Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

647. országos ülés 19 Id És, t. ház, állítom azt, hogy Magyarország, ha ebből a háborúból nem íogja tudni ezeket az eredményeket produkálni, ha nem fogja tudni azt elérni, hogy a független és demokratikus uj Magyarországot felépítse, akkor, ha fegyverei diadalt aratnak is, mégis vereséget fog szenvedni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Vereséget fog szenvedni, mert hiszen más módja, más lehetősége annak, hogy ez a háború tényleg eredménnyel végződjék Magyarországra, nincs, mint az, hogy Magyarországban befelé egy uj reorganizáczió, egy uj renaissance szülessen. Hol találhat] a meg Magyarország a rekompenzácziót ? Minő más téren ? Hiszen az a tény, hogy Magyarország területének integritását megvédte, akkor, mikor ilyen nagy pénz- és véráldozatokat hoztunk, ez a tény egymagában nem elegendő, mert Magyarország, ismétlem, nem frázisokért küzdött és nem kizárólag azért, hogy a status quo antet fentartsa, hanem azért, hogy egy uj szocziális, élő valóságot tartalmazó Magyarországot létesítsen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Az egyesült függetlenségi és 48-as párt, amelynek elnöke voltam, távollétemben arra határozta el magát, hogy a függetlenségi és 48-as t>árt jMogrammját a háború alatt nem fogja azzal az intenzivitással, azzal az erélylyel érévnyesiteni, mint a háború előtt, mert ugy vélte, hogy ez ellenkeznék a háború érdekével. Én kezdettől fogva nem voltam ezen a véleményen, hanem azt tartottam, hogy a függetlenségi programmot csakis a háború alatt és épen a háború alatt lehet megvalósítani, és hogy épen ezért a háború alatt különösen intenziven kell a függetlenségi programmért küzdeni. Én abban a reményben és abban a hitben éltem, hogy idővel sikerülni fog az egész egyesült függetlenségi és 48-as pártot, összes barátaimat ennek az álláspontnak megnyerni. Ez nem sikerült, de viszont amitől féltem, hogy ez a passzivitás, ami a függetlenségi programmot illeti, eredménynyel nem fog járni, az bekövetkezett. Sőt ennél több következett be, az, hog3

r nemcsak eredménynyel nem járt a mi j>aszszivitásunk, de azáltal, hogy nem fejtettünk ki nézetem szerint elég intenzivitást a küzdelemben, a kormány lépten-nyomon olyan törvényjavaslatokat hozott, és olyan irányban indult meg, amelyet meg kellett volna akadályozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Tisztázni akarom a helyzetet. Mindenki tudja, hogy a háború előtt igen éles ellentét volt a kormány és az egész ellenzék közt. Talán én voltam az, aki ebben a küzdelemben a legekszponáltabb szerepet játszottam. Ennek daczára azt tartottam volna, hogy kizárólag a múltból folyó okok nem lettek volna elegendők arra, hogy a treuga deit meg ne tartsuk ; azt tartottam és azt tartom, hogy bármennyire legyek ma is ugyanazon a nézeten ezekben a kérdésekben, mint a háború előtt, kicsinyes dolog lett volna, ha kizárólag -*- aláhúzom, hogy kizárólag — ebből a szempontból a treuga deit ne akartuk volna megaugusztus 9-én, szerdán. 5 tartani. De minket egészen más dolog választ el. Ha a háború előtt egy nagy örvény választotta el a kormánypártot és az ellenzéket egymástól, akkor ma egy egész világ áll közöttünk. (Ugy van! balfelöl.) egy egész világ választ el minket, mert mi egészen másképen fogjuk fel az ui Magyarországot, amelyről hiszen kell, hogy mindenki bizonyos fogalmat alkosson magának. És épen azért, mert ilyen óriási tenger választ el minket a felfogásokban, mert mi egészen más alapokra akarjuk fektetni az uj Magyarországot, mint a kormánypárton lévő képviselők : ezért tartjuk és tartottuk szükségesnek, hogy pártválság előidézésével is élesen és határozottan a kormány ellen foglaljunk állást és a kormány ellen vívott harczunkat a legélesebben és a legerőteljesebben folytassuk tovább. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. házj Meggyőződésünk szerint a függetlenségi és 48-as párt programmja alapján megteremtendő uj Magyarországnak — mert hiszen mi természetesen annak az alapján akarjuk megvalósítani — elsősorban egy hosszú lejáratú kiegyezés volna az akadálya. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert természetes, hogy ha hosszú lejáratú kiegyezés köttetnék; ha e tekintetben fait accomjjlit teremtetnék, akkor legalább is 20—25 évre lehetetlen volna programmunkat s annak egy radikális pontját, az önálló vámterületet megvalósítani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért tartjuk azt, hogy azoknak, akik a függetlenségi programmot tényleg meg akarják valósítani, most kell a küzdelmet felvenniök és nem a jövőben; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) most kell elkövetniük mindent abban az irányban, hogy ilyen hosszú lejáratú kiegyezés megakadályoztassék, de hogy megakadályoztassék egy 10 éves kiegyezés is, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert mi épen azért, hogy programmunkat a jövőben megvalósíthassuk, csakis egy provizóriumba mehetünk bele. Egy olyan kormánynyal szemben, amely — a múlttól most teljesen eltekintve — egy ily 20 éves kiegyezést a limine vissza nem utasít, kötelességünk most a legerősebb küzdelmet felvenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás balfelől.) Kötelességünk erőnkhöz képest mindent elkövetni, hogy ezt a kormányt megbuktassuk, mert ha most nem ragadjuk meg az alkalmat, akkor minden hiába ; lekötik az országot a háború alatt, a békekötés alatt és akkor elsirathatjuk majd a jeremiádokat, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de sirathatjuk azt is, hogy a nemzetnek nincs önrendelkezési joga, hogy a nemzet a háború alatt gazdasági önrendelkezési jogát elvesztette, tenni azonban nem tehetünk majd ellene semmit. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ez a realitás, és semmi más nem az. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaoldalon.) Azt mondani, hogy majd a háború után alkalmunk lesz programmunkért küzdeni, hogy alkalmunk lesz revíziókra : (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) mindez utópia, mert megkötött államszerződéseket, más