Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-644
644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. 419 alatti esetben egyharmad erejéig figyelmen kívül hagyandó: a) ha a kivetési eljárás során az adófizetésre kötelezett személy hiteltérdemlő bizonyítékokkal igazolja, hogy a jövedelem, illetve a jövedelemtöbblet a békeévek valamelyikéből származik, de az illető évben az ügyfelekkel (társakkal és más hasonlókkal) szemben hátralékos elszámolás miatt, vagy más okokból csak a hadiévek alatt lett számba vehető; b) vagy ha ugyanilyen módon igazolja, hogy a jövedelem vagy a jövedelemtöbblet személyes gazdasági tevékenységével háború folytán keletkezett gazdasági viszonyoktól függetlenül állott elő.« (Helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra? Vermes Zoltán jegyző: Csermák Ernő: Csermák Ernő: T. ház! Azok a módosítások, amelyeket az igen t. előadó ur beterjesztett, megfelelnek annak az álláspontnak, amelyeket mi is elfoglaltunk. Ezeket tehát egyszerűen tudomásul kell hogy vegyem és azokkal különösen foglalkozni nem kívánok. Amivel ebben a szakaszban különösen foglalkozni kívánok, az a szakasz utolsó része, amely voltaképen az effektuálása a hadi nyereségadóról szóló rendelkezéseknek, amikor a természetes személyekre nézve a megáll api tás kezeléséről van szó. Esitt engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy kijelentsem, mikép az ő kijelentései és fejtegetései engem egyáltalában nem győztek meg a tekintetben, hogy a természetes személyekkel szemben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok különös engedményekben és kedvezményekben nem részesülnének. (Ugy van! bal felől.) A t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy Vázsonyi t. képviselőtársunk volt az, aki ajándékot hozott a bankoknak és nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak. Ennek ellenében rámutatok arra, hogy ezt äz ajándékot a t. nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nem fogadták el. Meg kell tehát állapitanunk, hogy bizony ez nem is volt ajándék és sokkal inkább megfelelne a mi álláspontunknak, ha ez a javaslat az ő módosításával megy keresztül, mint a bankok kívánságával. Ellenben igenis meg kell állapitanom azt is, hogy a t. pénzügyminister ur a bankokkal szemben nem volt azon a szigorú állásjionton, melyet ma itt fejtegetett. Hisz látjuk, hogy ép a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról szóló javaslat, melyre a t. pénzügyminister ur hivatkozik, mily nagy változásokon ment keresztül. Én aláírom azt a javaslatot és el akarom fogadni azt a szigort, melyet a t. pénzügyminister ur akkor képviselt, midőn a javaslatot beterjesztette. De mikor már a pénzügyi bizottság elé került, itt lényeges változtatás esett meg rajta: annyiféle czimen való levonásokat engedett meg a t. pénzügyminister ur, hogy a százalék, ha összehasonlítjuk a kettőt a valóságos százalékot számítva ki, mely akkor jött volna ki, ha a pénzügyminister ur, vagy ha a pénzügyi bizottság javaslata áll meg, a vállalatok javára kétségkívül a legnagyobb mértékben kedvező. Nagyon érdekes lenne s mindenesetre megvilágítaná a helyzetet, ha a t. pénzügyminister ur olyan indokolást terjesztene elő, melyben kiterjeszkednék arra, hogy épen ezek a nagy pénzintézetek és bankok mily adókat fizetnek ezen a czimen, hogy azután nyereségeikkel, vagyoni állapotukkal össze lehetett volna hasonlítani, mennyit fizetnek ma, hogyan állitható szembe a javaslat azokkal a rendelkezésekkel, melyek ma fennállanak, mi az, amit a hadinyereségadó által elérünk s az, ami a másik javaslatban terveztetik. Akkor rájött volna arra, hogy igenis a kedvezés elég nagy. Nem akartam a többi szakaszoknál e kérdéshez hozzászólni, mert többen már nagyon részletesen kifejtették, de erre a kedvezésre nézve egyet különösen ki akarok emelni: A t. minister ur az ő javaslatában elsősorban meghagyja s érintetlenül biztosítja a pénzintézetek részére azt a perczentet, amelyet ők saját vagyonuk után élveznek. Ha már most nézzük pl. az egyik nagybankot, melynek 71 millió a tiszta vagyona s szembeállítjuk az ő elért kilencz, illetve tíz millió nyereségét, akkor azt látjuk, hogy itt 13°/o nyereségről van szó, mig a másiknál ugyanily számítással 10%-ot, a harmadiknál pedig megint 10°/ 0-ot állítunk szembe s akkor a t. pénzügyminister urnak egész konstrukczióját, rendszerét véve figyelembe, látnunk kell azt, hogy ezek a régi nyereségek érintetlenül maradnak és csakis a többletek kerülnek igen csekély perczentelés alá. Ha ezt a rendszert alkalmaznók a természetes személyeknél is, hogy az ő vagyonuknak bizonyos jövedelmét biztosítanék, a rentabilitást I>erczentekben kifejeznők s azt mondanók: a természetes személyek csak akkor tartoznak fizetni, ha vagyonuk után ilyen meg ilyen perczent biztosíttatik és a továbbiakban is mindig a vagyonnal, illetve keresettel szemben bizonyos ilyen perczentkulcsot állítanánk fel, akkor azt hiszem, ez az adójavaslat egyáltalán nem vezetne eredményre. Ha pedig ez az egyiknél nem helyes, nem helyes a másiknál sem. Ezt azonban, te"kintettel arra, hogy a kérdések felett a ház nagyjában már döntött, csak bevezetéskép hoztam fel, hogy egy további nagy ellentétre mutassak rá, amelylyel már foglalkozott gróf Esterházy Móricz t. képviselőtársam a 4. §-nál. Nevezetesen itt a kivitel kérdése igen fontos : hogy viszszük ki s hogy vezetjük keresztül e javaslatnak az alkalmazását? Már most, ha itt a természetes személyeket összehasonlitjuk a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal, megint igen nagy diszparitást találunk. Ugyanis eltekintve attól, hogy a pénzügyminister ur a vállalatok javára a hozadéki rendszer alapján áll, a természetes sze53*
