Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

644, országos ülés 1916 Julius lS-án, csütörtökön. 429 harmadszor az illetéktörvényben újonnan bevezetett becslési eljárásra, amelyre nézve a pénzügyminister úrtól szintén megnyugtató kijelentést fogok kérni. A javaslat második részében, az értékmegállapitási részben, abból indul ki, hogy a változott gazdasági és forgalmi viszonyok között azok az u. n. legkisebb törvényes értékre vonatkozó értékmegállapitási módozatok, amelyeket az 1887: XLV., illetve az azt módosító 1911 : X. t.-cz. hoztak be, ma már nem felelnek meg a tényleges viszonyoknak, amit a javaslat indokolása ugy fejez ki, hogy nem közelitik meg eléggé a tényleges értéket. Ennek illusztrálására igen érdekes statisztikai adatokat foglal magában maga az indokolás, amennyiben körülbelül 755.000 adásvételi esetben saembeállitja egymással a tényleges forgalmi értéket és az eddig létezett legkisebb törvényes értéket. Ezekből a statisztikai adatokból én tisztán a földbirtokra és a budapesti házakra vonatkozó adatokkal kivánok foglalkozni egyrészt azért, mert az általános házbéradó alá eső helyeken, az egyéb helyeken és a liázosztályadó alá eső ingatlanoknál beszerzett statisztikai adatok érvelésemhez nem szükségesek és különben sem akarom számokkal túlterhelni felszólalásomat. Mielőtt azonban a számadatokra rátérnék, előre kell bocsátanom azt, hogy ugy mint ez eddigi törvényeinkben is megvolt, a javaslat azt az álláspontot foglalja el, hogy a törvényes legkisebb értéknél alacsonyabb érték után semmi körülmények között és soha illeték ki nem szabható, akkor sem, ha pl. árverésen történt vételről van szó, akkor sem, ha egy vagy több szakértői megállapítás előzte meg az illeték kiszabását. A ratio legis tehát az, hogy mindig, hacsak nem derül ki magasabb érték szakértői megállapítás utján, a legkisebb törvényes érték képezi az illetékkiszabás alapját. Ugyanehhez a gondolatmenethez csatlakozik az indokolásból többször ismert az a kijelentés, hogy a módosítással tulajdonkép a mmister ur közelebb kívánja hozni a törvényes legkisebb értéket a tényleges értékhez. Ebből indulva ki, nézzük, mi derül ki a földbirtokra nézve és a budapesti házakra nézve az indokolásban közölt statisztikai adatokból. Az indokolás hároméves adásvételi adatokat dolgozván fel a földbirtoknál és a házaknál, konstatálja azt, hogy a földbirtoknál a törvényes legkisebb érték 324%-kal maradt átlagban az eruált tényleges forgalmi érték alatt. Már most hogy a törvény által szándékolt közelvezetését a törvényes legkisebb értéknek a tényleges forgalmi értékhez keresztülvigye, megváltoztatja az érfcékmegállapitást és a legkisebb értéket, amely eddig a kataszteri tiszta jövedelem 20-szorosában állott, a kataszteri tiszta jövedelem 30-szorosára emeli fel. Ez a kulcsban egy 50%-os emelés rá vetít ve az eddig létezett 324%-os eltérésre, annak reparáczióját 43'6% erejéig tartalmazza, vagyis az eddig létezett eltérést törvényes legkisebb érték és tényleges forgalmi érték között a javaslat reparálja 43"6% erejéig. Már most nézzük mi van a budapesti házaknál. A javaslat indokolásásban foglalt statisztikai adatok szerint a budapesti házak törvényes legkisebb értéke 24 %-kal volt a tényleges forgalmi érték alatt. Már most itt is reparál a javaslat ugy, hogy az eredeti javaslat, amelyet azután a pénzügyi bizottság módosított, azt kívánta, hogy az eddig létezett kulcs, t. i. a házak nyersbérjövedelmének tizenháromszorosa helyett a törvényes legkisebb érték a nyersházbérjövedelem tizennyolczszorosában állapíttassák meg. Ez indítványomra leszállittatott a pénzügyi bizottságban a nyersházbérjövedelem tizenhatszorosára. Már most hogy állt ez az eredeti javaslat által szándékolt reparáczió a házaknál a földbirtokkal szemben ? Az eltérés a házaknál volt 24%. Tizenháromszorosról tizennyolczszoros nyersbérjövedelmi értékre való emelkedés megfelel reparáczióban 38%-nak. Rávetitve megint a reparácziót az említett eltérésre, azzal az érdekes jelenséggel állunk szemben, hogy nemcsak az egész 100 %-ot reparáljuk, hanem tulajdonképen 143 %-ot, tehát 43 %-kal többet, mint amennyi reparálandó volt. Ez volt a 18-szoros nyersbérjövedelem esetében, amelyet a pénzügyi bizottság felszólalásomra leszállított a nyersbérjövedelem tizenhatszorosára. A 16-szoros nyersbérjövedelem tekintetbevételével körülbelül ugy állunk, hogy a raparáczió teljes, vagyis egész összegben reparáltatik az eddig létezett eltérés a legkisebb érték és a forgalmi érték közt. A földbirtoknál azonban, t. ház, az eltérés 182% maradt, az újonnan behozott törvényes érték még mindig 182%-kal marad a tényleges forgalmi érték alatt. Itt tehát a földbirtok és a budapesti ház között az illetékteher emelése szempontjából egész rendkívüli az aránytalanság. Már most a budapesti házak forgalma szempontjából voltam bátor a pénzügyi bizottságban előadni azt, hogy különösen adóköteles házakra nézve ez a megállapítás még a tizenhatszoros kulcs mellett is egy igen súlyos megterhelést jelent. Rendkívül súlyos megterhelést jelent azért, mert a kulcsnál ugyebár a nyersbérjövedelem vétetik alapul és a nyersbérjövedelem sokszorosában állapittatik meg a törvényes legkisebb érték. Egy adóköteles háznál azonban, hacsak az adóterhet veszszük is, a nyersbérjövedelem és a tiszta házbérjövedelem között körülbelül 30% különbség van. Méltóztassék tehát a kérdést ebből a szempontból egy rövid példa meghallgatásával bírálat tárgyává tenni. (Halljuk!) Tegyük fel, hogy egy budapesti háznak 10.000 korona nyersbérjövedelme van. Ez a ház pedig adó alatt van, tehát fizet 3000 korona adót. Megjegyzem, a 3000 korona talán még