Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. 421 vezetnek, sem mérleget nem adnak. Fordítva áll a dolog. Épen a legnagyobb aggályaim vannak a tekintetben, hogyan leszek képes és hogyan lesznek képesek a pénzügyi közegek a legnagyobb utánjárás mellett is megállapítani azoknak az igen nagyszámú embereknek hadinyereségét, jövedelemtöbbletét, akik semmiféle könyvet nem vezetnek és semmiféle vallomást beadni nem fognak. Azért e tekintetben szigorú intézkedések kellenek és őszintén megvallva, én csak tisztán az ellenzék kívánsága előtt meghajolva és nehogy a ministeri omnipotencziára való törekvés vádja érhessen, egyeztem abba bele, hogy a könyvvizsgálat elrendelése ne a pénzügyministertől, hanem az adófelszólamlási bizottságtól tétessék függővé, mert félek, hogy így sokkal ritkább lesz a felülvizsgálati esetek száma és sokkal nehezebben lesz megállapítható az illetők jövedelme. Különben megnyugtatom a t. képviselő urat, hogy természetcsen a vallomási blanketta ugy lesz megállapítva, hogy aki annak adatait pontosan kitölti, az azután természetesen a törvény összes jogkedvezményeiben részesül. Csak ezt óhajtottam megjegyezni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 9. §-hoz az előadó ur adott be háromrendbeli módosítást. Miután mind a három módosítás olyan, hogy a szakasz eredeti szövegét nem érinti, csak betoldást tartalmaz, ennélfogva a szakasz eredeti szövegét az előadó ur által javasolt módosításokkal fogom feltenni szavazásra. Kérdem ehhez képest, méltóztatik-e a t. ház a 9. §-t az előadó ur által beterjesztett háromrendbeli módosítással elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a szakaszt az előadó ur által beadott módositásokkal fogadja el. Következik a 10. §. Pál Alfréd jegyző (olvassa a 10. §4). Elnök: Szólásra ki van feljegyezve ? Vermes Zoltán jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. képviselőház! Ez a szakasz énrám azt a benyomást tette, hogy az egész törvényjavaslatban talán ez a legméltánytalanabb, mert olyan kedvezményeket biztosit bizonyos egyéneknek, amilyenekben senki más nem részesül és aminőket jogosaknak nem tekinthetek. A szakasz rendelkezése szerint a szolgálati és bérjáranclóságokból s nyugellátásokból eredő bevételi többletek nem esnek hadinyereségadó alá, kivéve ha ezek a bevételi többletek 30.000 koronát meghaladnak. Más formában azután a második részében megint ezzel a 30.000 koronás tétellel foglalkozik. A vége az, hogy a törvényjavaslat a 30.000 koronát meg nem haladó ilyen többleteket a hadinyeresegadó alól teljesen mentesiti. Én ezt rendkívül méltánytalannak tartom más adózókkal szemben. Megértem a törvényjavaslat indokolását, amikor azt mondja, hogy a magántisztviselők súlyos helyzetben lévén, bizonyos kedvezményekben kell hogy részesittessenek. Megértem, ha a köztisztviselőknek megadják a 25%-tól 35%-ig menő összegek után a mentességet, de ezt a rendelkezést így nem értem. Ha valakinek volt a háború előtt 30.000 koronát kitevő ilyen szolgálati járandóságból származó jövedelme, akkor 4000 korona jövedelemtöbblet mellett hadinyereségadó alá esik. De ha 29.000 koronája volt, akkor már nem esik adó alá. Ha például megtörténik egy szegény emberrel, hogy véletlenül hozzájut egy kormánybiztossághoz és ennek a révén szaporodik a bevétele, vagy valamely bank igazgatója hozzájut egy zsirbankocska igazgatásához, a régi alapon volt neki 29.000 koronácskája és nehogy hadinyereségadó alá essék, 29.000 koronácskát adnak neki itt is, vagyis van neki szerény 58.000 korona jövedelme, akkor ezen rendelkezések szerint ő teljesen mentesül a hadinyereségadó alól. Én egyáltalában nem tartom helyesnek, hogy más álláspontot foglaljunk el, mint amely a 9. §-ban foglaltatik, ahol 13.000 koronát veszünk alapul és megfelelő szaporodás mellett hadinyereségadó alá esik a többlet. Ehhez legfeljebb azt tehetjük hozzá, hogy a magántisztviselők részére is megadjuk azokat a százalékokat, amiket drágasági pótlék czimén adhatunk. De hogy csak 30.000 koronás többleteket adóztassunk meg és 29.000 koronát úgyszólván, mint létminimumot vegyünk fel olyanoknál, akiknek 29.000 korona volt eddig is a jövedelme és hogy 58.000 koronákat mentesítsünk a hadinyereségadó alól: ezt én igazán nem tudom megérteni és nem fogadhatom el. Elnök: Több szónok feljegyezve nincs. Kérdem, kíván még valaki szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: Csak egészen röviden bátorkodom megjegyezni, hogy ennek a rendelkezésnek a czélja az, hogy egyrészt az összes tisztviselők, tehát a magántisztviselők is kivétessenek a hadinyereségadó alól, mert hiszen ezeknek esetleges bevételi többletei igazán nem olyan természetűek, hogy azokra indokolva volna ez a magas adó; másrészt azonban a javaslat biztosítani akarja, hogy olyanok, akiknek fiksz járandóságaik vannak ugyan, de azok igen magasak voltak már eredetileg a háború előtt vagy magasra emelkedtek a háború alatt, mégis hadi nyereségadó alá essenek, tehát épen az a czél, hogy ezeknek az egyes ad hoc vállalatoknak esetleg igen nagy javadalmazásu igazgatói adó alá jussanak. Én azt hiszem, hogy ez helyes megoldás és azért kérem, méltóztassék azt fentartani. Természetesen minden rendelkezésnél, amely bizonyos határt állapit meg, lehet olyan példákat felhozni, amelyek a határ innenső olda-