Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-640

640. országos ülés li gitse is. Egész törekvése arra szorítkozott, hogy a kormány által beterjesztett egyes javaslatokkal szemben bírálatot gyakoroljon. E tekintetben is azonban azt hiszem, nem csalatkozom, ha mondom, hogy a legnagyobb nyugalommal, a legnagyobb önmérséklettel járt el. (Ugy van! balfelől.) Nem törekedett agitaczionális tőkét csinálni az egyes elkövetett hibákból; ellenkezőleg szerepet cseréltünk. Nem az ellenzék volt-e az, amely a kormányhoz fordult és kérte, hogy küszöbölje ki a javaslatokból azokat a gyuanyagokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a szenvedélyeket felidézzék? Talán ma is adtuk bizonyítékát annak, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) hogy a t. pénzügyminister urnak egy •— elismerem nem akarattal — de mégis sértő nyilatkozatát nem fújtuk fel, nem törekedtünk belőle agitáczió tökéjét kovácsolni, hanem iparkodtunk azt rendes medrébe visszaszorítani. Mikor ezt tettük és folyton teszszük, akkor ezzel önmagunknak nagyon ártunk. (Igaz! Ugy van! balfelől Mozgás jobbfelöl.) Kétségtelen igazság az, hogy az ellenzék az agitaczióból él és kétségtelen igazság az, hogy az ellenzék csak akkor erősödik, hódit, hogyha nagy politikai küzdelmek vannak, hogyha az összes figyelem a nagy belpolitikai kérdésekre irányul, hogyha élénk intenzív küzdelem folyik. Csendben nem tud dolgozni, csendben a kormány a maga hatalmi közegeivel mindig erősebb az ellenzéknél. Különösen érezhetővé vált az ellenzékre az, hogy nem akarta hazafias kötelessége teljesítésében az agitáczió fegyvereit felhasználni, érezhetővé vált ez azért, mert akkor, mikor önmagunkat ilyen béklyóba kötöttük, akkor természetszerűleg, és ebből nem akarok kifogást vagy támadást csinálni, a kormány óriási hatalmi eszközöket nyert. A háború természetével jár az, hogy oly teljhatalmat kapott, aminőt a magyar alkotmány a múltban sohasem ismert. Az egész nemzet jóformán csak a kormány közegeivel érintkezett, csak az rendelkezik az összes hatalmi eszközökkel, az összes anyagi eszközökkel, csak az állapítja meg a közgazdasági élet szabályait, nyúl bele minden egyesnek a zsebébe. Oly hatalmat szerzett, amelylyel vissza nem élni csaknem emberfeletti feladat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hogy nem egyszer vissza is élt, azt legjobban bizonyítja az épen ma a sajtóra vonatkozólag elhangzott interpelláczió és az arra adott válasz. Én nem akarok ennek részleteibe belemenni, csak azt mondom, hogy kétségtelen, hogy azok az esetek, melyeket Ábrahám Dezső képviselő ur felhozott, visszaélések, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) hogy azoknak túlnyomó nagy részük semminemű összefüggésben nem áll a harcz érdekeivel. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezekre csak egy válasz képzelhető és ez az, hogy igen, ezek emberi tévedések, de teljes erő5 július 5-én, szerdán. 229 vei azon leszek, hogy azok ne ismétlődjenek. (Helyeslés a baloldalon.) Ehelyett a t. ministerelnök ur megdicsérte azoknak a közegeknek jó szándékát; azt mondja, hogy azok derék, szorgalmas, kötelességtudó emberek. Eszemágába sincs őket megtámadni. Azonkívül azt mondja önmagáról, hogy őt kizárólag az az egy tekintet vezeti, hogy megvédje az ország biztonságát. Egészen helyes, más tekintet ne is vezesse, csak azt szerettem volna, hogy akkor azután ne engedje, hogy ezzel a hatalommal visszaéljenek oly kérdésekben, amelyek nem érintik a háborút. (Helyeslés a baloldalon.) A kiegyezés számtalan kérdései — nem akarok erre visszatérni — talán mégis olyan kérdések, amelyek csakugyan nem érintik a harczi érdekeket, amelyek kényelmetlenek lehetnek, mert a kiegyezési tárgyalás alatt kényelmetlen lehet egy erőteljes támadás, de semmikép sem érintik a mi nagy érdekeinket a külfölddel szemben. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Annál gyengitőbben hat az ilyen passzív magaviselet az ellenzékre, hogy nagyon könnyen kötelességmulasztásnak tűnhetik fel az ellenzéki közvéleményben, mert az ellenzéknek önmaga iránt való kötelessége és a parlamentarizmus szabályai szerint is &•£, hogy teljes erővel törekedjék a kormányt megbuktatni és a hatalmat átvenni. Hogyha bizik önmagában, hogyha bizik igazában, hogyha hiszi, hogy programmja helyes, akkor hazafias kötelessége ezt a helyes programmot a szerinte téves és helytelen többségi programúi helyébe tenni. Mikor egy ellenzék megáll és azt mondja, hogy nem akarom megbuktatni a kormányt, ha tartózkodik minden akcziótól, akkor igen könnyen azt a hitet ébreszti széles körökben, hogy nem bizik önmagában, hogy fél a felelősség elvállalásától. Másutt kivétel nélkül a kormányok kötelességüknek tartották — ott, hol ilyen helyzet előállott, ott, hol az ellenzék hazafias kötelességteljesítésből megkötötte a kezét — módot adni arra, hogy az ellenzék részt vegyen a kormányzásban. Erre módot adott azon egyszerű oknál fogva, mert nincs viszásabb és nehezebb dolog, mint egy ellenzék, mely nem akar ellenzéket csinálni, egy ellenzék, melynek támogatását elfogadja a kormány, anélkül hogy módot adna, hogy az ellenzék részt is vegyen a dolgok intézésében. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mindenütt meg is alakultak a koalicziós kormányok olyan módon, hogy az egyik félnek önérdekét sem sértse meg. Nálunk az nem történt meg. Nem akarok ebből semmiféle szemrehányást csinálni, csak konstatálom, hogy mi ebbe is belenyugodtunk. Abszolúte nem szűntünk meg türelemmel várni az eseményeket és paszszivitásunk mellett megmaradtunk. Miért tettük ezt ? Az ellenzék körében gyakran megbeszélés tárgyát képezte ez. En azok közé tartozom, kik a legnagyobb erélylyel és