Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-634

22 634. országos ülés 1916 Június 9-én, pénteken. konzekvencziáit, anélkül hogy meggondolná, hogy ezek aztán hová vezetnek. Méltóztassék megengedni, ha már tehetetlenségre kárhoztatná a magyar nemzetet, ha védtelenné tenné a magyar nemzetet az az elmélet, amely a törvényhozást megfosztaná attól a lehetőségtől, hogy a sürgősen szükséges kérdéseket megoldja : hova jutnánk, hogyha ezt tovább kitérjesztenők a kormányra is, és azt mondanók, hogy ez a kormány nincs jogositva a magyar nemzet nevében eljárni, előkészíteni nagy kérdéseket, a maga részéről obiigókat teremteni, vagy vállalni, (Felkiáltások balfelől: Hát készítse elő!) mert ezekkel bizonyos feszélyező helyzetet teremt a későbbi törvényhozási akarat számára ? A mélyen tisztelt képviselő ur elfelejti, hogy ebben az óriási világháborúban nemcsak közgazdasági kérdésekben, hanem a nemzeti élet gyökeréig ható legnagyobb kérdésekben is minden lépten-nyomon állást kell a kormánynak foglalnia. Hova jutna a magyar nemzet; miféle quantité negligeable lenne a magyar nemzet, ha nem állna ott egy magyar kormány, amely ebben a tekintetben kötelességét teljesiti? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, a magyar nemzetre nézve nagyobb kisebbités nem történhetnék és a magyar nemzet érdekein nagyobb csorba nem eshetnék, mint hogyha most egy oly alkotmányjogi teória béklyóit illeszthetnék kezeinkre, amelyeknél fogva nem léphetnénk fel teljes hatálylyal, teljes erélylyel, felelősségünk teljes tudatában, de mégis azzal az érzéssel, hogy nekünk jogunk és kötelességünk a magyar nemzet nevében fellépni mindezekben a nagy kérdésekben 1 (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És ahogy a legéletbevágóbb politikai kérdésekben kell — nemcsak szabad, de kell — a magyar nemzetet képviselnünk, ugyanez áll a közgazdasági kérdésekre, ugyanez áll az osztrák kormánynyal való tárgyalások tekintetében is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindezeknél fogva ismételten kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a balés a szélsSbaloldalon.) Elnök: Gróf Apponyi Albert képviselő ur kivan szólni ! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk. 1) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy az a félreértés, amelyet a t. ministerelnök ur fennforogni vélt, az én részemről nem forgott fenn. Én egészen ugy értelmeztem első nyilatkozatát, amint ő azt most megismételte. Ami a t. ministerelnök ur beszédének utolsó részét illeti, legyen szabad őt emlékeztetnem arra,-hogy tisztán közgazdasági és a kiegyezéssel összefüggő kérdésekről beszéltem s azt mondtam, hogy akkor, midőn a jelenlegi országgyűlést törvényhozásilag felhatalmaztuk a törvényhozás funkcziójának további teljesítésére, akkor világosan megmondottuk, hogy nemcsak ennek a kormánjmak, hanem ennek a — nem mondom, hogy meghosszabbított mandátum alapján, mert ez abszurdum, hanem —• kivételesen a törvényhozói testület jogaival felruházott országgyűlésnek joga és kötelessége a háborúval kapcsolatos minden nagy kérdést megoldani, (ügy van ! ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt világosan megmondottuk, ez, hogy ugy mondjam, abban a mandátumban benne volt. De ebből nem következik, hogy közgazdasági, pénzügyi kérdésekben, ahol, ismétlem, egy ilyen kényszerhelyzet el is kerülhető, és amelyek a maguk természete és az összes alkotmányos államok prakszisa szerint egész különleges szempont alá esnek s hogy ugy mondjam, egész speczialiter a népképviselet hozzájárulásához vannak kötve, hogy azokban is helyes, hogy ez a kormány lekösse végleges megállapodásokkal a leendő országgyűlés teljes elhatározási szabadságát. De ha csak ennviből állott volna a dolog, nem szólaltam volna fel .még egyszer. Amiért felszólalok, az az igen tisztelt ministerelnök urnak a hosszasabb terminusra vonatkozó kijelentése. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Én tudomásul veszem azt, hogy a t. ministerelnök ur ugy tartja, hogy a gondjaira bizott érdekek nem engedik meg, hogy ő erről nyilatkozzék, ámbár az én felfogásom e tekintetben más. Én tudomásul veszem az ő tiltakozását is az ellen, hogy hallgatásából bármely irányban következtetés vonassék le. De nekem, aki nem vagyok hivatalos állásban, aki tehát szabadabban beszélhetek, szabad erről a kérdésről még egy pár szót mondanom (Halljuk / Halljuk !) és pedig azt, hogy mindazok a tényezők ebben a monarchiában, akik a hosszabb lejáratú kiegyezésre törekszenek, kell, hogy tájékozva legyenek a magyar nemzet széles rétegeiben e részben uralkodó hangulat felől. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kell, hogy tájékozva legyenek, s remélem, a t. ministerelnök ur is megmondja mindazoknak a tényezőknek, akikkel tárgyal; ha nem mondja meg, megmondom én, megmondom, mint szerény szószólója a magyar közvélemény egy, az itteni képviseltetésénél nagyobb számot és nagj^obb súlyt képviselő árnyalatának, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) megmondom azt, hogy távol attól, hogy a hosszabb lejáratú kiegyezés által ők a monarchia benső konszolidácziójának ügyét mozdítanák elő, távol attól, hogy ezáltal azt a stabilitást, amelyre törekszünk mi is, t. i. az érzelmek ellentéteinek kiküszöbölését és ennek folytán az együttes cselekvés morális lehetőségét megerősítsék, egy nagy és nehezen begyógyítható sebet fognak ejteni a monarchia két állama közti erkölcsi kohézión. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Megmondtam az illetőknek és meg fogom mondani, ahányszor erre alkalmam van, hogy a magyar nemzet önálló önrendelkezése ezen garancziájának megcsonkítása, ennek gyakorlati, nem mondom, hatály önki vülhelyezése, hanem meggyengítése, ha sikerül is ezt a parlamentben — akár ebben, akár egy másik parlamentben keresztülhaj szólni és megszavaztatni, a kedélyekben Magyarországon olyan elkeseredést fog előidézni, (Ugy van! Ugy van!*T{ips a bal-