Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

438 645. országos ülés 1916 Julius 14-én, pénteken. kétszerese, sőt háromszorosa is a szóban forgó olcsóbb földnek. Ezeket voltam bátor megjegyezni. Ha a t. pénzügyjninister ur megnyugtat ezen aggályaim tekintetében, abban az esetben — látva azt, hogy ma az országnak és a bazának nagy szüksége van ezekre a többletjövedelmekre — elfogadom a törvényjavaslatot, de ba nem kapok megnyugtatást, nem járulhatok hozzá. Elnök : Szólásra következik ? Kostyál Miklós jegyző: Báró Radvánszky Antal! B. Radvánszky Antal: T. képviselőház! Midőn a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal általánosságban akarok foglalkozni, ugy hiszem, elsősorban az egészre kell tekintetemet vetnem, hogy t. i. miképen illeszkednek be az egyes javaslatok a nagy egész struktúrájába, az újonnan behozandó adórendszerbe ? (Helyeslés.) Ezen szempontból óhajtom birálat tárgyává tenni nagy általánosságban az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Mert ha előre is jelzem, hogy készséggel és örömmel fogadom azt el, mégis lesznek javaslataim, amelyeket azonban konkrét formában nem kivánok megtenni, csupán a t. pénzügyminister ur figyelmét kivánom felhívni azon körülményekre, amelyek véleményem szerint ezen illetékemelési törvényjavaslattal kapcsolatosan tudtak volna leghelyesebben beleilleszkedni jövő adórendszerünkbe. Természetesen jövő adórendszerünkkel, mint amelyet a házban jelenleg nem tárgyalunk, most bővebben nem is foglalkozom. Megvilágítani óhajtom azon szempontokat is, (Halljuk ! Halljuk !) hogy mennyiben megfelelő az, hogy ezen régi alapokon haladó törvényjavaslat nem helyezkedik uj alapokra, hanem megmarad azon nyomokon, amelyeket az azelőtti rendszer követett. Ugy hiszem, teljesen helyes a javaslatnak az a czélja, hogy az illeték alapján minimálja azon határt, amelyen alul valamely ingatlan gazdát nem cserélhet. Helyes ez azon czélból, mert ezáltal csökkenti a törvény annak lehetőségét, hogy az illeték alól fingált szerződésekkel az érdekeltek kibújjanak. (Igaz! ügy van ! jobb felől.) De helyeslem a javaslatnak azon módszerét is, hogy megmaradt a régi alapon, a kataszteri alap sokszorosításánál. E tekintetben talán eltérés mutatkozik a vagyonadónál, de itt, beismerem, hogy egészen más rendszerről van szó. (Ugy van! a közéfen.) Annyira más rendszerről, hogy alig tudom elképzelni, hogy a hatóságokkal másképen itt bizottságozzunk, vagyonbecslést csináljunk, esetleg felebbezzünk és igy tovább. Szerény véleményem szerint bármily kifogásolható is a kataszteri alap aránytalanság tekintetében, mint segédszám minden oldalon igénybe vehető, mint korrektivum, mint kisegitő eszköz feltétlenül figyelembe vehető. Itt azonban egyenesen nem áll más rendelkezésre az illető közegek kezében, mint a kataszteri arányszámnak sokszorosítása, E tekintetben teljesen egyetértek a javaslattal és azt örömmel üdvözlöm. (Helyeslés jóbbfelöl.) Nem óhajtok bővebben foglalkozni á javaslategyes részeivel. A javaslatnak az a része,.amely a legtöbb érdeklődést keltette fel, a 12. §, amelyet t. barátom, báró Madarassy Beck Gyula alaposan és kimerítően megvilágított. Ezzel nem is óhajtok részletesebben foglalkozni, mert ugy hiszem, felfogásának érvényesülése kizárólag csak technikai szempontoktól függhet. Javaslata indokolásának objektivitásában, ugy hiszem, nem is lehet kételkedni, mert hiszen teljes bizonyítással szolgált. Engedje meg azonban nekem a t. ház, hogy az illetékről szóló javaslatot belekapcsoljam-azon javaslat struktúrájába, amelyet előreláthatólag a jövő hónapban fogunk tárgyalni. (Halljuk ! Halljuk !) Az illeték maga egy kiegészítő adózási rendszer, amely a megfelelő reáladónemmel terhelt ingatlant akkor éri, mikor gazdát cserél. Mikor azonban egészen uj adórendszerre fogunk áttérni, ugy hiszem, nagyon helyénvaló az, hogyha minden vonalon keressük azon érintkezési pontokat, amelyek az egyes javaslatokat kiegészítik. Itt óhajtom belekapcsolni az illetékről szóló törvényjavaslatot a vagyonadózás kérdésébe. A különféle vagyonnemek megadóztatásánál nem lehet mást felhozni az ingatlan vagyon sajátos természetére nézve, mint csakis azt, hogy ezeknél értékemelkedések automatikusan állhatnak be. És épen ezen értékemelkedés utolérését volnék bátor ajánlani a t. pénzügyminister ur figyelmébe, hogy egy progresszív illetékrendszerrel fokozni lehessen az állam jogos bevételeit, mert hiszen a mai helyzetben az állam jövedelme szaporítása szempontjából minden lehető jogos és méltányos eszközt fel kell használni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Az ingatlanoknál való értékemelkedés, a bétterment, két irányban érvényesül. Az egyik maga a hozadékemelkedés. A hozadék emelkedik, de nem emelkedik mindig időben egyszerre a forgalmi értékkel, az eladási árral. Gyakran látjuk, hogy maga az eladási ár jóval magasabb, mint az illető ingatlan hozadéki értéke. De ha időben nem is egyszerre, a hozadék emelkedése végeredményben mégis követi magát az értékemelkedést, a bettermentet. Ha tehát adózásunk uj rendszere igen helyesen — feltételezem — kizárólag a vagyon jövedelmezőségében megnyilvánuló adóforrást fogja alapjául venni, ugy meg van a módja adva annak, hogy az ingatlan vagyonnak a hozadékában megnyilvánuló betterment j ét ujabb és ujabb időszakonkénti felbecslés által az állam utolérje. E tekintetben tehát teljesen nyugodtak lehetünk, hogy adóeltitkolás az államérdek rovására meg nem történhetik, mert ami betterment a hozadék emelkedésében meg fog nyilvánulni, ezt időnként történő becsléssel utolérhetjük. Másképen áll a betterment akkor, hogyha ez eladásnál nyilvánul. Megtörténik az, hogy többször meglehetősen magasabb áron adatik el egy ingatlan, mint ahogyan vétetett. Itt tehát nemcsak a hozadékban megnyilvánuló bettermentet