Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-640
232 640. országos ülés 1916 Julius 5-en, szerdán. ma kivétel nélkül, Jelelős, hogy megtett-e mindent, amit viszonyai között tehet arra, hogy a győzelem eléressék és hogy a helyes politika követtessék. Ha pedig mi ellenzék kísérletet sem tennénk arra, hogy a mi gondolataink, a mi irányunk is meghallgatva, képviselve legyenek a döntések előtt, akkor ezt a kötelességet nem teljesítettük volna és akkor én magam előtt nem vállalnám a felelősséget, én magam nem tudnék nyugodtan visszagondolni a mai helyzetre, ha bárki azt mondhatná, — és magam igazat adnék neki — hogy nem mindent kíséreltem meg annak az iránynak érvényesítésére, amelyet jónak tartok. Ezen indokok vezetnek, amikor a következő interpellácziót kívánom a t. ministerelnök úrhoz intézni (olvassa) : »Kórdezem, vájjon hajlandó-e a ministerelnök ur lehetővé tenni, hogy az ellenzéknek e czélból kijelölt hizalmiférfiai a helyzet fő vonásairól rendszeresen ós hivatalból a személyes érintkezés során meghatározandó módozatok szerint oly időben értesíttessenek, hogy véleményüket a döntés előtt illetékes tényezők előtt kifejthessék; továbbá kérdezem, vájjon hajlandó-e azt is kieszközölni, hogy az ellenzék ezen bizalmiférfiainak joguk legyen legfelsőbb helyen álláspontjuk kifejtése czéljából magánkihallgatást kérelmezni ?« (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps balfelöl.) Elnök (csenget): A ministerelnök ur kivan válaszolni. (Halljuh! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Teljes tudatában vagyok annak a kötelességnek, hogy kerüljek minden oly polémiát, ami bármi tekintetben lángra lobbanthatná a pártszenvedélyeket. (Helyeslés jobb felöl.) Épen ezért nem fogok kiterjeszkedni a t. képviselő ur indokoló beszédében előadottak legnagyobb részére. Csakis annak a czélnak érdekében, amely azt hiszem egyaránt szemünk előtt lebeg mindkettőnknek, kérem a t. képviselő ur figyelmét arra a körülményre, hogy indokoló beszédében, bizonyára akaratlanul és tendenczia nélkül, de számos olyan témát érintett meg, amelyiknél igen bajos tartózkodnunk attól a választól, amelyet a mi szempontunkból meg kellene adnunk, de amelyet nem adhatunk meg azért, mert akkor annak a szemrehányásnak tennők ki magunkat, hogy itt éles pártpolitikai harczot folytatunk. (Halljuk! Halljuk !) r Én azt gondolom, hogy kölcsönösen, a szemünk előtt lebegő közös ezél érdekében, nem lehetünk eléggé elővigyázók abban a tekintetben, hogy mind a két oldalról kerüljük azon kérdéseket, melyeknél a kifejlődő vita hevében azután elkerülhetetlenül élesebb kifejezések hangzanának el. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezért ón az interpellácziót kisérő beszédnek azokkal a részeivel, amelyek csak legtávolabbról is a belpolitikai helyzettel állanak vonatkozásban, foglalkozni nem kívánok. Csakis azt az egyet jegyzem meg, hogy én azt gondolom, a t. képviselő ur tévedésben van akkor, ha azt hiszi, hogy az a magatartás, melyet az ellenzék a háború kitörése óta követ, pártpolitikai szempontból hátrányos az ellenzékre nézve. Én meg vagyok győződve arról, hogy ez a magatartás, aminthogy az ország érdekében a leghelyesebb, meg fogja a képviselő uraknak pártpolitikai szempontból is hozni a maga gyümölcsét. (Mozgás, derültség és közbekiáltások a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) En azt hiszem t. képviselőház, hogy igen elkeseredett választási küzdelemben is tettem tanúbizonyságot arról, hogy bizonyos határokon túl nem megyek és megválasztom a küzdelem fegyvereit. (Mozgás a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Tisza István ministerelnök: Most már igazán bucsut mondok minden bárminő távoli belpolitikai vonatkozással biró kérdésnek és minden polémiát kerülve röviden jelzem az interpelláczióval szemben elfoglalt álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, majdnem azt mondhatnám: elcsépelt igazság, hogy a parlamentáris kormányformák legnehezebb terrénuma a külpolitika. Békeidőben is igy van ez, de hatványozott mórtékben háború alatt. Nagyon természetes, hogy egy nagy háború, amely a lét problémája elé állit nemzeteket és államokat, fokozza azt a hazafiúi vágyat és kívánságot az ellenzékben, hogy ellenőrzést gyakoroljon, hogy hibákat megakadályozzon, hogy a saját nézete szerint helyes politikát érvényesíteni törekedjék; másrészről azonban ezeknek a kérdéseknek nyilvános ellenőrzés alá vétele, nyilvános megvitatása a pártpolitikai harczokba való behurczolása fontos nemzeti és állami érdekeket sértene. (Igaz! ügy van!) Abban a nehéz helyzetben van tehát az ellenzék, hogy akkor, amikor a legtermészetesebb volna benne a vágy, hogy a legintenzívebben folytassa a parlamenti küzdelmet, ezen vágyának, törekvésének, majdnem azt mondhatnám: kötelességének teljesítésétől nyilvános diszkusszióval járó nemzeti veszedelemre való tekintet még fontosabb hazafiúi kötelesség kell hogy visszatartsa,. (Igaz! TJgy van!) És t. ház az nagyon természetes, hogy ha egy ellenzék ebben a nehéz helyzetben az önmérsékletnek azt a hazafias tanúbizonyságát szolgáltatja, amit a velünk szemben álló t. képviselő urak különösen külpolitikai kérdésekben a háború kezdete óta az egész vonalon tanúsítottak, nagyon természetes, hogy ez erkölcsi kötelességeket hárit a kormányra is. A kormánynak kötelessége a maga részéről segítséget nyújtani abban, hogy ez a kötelesség az ellenzékre nézve elviselhetővé tótessék s hogy az ellenzék a nyilvános viták kerülése mellett
