Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
645. országos ülés 1916 Julius lí-én, pénteken. «:••. a mezőgazdasági szeszgyáraktól nem irigylem azt a nagy hasznot, amelyet élveznek, mert én örülök, ha a mezőgazdaság virágozhatik, de mégis csak különös, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak tulajdonosai idejönnek a képviselőház elé, hogy szüntessék meg a kisüstökön való főzést. Igen sajátságos példa ez, hogy ilyesmi is megtörténhetik Magyarországon, hol igen sokszor hangoztatják, hogy nagy- és kisgazda között nincsen érdekellentét, amit én na,gyon szívesen hallok. Ám akkor nem lenne szabad ilyen jelenségekkel találkoznunk, hogy amikor a vagyonosabb rósz már úgyis igen szép hasznot huz a szeszgyártásból, a kisebbnek abból csak a morzsa jut és még ezt is bánják tőle, el akarják venni és saját jövedelmeik közé sorozni. Sajnálom, hogy ilyen megtörténhetik Magyarországon ; de én, aki a kisbirtokosság védelmére jöttem ide, nem hallgathatom el az ilyen dolgokat, bár nagyon sajnálatosnak tartom és nem örülök neki, hogy a nagygazdák részéről a kisgazdákkal szemben ily eljárás követtetik. Itt van az a kisiistfőzés, amit az igen t. pénzügyminister ur meg akar szüntetni. Miért akarja megszüntetni ? Elsősorban, mert azt hiszi, hogy kisüst nem adózik meg ugy, amint kellene. Másodsorban terhesnek találja a községekben levő nagyszámú kisüstnek az ellenőrzését. Ez mind lehet ok és magyarázat, de ezen okok épen nem elégségesek arra, hogy a kisgazdák kezében lévő utolsó jogot is elvegyék és minden kárpótlás nélkül megszüntessék. De ha nézzük azt is, hogy talán nem fizetnek annyit, mint kellene, hát kérem elismerem, hogy az árak megdrágultak, mindennek nagyobb ára van. Én nem állok ide azzal, amivel 1908-ban az akkori kormány elé állott az ellenzék, mikor a tervezett és végrehajtott csekély felemelés ellen óriási harczokat vívtak itt és kimutatták, hogy midőn az akkori Wekerle-kormány a kisüstfőzést adóztatja, egyszerűen megszünteti Magyarországon a gyümölcstermelést. Én nem állok ezzel elő. De ha azt tetszik látni, hogy nem fizetnek eleget, ám drágítsák meg, ha ezt tartják szükségesnek és igazságosnak. De hát nem volna más módja ennek, mint hogy elvegyük tőlük a kisüstöt és ne engedjük őket tovább a kisüstön főzni ? Hiszen 6z olyan radikális eszköz, melytől épen a mostani kormány egyebekben fázik. Miért oly radikális most, épen a kisgazdák szeszfőzésével szemben, hogy azt egyszerűen elkonfiskälja ? Ha én elővételi jogot követelek a birtokpolitika terén, azt már radikálisnak mondják. Hát itt lehet kisajátítást alkalmazni, ellenérték nélkül elvenni a kisgazdáktól a kisüstök jövedelmét? Megegyezik ez az igazsággal és méltányossággal? Szerintem nem. Szeretném meggyőzni a pénzügyminister urat, hogy nem is szabadna ezt megkísérelni Magyarországon. Ha drágítani kell a szeszt, ha többet kell fizetni, fizessen az a gazda, aki kifőzi a szeszét. Találja meg a pénzügyminister a módját, elég okos ember, hogy meg tudja találni; de ne vegye el a kisembertől és ne adja üzérek kezébe. Hiába int a ministerelnök ur; elismerem nagytudományu embernek minden téren, de annak a kisembernek a baját nem ismerheti ugy, mint én. Gr. Tisza István ministerelnök: Nono, nem lehet tudni! Szabó István (nagyatádi): Én keresztüléltem. A ministerelnök ur láthatta, de sohasem lehet a kisgazdaság bajaihoz annyi tudása, mint nekem. Beöthy Pál: Sok kisgazdán segített a ministerelnök, akik bajban voltak! Szabó István (nagyatádi): Elismerem; más téren nem is fogom ezt állítani, de ezen a téren feltétlenül vindikálom magamnak az előnyt. Platthy György : Cseréljetek! (Derültség.) Szabó István (nagyatádi): Arra nincs kívánságom. De én nem tudok más értelmet adni ennek a kérdésnek. T. ház! Ha éntőlem a kis törkölyömet, szilvámat — mert én a kicsinyekről beszélek, nem azokról, akik kereskedésre vagy üzletre főznek pálinkát, ahol az államnak joga van az adóztatás szempontjából még inkább belenyúlni, hanem én csakis a kistermelők helyzetéről beszélek — már pedig ha éntőlem, akinek eddig jogom volt az egypár akó törkölyömet, gyümölcsömet kifőzni, elveszi a kormányzat ezt a jogot, ha igy nekem oda kell adnom azt a nagy szeszfőzőnek, hogy az tízszeres árban kotyvalékot adjon érte, hát ez nem a szerzett jogok elvétele, hát ez nem konfiskálás-e ? Állítani lehet mindent. Hisz látjuk a mai időben, hogy akik legjobban okai a háborúnak, a más fejére kenik. Á legnagyobb urak a legnagyobbat hazudnak a világon. (Derültség.) Hát állítani mindent lehet, de megáll-e az az állítás, az más kérdés. Már most itt van a pénzügyministei ur által tervezett központi főzde, vagy nem tudom micsoda Isten csodája lenne, amit fel akar állítani. |Kié lesz az a központi főzde? A pénzügyminister urnak nem tetszik a Wekerle-kormány által létesített községi és szövetkezati főzde, mert az talán valahogy a kisgazdák vezetése alatt maradna, összeállhatnának, sajS,t portékájukat, saját gyümölcsüket saját felügye\ létük alatt tudnák főzni. Ha már egyes embereknek nem akarja megengedni a kormány, háti vájjon ezek a szövetkezeti községi főzdék miérljí ne válnának be ? Kérem a pénzügyminister urat' magyarázza ezt meg. Kinek fogja adni a pénzügyminister ur ezt a központi szeszfőzdét ? Valard jó üzletembernek, aki jól meg tudja nyuzm a kistermelőt? Vagy hozzácsatolja a vidéki szeszgyárakhoz, akiknek úgyis elég szép jövedeDük van ? Nem tudom, melyiket tervezi ? Legyei szíves megmondani.