Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

32 635. országos ülés 1916 június lé-én, szerdán. közös vámterületének lakosai közgazdaságilag hogyan fognak megoszolni; Hogy az ipari vagy az agrár lakosság fog-e szaporodni. Semmiféle statisztikánk sincs ez irányban, de nem is lehet. Fogalmunk sincs a jegybank állapotáról, mert hiszen az Osztrák-Magyar Bank semmiféle kimutatást sem adott, nincs tehát tiszta képünk valutánk állapotáról, (Ugy van! baljelöl!) Nem tudhatjuk, hogy a valuta a jövőben hogyan fog kialakulni, nem tudjuk, hogy milyen arányba fog jutni a mi koronánk a német márkához. De arról sincs sejtelmünk sem, hogy az államok milyen gazdasági viszonylatba kerülnek egymáshoz. Nem Ausztriát és Magyarországot értem most, hanem a külföldet. Nem tudjuk, hogy milyen viszonylat fog fejlődni Németország és Anglia között. Nem tudjuk, hogy gazdaságilag milyen reláczióba fog kerülni a monarchia Olaszországhoz. Hiszen bármilyen éles, bármilyen heves legyen is ez a mostani háború, az, ugyebár, el nem képzelhető, hogy a világháború után a gazdasági relácziók a most velünk ellenséges államokkal ismét helyre ne álljanak ? (TJgy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De hiszen van egy technikai akadálya is annak, hogy a kiegyezés kérdését s az azzal kapcsolatos kérdéseket most megoldjuk és pedig az, hogy Ausztriában a parlament szünetel. (Ugy van! balfelől.) Az 1867: XII. t.-czikk a kvóta megállapítását a megválasztandó kvótabizottságokra bizza és csak, midőn a kvótabizottságok nem tudnak megegyezni, akkor kerül 0 felsége döntésére a sor. De tud-e garancziát adni a ministerelnök ur arra, hogy Ausztriában a parlament a háború alatt össze fog ülni, munkaképes lesz és meg tudja-e választani a kvótabizottságot % Ha j>edig erre nem adhat garancziát, akkor hogyan képzeli a ministereinök ur a kiegyezés megkötését ? Ugy-e, hogy az Ausztriában tisztán abszolutisztikus módon, itt pedig alkotmányos eszközökkel történjék ? Ez pedig az 1867 : XII. t.-czikknek a szellemével a leghatározottabban ellenkezik, ( ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amely kiegyezés szellemének, sőt betűjének megőrzésére épen a munkapárt és a ministerelnök ur van leginkább hivatva. (Ugy van ! baljelől.) Ha mindezeket az argumentumokat átgondoljuk, ha mindezen argumentumokra feletet nem kapunk és ha mégis azt látjuk, hogy a ministerelnök ur nem tartja kizártnak, hogy egy kiegyezést pro nune, hosszú időre megkössünk, mikor még egyáltalán teljesen tisztázatlan a helyzet: akkor önkéntelenül annak a kérdésnek kell felmerülnie : vájjon mi indíthatja a ministerelnök urat erre a lépésre ? És ekkor lehetetlen, hogy minket bizonyos fokozottabb aggodalom el ne fogjon. (Halljuk !) Az a kérdés merül fel ugyanis : vájjon nem más ok készteti-e erre a ministerelnök urat; hogy nincsenek-e más kényszerítő okok ezen elhatározás mögött. Hiszen megengedem azt, hogy a ministerelnök urnak a minap tett nyilatkozata negatív alapon mozgott és abból direkte semmit sem lehetett következtetni, de, t. ház, az utóbbi időben az egész világ szaturálva lett a »MittelEuropa« eszméjével. (Halljuk ! balfelől.) szaturálva van a sajtó — nem ugyan a magyar, de a német sajtó — és német röpiratok egész légiója foglalkozik annak a közeledésnek eszméjével, amely Ausztria-Magyarország és Németország között létesíttetnék. (Halljuk! balfelől.) Ezeket a legpregnánsabban Naumann Erigyes fejtette ki könyvében, amely könyv mindenesetre nagy szenzácziót keltett, de amelyről a szerző nagy és mély tudásának elismerése mellett mégis ki kell jelentenem, hogy bennem semmi szimpátiát nem ébresztett a Mittel-Europa eszméje iránt. (Ugy van! balfelől.) De hiszen én nem akarok most Naumann Frigyes könyvével és eszméivel polemizálni, én nem Mittel-Europa kérdését akarom most feszegetni, hanem csak azt akarom állitani és kifejteni, hogy közel fekszik az a feltevés, hogyha a ministerelnök ur most igy és ilyen feltételek mellett tárgyal, akkor ezt talán azért teszi, mert Németország conditio sine qua nonná tette azt, hogy előbb meg kell egyeznünk Ausztriával egy hosszú kiegyezésben, hogy azután vele hasonlóképen lehessen egyezkedni. Nem akarom ezt állitani; remélem, hogy ez nincs igy, de hogy ez az aggály természetszerűleg felmerül, az világos. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Magyarország nem kötötte feltételekhez a háborúban való közreműködését, hanem minden fentartás nélkül és spontán vett részt ebben a nagy küzdelemben. De épen azért, mert ilyen őszinteséggel, ilyen önfeláldozással vett és vesz részt ebben a küzdelemben, kérdem, mit fog a harczoló Magyarország mondani, amely most a frontokon véres csatákat vív és az oroszok bősz offenzíváját leküzdeni és visszaverni próbálja ? Mit fog az a küzdő Magyarország mondani, (Halljuk.

I) ha azt látja, hogy bizalmát, távollétét arra használták fel, hogy mialatt ő odakünn harezol és diadalokat arat, azalatt idehaza vereséget szenved ; (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) addig idehaza gazdaságilag inferioritásba kerül; (Ellenmondás jobbfelöl.) addig idehaza nemcsak, hogy nem nyer, nemcsak hogy a statusquot fenn nem tartják, hanem még a statusquóból is veszít és a statusquo alapját is megrendítik 1 Minden lehetséges, t. ház, csak egy nem: hogy mialatt künn a fronton győzünk, addig idehaza vereséget szenvedjünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mialatt odakünn küzd Magyarország, mialatt egész magyarsága fegyverben van, azalatt az itthon élő Magyarországnak is megvan a kötelessége, épen ugy, mint az odakünn küzdő Magyarországnak és ez a kötelesség épen olyan fontos, mint amaz. Ez a kötelesség pedig az, hogy megteremtsük azalatt az nj Magyarországot. Le kell rakni ennek a parlamentnek, az uj Magyarország alapköveit. És itt nem szabad frázisok után menni, ennek az uj Magyarországnak reális alapokat kell teremteni és nemcsak politikai, de fő-