós többtagú családnál két fokozatmérséklés engedtetik, addig ezzel szemben az ellenzék javaslata a mérséklést több fokozatra proponálja és. ezzel kapcsolatban javasolja azt is, hogy a gyermektelenek nagyobb adó alá vonassanak. A határozati javaslat ezen rendelkezését természetesen magamévá teszem és ennek következtében azt hiszem, hogy a részié-, tes vitánál a javaslatnak a díjtételek módosítására vonatkozó rendelkezései kiegészitendők lesznek. Ami az adókivetés előkészítésének kérdését illeti, ez az előkészítés két részből áll: a vallomásból és az összeírásból. A vallomásra vonatkozólag a 7. §-ban és a 12. §. első bekezdésében foglalt két jelentéktelenebb rendelkezésen kívül a 11. §. 7. jjontjában egy fontosabb rendelkezés is foglaltatik. A 7. §. negyedik bekezdésében levő rendelkezés látszólag felesleges, mert egyszerűen azt mondja, hogy a 26. §-nak a vallomásadásra vonatkozó rendelkezései ezen szakasz, határozmányait nem érintik. Tegyük fel, hogy a törvény életbe lép. Hiszen ezen javaslat rendelkezése szerint az életbeléptetési szakaszok 14*
