Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

647. országos ülés 19 Id És, t. ház, állítom azt, hogy Magyarország, ha ebből a háborúból nem íogja tudni ezeket az eredményeket produkálni, ha nem fogja tudni azt elérni, hogy a független és demokratikus uj Magyarországot felépítse, akkor, ha fegyverei diadalt aratnak is, mégis vereséget fog szenvedni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Vereséget fog szenvedni, mert hiszen más módja, más lehető­sége annak, hogy ez a háború tényleg eredménnyel végződjék Magyarországra, nincs, mint az, hogy Magyarországban befelé egy uj reorganizáczió, egy uj renaissance szülessen. Hol találhat] a meg Magyarország a rekompen­zácziót ? Minő más téren ? Hiszen az a tény, hogy Magyarország területének integritását megvédte, akkor, mikor ilyen nagy pénz- és véráldozatokat hoztunk, ez a tény egymagában nem elegendő, mert Magyarország, ismétlem, nem frázisokért küzdött és nem kizárólag azért, hogy a status quo antet fentartsa, hanem azért, hogy egy uj szocziális, élő valóságot tartalmazó Magyarorszá­got létesítsen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Az egyesült függetlenségi és 48-as párt, amelynek elnöke voltam, távollétem­ben arra határozta el magát, hogy a függetlenségi és 48-as t>árt jMogrammját a háború alatt nem fogja azzal az intenzivitással, azzal az erélylyel érévnyesiteni, mint a háború előtt, mert ugy vélte, hogy ez ellenkeznék a háború érdekével. Én kez­dettől fogva nem voltam ezen a véleményen, hanem azt tartottam, hogy a függetlenségi programmot csakis a háború alatt és épen a háború alatt lehet megvalósítani, és hogy épen ezért a háború alatt különösen intenziven kell a függetlenségi pro­grammért küzdeni. Én abban a reményben és abban a hitben éltem, hogy idővel sikerülni fog az egész egyesült függetlenségi és 48-as pártot, összes barátaimat ennek az álláspontnak meg­nyerni. Ez nem sikerült, de viszont amitől féltem, hogy ez a passzivitás, ami a függetlenségi pro­grammot illeti, eredménynyel nem fog járni, az bekövetkezett. Sőt ennél több következett be, az, hog3 r nemcsak eredménynyel nem járt a mi j>asz­szivitásunk, de azáltal, hogy nem fejtettünk ki nézetem szerint elég intenzivitást a küzdelemben, a kormány lépten-nyomon olyan törvényjavasla­tokat hozott, és olyan irányban indult meg, amelyet meg kellett volna akadályozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Tisztázni akarom a helyzetet. Min­denki tudja, hogy a háború előtt igen éles ellentét volt a kormány és az egész ellenzék közt. Talán én voltam az, aki ebben a küzdelemben a leg­ekszponáltabb szerepet játszottam. Ennek daczára azt tartottam volna, hogy kizárólag a múltból folyó okok nem lettek volna elegendők arra, hogy a treuga deit meg ne tartsuk ; azt tartottam és azt tartom, hogy bármennyire legyek ma is ugyan­azon a nézeten ezekben a kérdésekben, mint a háború előtt, kicsinyes dolog lett volna, ha kizáró­lag -*- aláhúzom, hogy kizárólag — ebből a szem­pontból a treuga deit ne akartuk volna meg­augusztus 9-én, szerdán. 5 tartani. De minket egészen más dolog választ el. Ha a háború előtt egy nagy örvény választotta el a kormánypártot és az ellenzéket egymástól, akkor ma egy egész világ áll közöttünk. (Ugy van! balfelöl.) egy egész világ választ el minket, mert mi egészen másképen fogjuk fel az ui Ma­gyarországot, amelyről hiszen kell, hogy min­denki bizonyos fogalmat alkosson magának. És épen azért, mert ilyen óriási tenger választ el min­ket a felfogásokban, mert mi egészen más ala­pokra akarjuk fektetni az uj Magyarországot, mint a kormánypárton lévő képviselők : ezért tartjuk és tartottuk szükségesnek, hogy párt­válság előidézésével is élesen és határozottan a kormány ellen foglaljunk állást és a kormány ellen vívott harczunkat a legélesebben és a leg­erőteljesebben folytassuk tovább. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. házj Meggyőződésünk szerint a független­ségi és 48-as párt programmja alapján megterem­tendő uj Magyarországnak — mert hiszen mi természetesen annak az alapján akarjuk meg­valósítani — elsősorban egy hosszú lejáratú ki­egyezés volna az akadálya. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Mert természetes, hogy ha hosszú lejáratú kiegyezés köttetnék; ha e tekintetben fait accomjjlit teremtetnék, akkor legalább is 20—25 évre lehetetlen volna programmunkat s annak egy radikális pontját, az önálló vám­területet megvalósítani. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Ezért tartjuk azt, hogy azoknak, akik a függetlenségi programmot tényleg meg akarják valósítani, most kell a küzdelmet felvenniök és nem a jövőben; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) most kell elkövetniük mindent abban az irányban, hogy ilyen hosszú lejáratú kiegyezés megakadá­lyoztassék, de hogy megakadályoztassék egy 10 éves kiegyezés is, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert mi épen azért, hogy programmunkat a jövőben megvalósíthassuk, csakis egy provizó­riumba mehetünk bele. Egy olyan kormánynyal szemben, amely — a múlttól most teljesen eltekintve — egy ily 20 éves kiegyezést a limine vissza nem utasít, kötelességünk most a legerősebb küzdelmet felvenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás balfelől.) Kötelességünk erőnkhöz képest mindent elkövetni, hogy ezt a kormányt megbuktassuk, mert ha most nem ragad­juk meg az alkalmat, akkor minden hiába ; lekötik az országot a háború alatt, a békekötés alatt és akkor elsirathatjuk majd a jeremiádokat, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de sirathatjuk azt is, hogy a nemzetnek nincs önrendelkezési joga, hogy a nem­zet a háború alatt gazdasági önrendelkezési jogát elvesztette, tenni azonban nem tehetünk majd el­lene semmit. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ez a realitás, és semmi más nem az. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaoldalon.) Azt mon­dani, hogy majd a háború után alkalmunk lesz programmunkért küzdeni, hogy alkalmunk lesz revíziókra : (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) mindez utópia, mert megkötött államszerződéseket, más

Next

/
Oldalképek
Tartalom