Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
649. országos ülés 1916 5°/ 0-ról 6%-ra való kiképzését kívánja, az egyedül állóknak pótlékkal való megrovását* kívánja, tehát ez oly sajátszerű ellenzéki javaslat, amilyenhez ritkán van szerencséje a pénzügyministereknek, mert ez plusz-fedezetet kinál. Kizárólag ez tehát az a szempont, amely miatt az időlegességet kívánjuk. Magukat a javaslatokat annak a határozati javaslatnak értelmében fogadom el, amelyet Földes Béla t. barátom beterjesztett az ellenzék nevében. Azzal végzem, hogy — amint bátor voltam már kifejteni — az adóztatás kérdésében a teherviselés kérdését másodrendűnek tekintem, szemben azzal az irtózatos illegitim megadóztatással, amelyben részünk van. És ha a kormány részéről nagyobb erélyt, nagyobb elszántságot, több tervszerűséget és egész programmot fogunk látni arra vonatkozólag: miként kívánja az illegitim megadóztatástól megszabadítani az országot, méltóztassék elhinni, hogy ennél sokkal szigorúbb adójavaslatokat is kész örömmel fog viselni ez az ország. Mert ebben a háborúban talán kigyógyulnak majd az emberek abból a hibából, melyről szóltam, hogy a legitim adóztatás minden apró terhéért jajjonganak, ellenben az illegitim adóztatásnak legsúlyosabb béklyóit, legsúlyosabb terheit is minden jajszó nélkül, vagy pedig lomhán, erőtlenül s tettre képtelenül viselik el. (ügy van! ügy van! balfelöl.) Ha a kormány maga minket az illegitim adóztatástól meg nem szabadit, kell, hogy béke idejében ez az ország szedjen magában össze elég erőt arra, kell, hogy ez a társadalom a maga erejét szervezkedve használja fel azzal a jelszóval, hogy az államnak legitim utón adózunk, de uzsorásoknak nem adózunk. (Zajos helyeslés bal felöl.) Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. ház! Már Vázsonyi t. barátom érintette azt a nehézséget, melylyel neki meg kellett küzdenie ebben a vitában, mikor hetedik vagy nyolczadik helyen szólalt fel s maga is elismerte, hogy előadása talán nem lesz mindenben uj, mert hiszen a tárgy többékevésbbé ki volt és ki van merítve. Méltóztassék most elképzelni az én helyzetemet, mikor nekem viszont ő utána kell felszólalnom, ő utána, aki a maga nagy alapokra fektetett előadásában, nagy tudásával még azt a keveset is, ami eddig megmaradt, elveszi előlem. (Derültség.) Ha ily körülmények közt ismétlésekbe bocsátkozom, ami elkerülhetetlen lesz, méltóztassék annak tulajdonítani, hogy elvégre ugyanezzel az anyaggal mindnyájan behatóan foglalkoztunk s igyekeztünk minden anyagot összehordani, ami e kérdés elbírálásában nyomós lehet. És méltóztassék még egyet tekintetbe venni, hogy épen az anyag összehordásában és feldolgozásában én Vázsonyi t. barátommal együtt dolgoztam és így óhatatlan, hogy ezen anyagot magunk köKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxr. KÖTET. gusztus 11-én, pénteken. 97 zött meg ne osszuk. Többé-kevésbbé mindnyájan ugyanazon mesgyén fogunk járni, T. ház! Mikor én a hadi nyereségadóról szóló törvényjavaslatnál felszólaltam, megjelöltem elvi álláspontomat a pénzügyminister ur által beterjesztett összes javaslatokra nézve. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, de két dolgot kell, hogy akkori előadásomból újra kiemeljek. Kijelentettem akkori beszédemben azt, hogy nem helyeslem azon pénzügyi politikát, mely az ország politikai, gazdasági és pénzügyi helyzete lényeges képének ismerete nélkül fog hozzá államháztartásunk rendezéséhez. Ez volt az egyik. S a másik az volt: ha pedig erre kényszerítő szükség van, akkor ez a rendezés nem lehet végleges, hanem legfeljebb időleges, két évre szóló. Ezen elvi álláspontomhoz ma is ragaszkodom. S habár az első pontra vonatkozólag ez a ragaszkodás az ellenzék határozati javaslata után nem bir valami nagy sulylyal, a magam elvi álláspontjának leszögezése szempontjából mégis fontosnak tartom. S ha kutatom és keresem, hogy mi tulajdonkép az az ok, mely annyira sürgőssé teszi, hogy ezek a javaslatok most terjesztessenek be, az előadó ur beszédében erre azt a választ kapom: a háború folytán felmerült terhek fedezetet igényelnek. így odaállítva a tételt, az helyesnek is látszik. De ha közelebbről vizsgáljuk, akkor ez a felelet talán még sem fog oly kielégítőnek látszani. Mert kérdem elsősorban; a háborúnak első két, sőt most már majdnem harmadfél éven belül felmerült terheit eddig hogyan fedeztük? Hisz azoknak eddig itt a házban megszavazott külön fedezetük nem volt. És vájjon azzal a 360 millióval, melyet a pénzügyminister ur említ előterjesztésében, azok a terhek, melyeket eddig a háború előidézett, ki vannak-e merítve, fedezve vannak-e vagy nincsenek? És nem áll-e az a tétel, hogy azon terhek, melyeknek fedezéséről gondoskodni kell, ennél már sokkal nagyobb összegre rúgnak? Ha tehát a múltra nézve nem volt szükség nyomban a fedezetről gondoskodni s ha viszont ezen javaslatok mellett is megmarad a terheknek egy nagy része fedezetlenül, akkor megdől az az indoka a sürgősségnek, melyet az előadó ur emiitett. De megengedem, hogy bárminő pénzügyi vagy egyéb szempont szükségessé tehette a javaslatok beterjesztését. Akkor viszont miért kell a törvényt véglegesen elfogadni? Hiszen, amint Vázsonyi t. barátom részletesen kifejtette, nemcsak az alkotmányos szempontok indokolják, hogy ideiglenesen szavazzuk meg ezeket, hanem a gyakorlati szempont is. Mert ezen ideiglenes áUapotban módunk és lehetőségünk marad arra, hogy ezen törvények gyakorlati kihatását az életben megtapasztaljuk, netáni fogyatkozásaikat korrigáljuk és nyitva marad Ausztriával 13
