Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

636. országos ülés 1916 j Ilyen akadályok a kauezió és a különböző nőtlenségi törvények iskoláknál stb. Ezek az. akadályok lehetőség szerint eltávolitandók. De eltávohtandók az anyagi akadályok is, mert biztos, hogy sok ember gazdasági okokból nem vehet részt ebben a produkezióban. A franoziák egyelőre irnak róla, de amennyire szeretik nemzetüket, bizonyára meg is valósitják azt, hogy jutalmat adnak minden gyermekért, az elsőért 300, a másodikért 500, a harmadikért 1000, a negyedikért 2000 frankot és a negyedik gyermek után az apának külön 2000 frankot. Én arra kérném a t. kormányt és az országgyűlést, hogy ezekben a kérdésekben tegyenek valamit, mert semmi fölött nem aggódom annyira, mint az emberanyag pusztulása fölött. Meg vagyok győződve, hogy a nemzetnek ez az értéke nem rokkan meg akkor, ha jövendő produkezió biztosíttatik ; az emberiség olyan, mint a drága búzamag vagy akár a fának a gyökere, a mely szétrombolja a rögöt, a sziklát is, megél a legmostohább körülmények között is, ha belső ereje nem érintetik. Különösen nagy súlyt kivánok helyezni az alkohol elleni védekezésre, mert az alkohol a pusztító betegségek egyik legerősebb előmozdítója. De az alkohol mellett sok más baj ellen is kell védekezni, legfőképen az inség ellen, mert az ínség a halálnak nagy segítő társa. Épen azért gazdasági intézkedéseket kell tenni, hogy az inség komolyan eltávolittassék. mert ha nem fogjuk fel a helyzetet megfelelően, bizonyos, hogy éhezni fogunk, hogy rendőrök fogják összeszedni az utczán az éhségtől összeesett embereket és fel kell majd kérni a sajtót, hogy ne irjon a dologról, akárcsak valami harcztéri készülődésről. Elsősorban a tételre való tekintettel annál is inkább bátorkodom ezt ajánlani, mert már több dologról, amit itt felhoztam 1914ben és 1915 elején, — távol legyen tőlem, hogy ennek érdemét magamnak tudjam be — látom, hogy azok érvényesülnek és Németországban igen sok dolgot már keresztül is vittek. Itt van a népkonyha kérdése. Amint jogom van életemre és egészségemre és feltétlen jogom van követelni, hogy az állam bocsásson rendelkezésemre orvost, hogy az ellenséges baczillus engem agyon ne üssön, amint a rabló ellen kötelessége engem megvédeni nemcsak rendőrrel, hanem orvossal is, amint a társadalomnak és az államnak kötelessége megvédeni engem, amint megvédi a katonát, akinek ad kardot, puskát, bombát, amint kötelessége adni nekem orvosságot, pirulát, mint ahogy a katonának ad puskagolyót : hasonlókép kötelessége az államnak gondoskodni arról, hogy senki ne éhezzék, mert minden éhező ember égbekiáltó bün az emberiség jogtalanságával, kizsákmányolásával és könyörületlenségével szemben. Azért kell népkonyha, hogy senki ne éhezzék, hogy aki éhes, az ott jóllakhassék. Meg lehetne ezt valósítani abból az államsegélyből, amelyet — való és igaz — sokszor elisznak, vagy könynyelmüen ruhára költenek. Maga a közönség szívesen elviselné az ezzel járó terheket. 'iinius 15-én, csütörtökön. 77 Epén azért nem felesleges gondolat, hogy közélelmezési ministerium legyen, amely vezesse a közélelmezést. Ha van a hadseregnek intendaturája, lehetne a polgárságnak is intendaturája, amely az ő élelmezését irányítja, kezelje és a produkeziót lehetőleg ugy tartsa kézben és felügyelete alatt, hogy senki ne éhezzék. A népkonyhákat tehát elsősorban télre feltétlenül keresztül keUene vinni az országban, mert hiszen tudjuk, hogy Bécs nincs messze, de ott már igen sokan nagyon sokat és kétségbeejtően éheztek. Továbbá, hogy munkaprodukezió lehessen és inség ne legyen, feltétlenül gondoskodni kell itt arról, hogy a produkálók vállairól a terhek levétessenek. Most sok ember nem dolgozhatik. Miért nincs elég produkezió a falun ? Mert áz a szegény asszony gyermekei körül van elfoglalva; szeretne dolgozni, de nincs kire gyermekeit bizni, tehát nem mehet munkába. Vannak viszont lusták és könnyelműek is, akik megint ürügynek használják fel a gyermeknevelést és eszükbe sem jut, hogy dolgozni menjenek. Mind a két oldalon, akár menne az illető dolgozni, de nem lehet, akár azért nem megy, mert nem akar, mindenesetre nagy teherleemelés volna a vállukról, ha gondoskodás történnék a gyermekekről. Mindenütt be kell hozni a napközi műhelyeket. A még otthon maradott tanítókat, de főleg a tanítónőket és óvónőket ki kellene rendelni erre a munkára. Nem lehet az indolens társadalomra bizni ezt, mert tudjuk, hogy nálunk a hangulat még ma is olyan keleties, az a bizonyos nem mozgékonyság, nembánomság, indolenczia azt mondja : majd csak megleszünk valahogy; mindenki az ő fészkével törődik és azt mondja, mások csináljanak, amit akarnak, az nem az én dolgom, csak az a fő, hogy az én körzetemben, az én községemben, az én megyémben rendben legyen minden. Komoly lépéssel meg kell tehát valósitani, hogy a gyermekek elláttassanak napközben, de nem a régi idők óvódarendszerével, ahol a nagyságák nj^olcz órakor, fél kilenczkor beállítanak az óvóterembe, a dada kinyitja az ajtót, a gyermekek felállanak, jó reggelt kivannak, végül a nagysága leteszi a kalapját és kabátját, tíz órakor azután megnézi az óráját és szépen kimegy, hogy délután kettőtől négyig megint ott legyen. Ha kicsit piszkosan jött a gyerek, kikergette : menj, az anyád mosson meg. Ez volt az óvódarendszer a régi időben. De most oda munkás, dolgos, anyai szivü nőket kell kirendelni, azonban nem reggel nyolez órakor, hisz akkor a gyermek édesanyja már régen megreggelizett a munka után a mezőn, hanem akár reggel négy órakor, akár este kilencz óráig, akármeddig, hogy gondozzák azokat a gyermekeket igazi anyai szivvel. A mostam rendelet szerint ez legfeljebb kereseti forrás igen sok hölgynek és csak arra jó, hogy beprotezsálják oda ezt a kisasszonyt, azt a nagyságát azzal a gondolattal, hogy ez jó lesz esetleg ruhapótló, toalettemelő járuléknak, olyan bizonyos drágasági pótléknak, hogy szebb kalapot vásárolhas-