Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-639

140 639. országos ülés 19li kevesebb és pénzügyi kihatásának komolysága semmivel sem csökken. Ami magát a javaslatba hozandó felemeléseket illeti, ugy a tisztviselői egyesület vezetőségével folytatott tárgyalások alapján is leghelyesebbnek véltem a tisztviselőkre nézve a háborús segélyeknek a fizetési osztályok szerint való fokozását, mert az a ldvánalom, hogy a családi állapot tekintessék, a végrehajtásnál igen nagy nehézségekkel járt volna, különösen azért, mert igen sok olyan közszolgálati alkalmazott részesül háborús segélyben, aki nem köztisztviselő, akinek tehát a családi és személyes viszonyai az utalványozó hatóság előtt nem ismeretesek, ugy hogy emiatt igen nehéz dolog lett volna a családi állapot figyelembevételével a segélyek megállapitása és kellő időben való utalványozása akkor, amikor különben is az egész vonalon a munka igen nagy mértékben megszaporodott, másrészt a munkaerő igen nagy hiányával kell küzdenünk. Másrészt azonban indokoltnak tartottam és tartom azt, hogy a köztisztviselőknél a fizetési fokozat, tehát a kisebb és nagyobb illetmény legyen a tekintetben irányadó, hogy magasabb vagy alacsonyabb segélyeket kapjanak. Ennélfogva a tisztviselőkre'vonatkozólag javaslatom bázisa az, hogy a legalsó három fizetési osztályba tartozó tisztviselők, azaz a XI., X. és IX. fizetési osztályokba tartozó tisztviselő 35 százalékot, a VIII. és VII.-be tartozók 30 és a Vl.-ba és azonfelüliekbe tartozók 25 százalékát kapnak háborús segély czimén. De nemcsak a szorosan vett állami tisztviselőkre, hanem a köztisztviselők más olyan kategóriáira is kiterjedvén e segélyezés, akik más fizetési rendszerhez tartoznak és akikre nézve ennélfogva más fizetési osztályok vannak érvényben, azt tartom, hogy a segély mérvének megállapitása a fizetés mérvéhez képest is kell hogy történjék, oly módon, hogy 35 százalékos segélyben azok részesülnek, akik a állami IX. fizetési osztály legmagasabb fizetésének, azaz 3200 koronának vagy azon aluli fizetésnek élvezetében állanak, 30 százalékosban azok, akik 3800-tól 6000 koronáig, mint a VII. fizetési osztály legmagasabb fokozatáig terjedő fizetést élveznek és 25 százalékosban azok, kiknek fizetése 7200 korona vagy ennél több. Azok, akiknek fizetése egyrészt 3200 és 3800 korona, másrészt pedig 6000 és 7200 korona közt van, rosszul járnának, ha ezekre nézve már a 30, illetőleg 25 százalékos segély alkalmaztatnék, mert akkor ez kisebb volna, mint a 3200, illetőleg 6000 korona fizetéssel bixó alkalmazottnak 35, illetőleg 30 százalékos segélye. Ezekre nézve tehát azt javaslom, hogy a 3200 koronán felül 3800 koronáig terjedő fizetésüek olyan segélyt kapjanak, amely megfelel 3200 korona 35 százalékának és a 6000 koronától 7200 koronáig terjedő fizetésüek olyan segélyben, amely megfelel a 6000 korona 30 százalékának. Ez, azt hiszem, minden tekintetben a legméltányosabb megoldás. A tisztviselőkre nézve még ezenfelül javaslom; ? Julius 4-én, kedden. hogy a mostani 400 koronás minimális segély 600 koronában állapíttassák meg. (Helyeslés.) Az altisztekre és szolgákra nézve javaslom, hogy ezek minimális segélye 300 koronában, százalékos segélye pedig fizetésöknek az egész vonalon 35 százalékában állapittassék meg. Végre mindazokra a közszolgálati alkalmazottakra nézve, akiknek a segélye jelenleg nem százalékos összegben, hanem fiksz összegben van megállapítva, mert nem tartoznak meghatározott fizetési séma alá, s akikre nézve ennélfogva a százalék megállapítása nehézségekbe ütköznék — ilyenek például a dijnokok, a községi alkalmazottak, a nem állami elemi iskolai tanítók, szóval: mindazok, akikre kiterjedt a jelenlegi törvény és akikre ki fog terjedni a jövő törvény, de akikre nézve jelenleg a háborús segély fiksz összegben van megállapítva — ezekre nézve azt javaslom, hogy a jövőre nézve a fiksz összeg a mai összegnek a másfélszeresében állapittassék meg. E mérvekkel, azt hiszem, olyan messze határig mentünk el, hogy ennél messzebbre tényleg az állam teherviselési képessége folytán nem mehetünk el; ezáltal tényleg méltányoltuk mindazokat a szempontokat, amelyek ennél a kérdésnél figyelembe veendők. Bátorkodom tájékoztatni a t. házat, hogy az előzetes számitások szerint a segélyeknek ily mérvben való megállapitása egy évre körülbelül 140 millió korona szükségletet jelent, a múlt 96—97 millió korona szükséglettel szemben. En tudom, tisztelt ház, hogy ezek a segélyezések részben alatta m; radnak p nnak, amit a közszolgálati alkalmazottak, vagy azoknak egyes csoportjai kívánnak, másrészt azonban nem kétlem, hogy e segélyezésekkel mégis elértük azt a mérvet, amely közszolgálati alkalmazottainknál azt a megnyugvást fogja előidézni, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a jövőben is olyan odaadással és lelkiismeretességgel teljesíthessék kötelességüket, mint teljesítették a múltban és gondoskodunk arról, hogy a magyar társadalomnak ezek az igen értékes elemei annyira, amennyire emberileg lehetséges, a háborúnak rájuk zúduló igen nagy terheivel szemben némi könnyítéshez jussanak. Hiszem és bizom benne, hogy ez az intézkedés közmegnyugvásra fog találni az érdekeltek körében annál is inkább, mert, ha tekintetbe veszem akár azokat a háborús segélyeket, amelyek Ausztriában vagy a német birodalomban a közszolgálati alkalmazottaknak adattak, akár pedig azt, hogy a rendszeres illetmény és a családi pótlék — amely másutt sehol sincs — és a háborús segélyek együttes összege nálunk egyrészt és másrészt a rendszeres illetmények és a háborús segélyek összege Ausztriában és a német birodalomban milyen helyzetbe hozzák a tisztviselőket, akkor nyugodt lelkiismerettel mondhatom, már az eddigi, de különösen a most javaslatba hozott ujabb háborús segélyek folytán, hogy a mi közszolgálati alkalmazottaink semmi tekintetben sincsenek rosszabb helyzetben, mint az ausztriai vagy a német birodalmi közszolgálati alkalmazottak, sőt jobb helyzetbe jutnak.