Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

635. országos ülés 1916 június 14-én, szerdán. 27 isnieretes, gondossággal fogja megvizsgálni azért, hogy egyfelől az állam sokasodó terheinek — egy hadban levő állam sokasodó terheinek — eleget tehessen, másfelől pedig, hogy olyan megoldási módozatokat találjon, amelyek mellett az ország jövendő nagy termelő ereje intakt álljon itt. Azonban azt hiszem, t. ház, mindnyájunkat át kell hogy hasson az a tudat, hogy ez a pénzügyi hadviselés ép oly kötelezettségünk jelenleg, mint a katonai hadviselés. Ez is egy hadi kötelezettség, amelynek ép olyan bátran, csüggedés nélkül és minden erőnk kifejtése mellett kell a szemébe néznünk, mint amilyen hősiesen néztek a szemébe a pergőtüznek hős fiaink a hareztéren. A kormánynak és a törvényhozásnak lesz a feladata, t. ház, hogy e nagy, igen nagy adóterhet igazságosan ossza el, igazságosan ossza el egyrészt a mostani nemzedék és a későbbi generáczió között, igazságosan másrészt a különféle adónemek között, végül harmadszor igazságosan a különféle termelő osztályok között. Ez a kormány és a törvényhozás feladata. A magyar társadalomnak, a magyar termelő osztályoknak, termelőnek és fogyasztónak egyaránt azonban az a feladata, hogy ezen kategorikus imperaíivuszízal szembe nézzenek és tudják azt, hogy amircíl szó van, az a teherbirás, amire vállalkoznunk kell, az nem egyes egyéneknek, nem egyes osztályoknak, nem termelésnek és fogyasztásnak, még csak nem is nemzedékünknek egyoldalú érdeke, hanem annak, ami mindnyájunk felett áll: a magyar állam fenmaradásának. (Élénk helyeslés a jobboldalon !) T. ház ! A pénzügyi bizottság nevében ajánlom az indemnitást elfogadásra. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Gondolom, kötelességet mulasztanék, ha az első alkalmat, midőn a ház érdemleges tanácskozásai közben felszólalok, fel nem használnám arra, hogy egy pillantást vessek a hareztéri eseményekre és tájékoztassam a t. házat a hareztéri helyzetről. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház ! A képviselőház legutóbbi ülésezése alatt nyert balkáni hadjáratunk legalább egy bizonyos időre befejezést. Ugyanezen időre esett az év legelején a bukovinai állásaink ellen irányított orosz offenziva visszavetése. Ezek után bizonyos nyugvópontra jutottak a katonai események, legalább a mi haderőnket illetőleg, mert hiszen tudjuk, hogy a képviselőházi szünet alatt folyt le német szövetségeseinknél az ő állásaik ellen inditott orosz offenziva visszaverése és folytak azok az óriási harezok Verdun körül, amelyek, ha talán látszólag nem is jártak — hogy ugy fejezzem ki magamat — geográfiailag jelentékeny eredménynyel, de erős meggyőződésem szerint- igen jelentékeny mérvben közre fognak hatni a helyzet megérlelésére. Közvetlenül az országgyűlés összehívása előtt indult meg a mi ofienzivánk Olaszország ellen olyan hadi tényekkel, amelyekről ma még nyilatkozni nem kivánok, mert az eseményeknek elébe vágni nem óhajtok, amelyek azonban, azt hiszem, már is elhervadhatatlan borostyánlevelet fontak hadseregünk dicsőségének koszorújába. (Igaz! Ugy van !) És ugyanerre az országgyűlést közvetlenül megelőző időszakra esett német szövetségeseinknek az a meglepően fényes tengeri diadala, amely, azt hiszem, jogos büszkeséggel tölthette el a velünk szövetséges német nemzetet, jogos büszkeséggel és jogos örömmel, amelyben a magyar közvélemény is lelke egész melegével részt vesz. T. ház ! A ház összejövetelével esik azután össze az az óriási arányokat felvett orosz offenzíva is, amelynek harczai (Halljuk! Halljuk!) nem fejeződtek még be, hanem hullámoznak ma is a mi egész orosz harczvonalunkon. A nyilvános jelentések beszámolnak arról, hogy ez az orosz offenziva két ponton jelentékeny sikert ért el: bukovinai hadseregünknek balszárnyát kellett hátrább vonnunk, Wolhyniában küzdő egyik hadseregünk pedig egész frontszélességében hátranyomatott. T. ház ! Egyáltalán nem szándékozom ezeket az eseményeket sem letagadni, sem kicsinyelni. (Helyeslés.) Azt tartom, kötelességem a teljes őszinteség a magyar nemzettel szemben és azt tartom, megsérteném a magyar nemzetet, ha bárminő téves és egyáltalán helyén nem levő kíméletből a kedvezőtlen eseményeket leplezgetni akarnám. (Helyeslés jobbfelöl.) De a teljes őszinteség kötelezettsége mellett s a szavaimmal járó felelősség teljes tudatában jelenthetem a t. háznak azt is, hogy a harcz változatlan hősiességgel, szivóssággal, a győzelemre irányuló törhetetlen akarattal folyik tovább. Eredeti harczvonalunk legnagyobb része ma is változatlanul kezünkben van és megtörténtek a szükséges rendszabályok, ugy hogy okom van annak a reménységnek kifejezésére, hogy ez múló epizód lesz és tartós befolyást az eseményekre gyakorolni nem fog. (Élénk helyeslés és taps.) T. ház ! Ha összehasonlítjuk jelenlegi helyzetünket azzal, mely a képviselőház előtt korábbi üléseikor állott; ha meggondoljuk azt, hogy az első alkalommal, midőn a ház a háború kitörése után egybegyűlt, a győzelmesnek látszó orosz offenziva Galiczia túlnyomó nagy részét magához ragadta, a Németbirodalom területét fenyegette és több ponton benyomult volt a Kárpátok közé ; ha meggondoljuk, hogy második hadiülésezésünk idején még mindig a Kárpátokban állott az ellenség, amellett az Olaszország felől fenyegető veszély előretolta árnyékát, ugy, hogy amidőn befejezte a ház tanácskozásait, 1915 május havában kezdetét vette ugyan az a diadalmas előnyomulás, amely nemcsak hóditásait ragadta el az orosz hadseregtől, hanem mélyen visszadobta azt az orosz területre is, másrészről azonban bekövetkezett volt már az olasz hadüzenet is : vájjon volt-e akkor is csak egy ember közöttünk, aki azt hihette volna, hogy Olasz-