Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

645. országos ülés 1916 Julius 14-én, pénteken. 457 A ház a szakaszt a gróf Pejacsevics Márk képviselő által beadott módosítással fogadja el. Ezzel a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olva­sása iránt napirendi indítványom során leszek bátor javaslatot tenni. Következik a szeszadóra vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról és kiegé­szitésérőlszólótörvényjavaslat (írom. 1295., 1306.), a pénzügyi bizottság szövegezése szerint. Elsősor­ban következik a javaslat általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Münnich Kálmán előadó: T. képviselőház! A szeszipar hazánkban igen fontos szerepet ját­szik közgazdasági szempontból, mert egyrészt az ipari szesztermelés fejlettségénél fogva teljesen kiállja a külfölddel a versenyt, másrészt mező­gazdaságunk érdekeit is közelről érinti. Ezért arra kell törekedni, hogy az ipari szeszterme­lésnél biztosittassék azon keret, amelyet fejlett­ségénél fogva jogosan megkövetelhet, de amellett mezőgazdaságunk érdekét is megvédjük, mert hiszen jól tudjuk, hogy a szesztermelés, különö­sen azon vidéken, ahol a kapásnövények közül csak burgonyát termelnek, mondhatni mezőgaz­daságunk létfeltétele. Az ipari és mezőgazdasági szeszipar egy­máshoz való viszonyát kívánta a pénzügyminis­ter ur rendezni az 1914-ben benyújtott törvény­javaslattal, de ebből a közbejött háború miatt, sajnálatunkra, eddig még nem lett törvény. A háború alatt azonban a közgazdaság minden terén a viszonyok oly módon változtak és oly különfélekép alakultak, hogy szükségesnek mutatkozik itt is mindazon intézkedések meg­tétele, amelyek alapját képezik a pénzügyminis­ter ur által az indokolásban kifejtett programm keresztülvitelének, ugy hogy ez intézkedéseket meg kell tennünk, hogy e programm szerint az egész ügyet a jövőben végleg rendezhessük. A t. minister ur maga mondja az indokolásban, hogy a legradikálisabb megoldás volna az állami szeszegyedáruság behozatala, de ezzel szemben ma és valószínűleg a háború utáni közeljövőben is oly nehézségek lépnek fel, hogy jobbnak lát­szik az ügy végleges rendezését nyugodtabb időkre hagyni, amikor az minden megrázkódtatás nélkül lesz elintézhető. Ha egyébre nem is terjeszkedünk ki, tény, hogy a szeszmonopólium behozatala nagy ki­sajátítási és befektetési költségeket róna az államra. Ezek azonban elmaradhatnak, ha most a szesz eladási árát szabályozva, az államnak az eladási árban való részesedését biztosítjuk, azon­kívül a szesztermelést államilag rendezzük. Tud­juk, hogy a szesztermelés szabályozása nálunk tulajdonképen megtörtént a kontingentálás által. Azonkívül a pénzügyminister ur 1914-ben be­terjesztett törvényjavaslatával kívánta szabá­lyozni az ipari szesztermelést. A szesz árának megállapítása azonban először az 1915 : XV.t-cz. által rendeztetett és ismeretes, hogy ez intézke- ' KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. dés teljesen bevált. Ezáltal az államnak min­denkor elérhető legmagasabb rész biztosíttatott az eladási árból; amellett a fogyasztóra sem háramolhatnak elviselhetetlen terhek s azonkívül a termelők érdekei is meg vannak védve. A törvényjavaslat indokolása magában fog­lalja a pénzügyminister egész programmját, mely szerint e kérdést a jövőben rendezni kívánja. Abból látjuk, hogy tervbe vette az 1914-ben beterjesztett törvényjavaslat ujabb beterjesztését, természetesen a megváltozott viszonyok folytán szükségessé vált módosításokkal. A szesz eladási módjának állami szabályo­zása, valamint az államkincstárnak az árból való részesedése, továbbá a termelésnek állami szabályozása a pénzügyminister programmja sze­rint majd csak a háború után nyugodtabb időkre marad. Szükséges azonban az 1915 : XV. 6. §-ának megváltoztatása olymódon, hogy a pénzügyminister felhatalmaztassék, hogy a szesz­nagykereskedők által eladott finomított szesz legmagasabb árát hektoliterfokonként legfel­jebb 6 K-ban állapithassa meg. Eddig épen az 1915-iki törvény szerint e felhatalmazás csak 4 K-ról szól. A pénzügyminister ur közli, hogy a most kért felhatalmazással nem kivan teljes mértékben élni, hanem egyelőre csak 1 K-val emeli az árat. Azonkívül mindjárt rendezni kívánja a rum és likőr eladási árát s előállítási módozatait. Ez igen szükséges, minthogy kivált az utolsó időben ép a rum- és likőrgyártás körül fordultak elő a legnagyobb eltérések, épen, mert ezek eladási ára nem volt meg­határozva. Megoldandó a legközelebbi jövőben a ter­melési adó alá eső szeszfőzdék kérdése is. Ezek legnagyobb része még a főzőkészülék napi ter­melő képességén alakuló átalányozás szerint fizeti az adót s ezért nagyon ferde viszonyok lépnek fel azon szeszfőzdékkel szemben, melyek szesz­mérő után vannak megadóztatva. Ezen kivánt a minister ur segiteni az 1914-ben beterjesztett törvényjavaslattal, melyben nagyobb reformok voltak tervezve. De a leghelyesebb elv az, mely az 1908: XXVIII. "t.-ez.-ben van lefektetve, de eddig érvényre nem jutott. Ez a törvényjavaslat a régi törvény alapján kívánja rendezni az ügyet, tekintet nélkül arra, hogy a birodalmi tanács­ban képviselt királyságokban és országokban hasonló intézkedések egyidejűleg életbelépnek-e. Azon körülménynél fogva, hogy az állam meghatározza a szesz eladási árát és a jelen törvényjavaslat kimondja, hogy a minister álla­pítja meg . a termelőknek gyümölcs-, illetve szőlőtörköly és borseprőért adandó egységára­kat és aszerint részesitik az egyes szeszfőzdéket állami segélyben: a termelők érdekei teljesen meg vannak védve, mivel ha különösen a gyü­mölcstermelésnél valami árkiesés lesz, ezt a mi­nister ur hozzájárulásával fogja szabályozni. Ha ezt 4—5 éven át megteszi, oly gyakorlati ada­tokat fog kapni, melyek szerint aztán meg lesz 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom