Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

S35. országos ülés 1916 június 14-én, szerdán. 4? tárgyalásokban és nem lehetne azt mondani, hogy nincs alap, amelyen tárgyaljunk. Én e részben a két eshetőség között nem látok abszolúte semmi különbséget. Hiszen ma, a gazdasági helyzet jövő alakulásának bizonytalansága mellett, még a tiz éves kiegyezés sem felel meg a nemzet érdekeinek ; egy öt éves provizórium már azért is inkább megfelelne, mert az alatt csak kidomborodnak a háború következményei a gazdasági élet alakulataiban, tehát láthatjuk, mi a szükséglet, mi nem. Tiz éves kiegyezést is nehéz volaa tehát ma megkötni és nem volna megfelelő; egyáltalában nehéz ma mást csinálni, mint a statusquonak provizórikus meghosszabbítását néhány évre. Nehéz már csak azért is, mert egyet nem tudnak megcsinálni: nem tudják megcsinálnia vámtarifát, amelyre senki sem tud ma megfelelő alapot találni, enélkül pedig semmiféle vámkereskedelmi, vámszövetségi szerződés vagy egyezmény nem köthető meg; a legnagyobb képtelenség volna, ha vámtarifa nélkül akarnának ilyen egyezséget megkötni. És most végre eljutok, amint mondani szokás : ad fortissimum virum. Bátor vagyok néhány szót szólani röviden a 20 éves kiegyezésről. A legutolsó szóig, a legutolsó betűig aláírom, amit gróf Apponyi Albert interpellácziójában és a ministerelnök ur válaszára adott viszonválaszában erről kifejtett és ha e részben magam is szükségét érzem annak, hogy külön is nyilatkozzam, teszem ezt azért, hogy tiszta világításba helyezzem, hogy nemcsak gróf Apponyi Albert és én vagyunk ezen az állásponton, hanem az egész egyesült országos függetlenségi és 48-as párt, annak minden tagja lelke mélyéből perhorreszkálja és veszedelmesnek tartja az államnak ilyen hosszú időre való gazdasági lekötését, pláne ezzel a parlamenttel, amelynek semmi jogosultsága sincs ily mélyreható újítások létesítésére. (Ugy van! balfélol.) És azért tisztába kell hozni azt, hogy el vagyunk rá készülve és el vagyunk rá határozva, hogy ez ellen a végletekig menő parlamenti harczot indítsunk. Nem mondhatja a kormány, hogy előre nem lett figyelmeztetve s a teljes felelősség fogja terhelni, ha ezek a súrlódások ezen esetben olyan magas hullámokat kavarnának fel, amelyek az egész parlamenti helyzetet felborítanák, mert ez okvetlenül be fog következni, ha ebben a parlamentben még ebben az időszakban, uj választások nélkül, húszéves vagy egyáltalán tízévesnél hosszabb kiegyezéssel jönnének. Ezt előre kötelességemnek tartottam kijelenteni és hozzátenni azokhoz, amiknek gróf Apponyi Albert t. barátom is kifejezést adott, ha talán nem is olyan élesen mint én, de én szükségét éreztem ennek azért, hogy ezzel tisztában legyen mindenki, akit illet, hogy a nemzet ilyen lenyügözését, gazdasági életének ilyen hosszú időre való megbénítását, amenynyire erőnk engedi, semmi körülmények között tűrni nem fogjuk. (Ugy van! balfelöl.) Mindezek alapján azt hiszem, teljesen indokolt, ha avval fejezem be beszédemet, hogy e törvényjavaslatot, mint bizalmi kérdést teljesen visszautasítom, ugy a magam mint a párt részéről és el nem. fogadom. (Élénk helyeslés bal/elöl.) Elnök: Ki a következő szónok? Kostyál Miklós jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: Igen tisztelt képviselőház ! Azok után, amik a ház ezen oldaláról a jelen vita során már elmondattak, aránylag rövidre szabhatom felszólalásomat, amely a fenforgó külpolitikai viszonyoknak, a háborúval kapcsolatos és a háború után bekövetkezhető feladatoknak ecsetelésével fog foglalkozni. (Halljuk !) Semmi kétség, mélyen tisztelt képviselőház, az iránt, hogy mindnyájan, amidőn idejöttünk, a legutóbbi harcztéri események befolyása alatt állottunk, azok állapították meg hangulatunkat. Ezért csak helyesnek mondhatom, hogy a ministerelnök ur, még mielőtt e tekintetben hozzá felhívás intéztetett volna, az első alkalmat megragadta arra, hogy a harcztéri helyzetről felvilágosításokat adjon. E felvilágosítások elég őszinték voltak és ebben állott érdemük. A magyar nemzet elég férfiasan viselkedik e világháború során, hogy megérdemelje azt, hogy ugy bánjanak vele mint férfival. (Igás! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A valónak, az igaznak feltárása, még ha az komoly is, nem fogja megrontani a magyar nemzetnek azt a hangulatát, amelyben meg kell maradnia mindaddig, míg ezt a ráerőszakolt önvédelmi harczot ki nem küzdötte. (Általános helyeslés.) Félteni e hangulatot csupán a képzeletnek azon kalandozásaitól lehet, amelyek okvetlenül előállanak, ha az a tudat van elterjedve a közönségben, hogy a valóságot előtte eltitkolják. (Elénk helyeslés.) Ez ebben az esetben nem történt. Megállapittatott teljes nyíltsággal, hogy igen komoly visszásságok állottak be az északi harcztéren; megállapittatott egész preczizióval, hogy ott az orosz harczvonalon álló csapataink közül egyik hadseregünknek a vonalát teljesen, másik hadseregünknek balszárnyát sikerült az ellenségnek rettentő erővel való fellépés által visszanyomnia. Hogy ez igen tetemes ember- és anyagveszteség nélkül nem történhetett, az teljesen világos. És én azért ismétlem ezt újból, hogy lássa a világ, hogy mi a helyzetnek szemébe tudunk nézni, (Élénk helyeslés.) mert a helyzettel szembe is tudunk szállni. (Ugy van! Ugy van!) S ennek nyílt megállapításával kapcsolatosan s ezzel a megállapítással kapcsolatban teljes hitelre is találhatott az a másik kijelentése a ministerelnök urnak, amelyben felelősségének teljes tudatában a helyzetet akkép jellemezte, hogy minden oka van hinni, miszerint ennek az ellenséges