Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

402 $44 országos ülSs 1916 Julius lS-án, csütörtökön. kérdem meg a t. házat és szembeállítom vele a gróf Esterházy Móricz t. képviselő ur javaslatai szerint módosuló szöveget. Amennyiben az eredeti szöveg fogadtatnék el, akkor elesnek gróf Esterházy Móricz képviselő ur javaslatai, amennyiben azonban a t. ház nem fogadná el az eredeti szöveget, akkor a gróf Esterházy Móricz képviselő ur javaslatai szerint módosuló szöveget jelentem ki elfogadottnak. (Helyeslés.) Ehhez képest kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 4. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben a gróf Esterházy Móricz képviselő ur javaslatai szerint módosuló szöveggel, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Nem !) A ház nem fogadja el az eredeti szöveget, ehhez képest a szakaszt a gróf Esterházy Móricz képviselő ur javaslatai szerint módosuló szöveggel jelentem ki elfogadottnak. (Éljenzés a baloldalon.) Következik az 5. §. Kostyál Miklós jegyző (olvassa az 5. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 6. §-t). Elnök : Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. ház ! A 6. §. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adókulcsáról rendelkezik. Ezt a szakaszt megelőzőleg már a 2. §-nál kifejlődött egy vita, amely tulajdonképen a 6. §-nál lett volna helyén. Az igen t. pénzügyminister ur újból megismételte azokat az érveket, amelyeket már az általános vita során felhozott ellenünk, akik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és a természetes személyek megadóztatása tekintetében teljesen"egyforma elbánást kívánunk és abból indulunk ki, hogy az egyedüli irányadó szempont az : mi volt valakinek, legyen az akár jogi személy, akár fizikai személy, a békeévekben az átlagos nyeresége vagy jövedelme, mi a háborús években a nyeresége vagy jövedelme — a kettő közötti különbözet a háborús nyereség-, vagy jövedelemtöbblet, ez után méltóztassék egyforma kulcs szerint progresszive kiróni az adót. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a kérdés, t. képviselőház. A t. pénzügyminister ur ebben a vitában is megismételte a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok enyhébb megadóztatása és ebben a keretben e leghatalmasabb vállalatok legenyhébb megadóztatása mellett a maga érveit. Szólt a hozadéki adók rendszeréről, szólt arról, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok mások vagyonát kezelik és indokolni igyekezett azt az elméletet, hogy a rentabilitást veszi fel alapul a n}>ilvános számadásra kötelezett vállalatoknál, ellenben a fizikai személyeknél egyszerűen fizikailag azt kutatja csupán, hogy mennyi az a jövedelemtöbblet, amely a háborús években szemben a békeévek nyereségével vagy jövedelmével előállott. Bocsánatot kérek, az igen t. minister urnak ezen roppantul megalapozott és az adószisztemákból levont következtetése egyszerűen azért falzum, mert itt hadinyereségadóról van szó. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ezt nem engedjük eleskamotálni! Ne tessék nekünk jövedéki adórendszerről, hozadéki adórendszerről és ehhez hasonló nagy problémákról beszélni akkor, amidőn tisztán arról van szó, hogy egy adó egyszersmindenkorra kivettessék és egy jövedelemtöbblet, vagy nyereségtöbblet, amely a háború alatt keletkezett, vonassék adó alá, (ügy van! baljeUl.) Az igen t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlom, hogy a német Wehrbeitrag és a különböző német adószisztémák között szintén hiába fog konformitást keresni. A német Wehrbeitrag egészen más elveket tartalmaz, mint az állandó, a normális időkben kivetett adókra vonatkozó törvények. De nem is nevezik ezt adónak; kerülik ezt a szót és a német teoretikusok, akik sokkal többet foglalkoznak az elmélettel mint a gyakorlattal, hosszasan fejtegetik ennek jelentőségét. Kerülik a szót is, hogy adó, mert azt mondják, hogy adó csak az, ami visszatérő szolgáltatást jelent az állam részére. Nekem ugyan teljesen mindegy, daczára a Central-Európának, hogy ha tőlem pénzt akarnak, akkor azt Beitragnak, vagy Steuer-nek nevezik-e; (Derültség a baloldalon.) tisztán azért hozom ezt fel, hogy rámutassak arra, hogy a németek még a kifejezésben is mennyire kiemelik az egyszer és mindenkorra kivetett hozzájárulást, szemben a normális állandó adókkal. Ebben a Wehrbeitrag-ban pl. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok mindazon kivételek alól, amelyeket a normális, rendes adótörvények az egyes német tagállamokban, mint pl. Poroszországban, részükre megállapítanak, teljesen ki vannak véve. A Wehrbeitrag-bán a részvénytársaságok ép ugy meg.vannak fogva, mint a fizikai személyek. Miért ? Azért, mert az egy egyszersmindenkorra szóló rendelkezés volt. Már most ami a német hadinyereségadót illeti, ott azért nincs összehasonlítási alapom, mert, amint már bátor voltam az általános vita során kiemelni, ott a fizikai személyek a hadivagyon gyarapodása alapján, ellenben a jogi személyek a hadinyereség alapján vannak megadóztatva. Az igen t. pénzügyminister urnak egész rentabilitási teóriája azért nem helytálló, mert itt nyereségtöbbleteket adóztatunk meg, nem pedig nyereségeket, (ügy van ! balfelől.) Ha valaki a nyilvános, számadásra kötelezett vállalatnál az egész nyereséget -veszi a rentabilitási számitás alapjául : ennek elismerem a jogosultságát. De ha én azonaz alapon vagyok, hogy a hadinyereség, vagy hadijövedelem egyáltalában nélkülözi az .etikai alapot, akkor ez a számitás nem jogosult. Már pedig hogy a javaslat ezen az alapon áll, azt mutatja az, hogy ilyen magas adózást mer ráhúzni a fizikai személyekre. Ez az adó, amely-a látszólagos 45%-os kulcsnál végződik, ugyebár, nem normális adóztatás. Ez már társas üzlettéteszi az összes üzemeket, az összes üzleteket Magyarországon. A t. pénzügyminister ur itt tulaj donképen beleül az összes üzletekbe, üzemekbe, irodákba, vállalkozásokba és rizikó nélkül, mint