Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-638
6 június 28-án, szerdán. 136 638. országos ülés 191 javaslatról. Kérem, méltóztassék e jelentéseket szétosztatni és annak idején napirendre tűzni. Elnök : A beterjesztett jelentések a somorja— uszori helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában beadott kereskedelemügyi ministeri jelentésről, továbbá a zabok—stubiczai helyi érdekű vasút engedélyezésének megtörténtéről szóló kereskedelemügyi ministeri jelentés tárgyában, végül a naszódvidéki helyi érdekű vasúti részvénytársaság vasutvonalaira vonatkozó egységes engedélyokirat kiadása tárgyában beadott törvényjavaslatról ki lévén nyomatva, szét fognak osztatni és napirendre tűzésük iránt annak idején fog javaslat tétetni. (Helyeslés.) A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Azok az óriási harczok, amelyekről a ház június I4-iki ülésén megemlékeztem, még nem nyertek befejezést. Ugy gondolom, helyénvaló, hogy azoknak az utolsó két hét alatti folyamatára is vessek egy visszapillantást és tájékoztassam a t. házat a helyzetről. (Halljuk l Halljuk !) Azt hiszem, leghelyesebb, ha akkori nyilatkozatomhoz fűzöm mai előadásomat. Június 14-én konstatálhattam, hogy a mi hadseregünk eredeti arczvonala, annak nagyobb részében, változatlanul, rendületlenül fennáll. Ezt a nyilatkozatot ismételhetem ma is. (Helyeslés jobbfelől.) Azok a részei a mi arezvonalunknak, melyek hátranyomása az orosz offenzíva első időszakában nem sikerült, ugyanazzal a változatlan szilárdsággal kezünkben vannak ma is. (Halljuk! Halljuk!) Azon pontokra nézve, amelyeken sikerült az orosz offenzívának a mi haderőnket visszanyomni, annak a reményemnek adtam volt kifejezést, hogy a folyamatba tett ellenintézkedések hatása mihamarább érezhető lesz s ez a ránk nézve kedvezőtlen hadiesemény múló epizódnak fog mutatkozni. (Mozgás a szélsóbaloläalon.) J USth János." Szép kis epizód ! Százezer magyar elpusztult! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: Ez a remény a volhyniai harcztérre nézve teljes mértékben azonnal beigazolódott. Azok az erősitések, amelyeket ugy saját magunk, mint különösen német szövetségesünk a legrövidebb idő alatt a veszélyeztetett pontokra küldhetett, éreztették hatásukat és ma már lépésről-lépésre előrehaladó ellenoffenzivánkkal állunk szemben. Konstatálhatjuk, hogy az oroszok által elfoglalt térnek jelentékeny része újból ismét a mi kezeinkben van. (Helyeslés.) Nem állhatott be a fordulat olyan gyorsan, a bukovinai harcztéren. Itt küzdő hadseregünk még huzamosabb időn át túlnyomó ellenséges erővel állott szemben s e túlnyomó erő hatása alatt, amint méltóztatnak tudni, folytatnia kellett visszavonuló mozdulatait. E mozdulatok, fájdalom, Bukovina jelentékenyebb részének ellenséges kézre jutását eredményezték, de az ellenségnek fokozott, nagy vesztesége mellett teljes rendben mentek végbe. Hadseregünk ma is teljes összefüggésben, intakt, teljes harczképességben, erős állásokat elfoglalva helytáll s amint méltóztatnak látni, az utolsó három-négy nap alatt már nem az orosz offenziva előhaladásáról, de az orosz támadásoknak nagy veszteségek melletti visszaveréséről számolhattunk be. A helyzet tehát ma az, hogy a volhyniai harcztéren a mi ellenoffenzivánk lépésről-lépésre halad előre, a bukovinai és délkeletgalieziai harcztéren az ellenség előnyomulását megállítottuk, az erőviszonyok ezen a harcztéren is a mi javunkra tolódnak el és semmi ok sem forog fenn arra, hogy a múlt felszólalásomban kifejezett reménységemből bármit is levonjak, álláspontomon bármit is változtassak és hogy ne a sikerbe vetett rendületlen bizalommal nézzünk a közeljövő eseményei elé. Ezeket kötelességemnek tartottam megjegyezni. (Helyeslés.) Rakovszky István : T. ház ! Elnök : Mi czimen kivan szólni a képviselő ur ? Rakovszky István : Szeretnék a t. ministerelnök úrhoz ezen felszólalás kapcsán kérdést intézni. Elnök: Azt hiszem, a ház ezt megengedi. (Helyeslés.) Tessék. Rakovszky István: A t. ministerelnök ur nagyon helyesen járt el, hogy azon nagy nyugtalansággal szemben, amely különösen a fővárosban mutatkozik, ezen megnyugtató kijelentéseket megtette. Én azonban a t. ministerelnök urnak a felszólalásában egy kis hézagot látok. Hiszem, hogy csak elnézésből nem emiitette ezt. Az egyik, ami nagyon fontos miránk, magyarokra nézve, az, vájjon biztositva van-e Erdélyország esetleges betörésekkel szemben, (Élénk helyeslés halfelől.) mert különösen ezek tekintetében mutatkozik nagy nyugtalanság ? (Elénk: felkiáltások : halfelől : Ugy van ! Ezért felelős a kormány !) A másik az, hogy ha sikerült megállítanunk ezt az offenzivát, ez mindenesetre máris nagy eredmény a jelenben, de sokkal rosszabb állapot mutatkozik most, mint volt azon a fronton négy-öt hét előtt. A nagyközönségben különféle hirek keringenek arról, miért állhatott be ezen nagy csapás, (Ugy van ! halfelől.) amelyet én — és ebben eltérek a t. ministerelnök úrtól — nem tekinthetek egy epizódnak, (Ugy van! Ugy van! halfelől!) ha nem is tartom katasztrófának (Ellenmondások és felkiáltások johhfelől: Katasztrófáról nincs szó!) — mondom, hogy nem tartom katasztrófának — de mindenesetre a háború további folyamatát meghosszabbította és oly eredmények, amelyek közelfekvőek voltak, ezáltal meg lettek hiúsítva. Én, t. ministerelnök ur, nem azt kérdem, hogy ki a felelős, még azt sem kérdem, hogy ki követett el hibákat, hanem azt kérdem, hogy, ha itt mulasztások történtek, ha az előrelátás kellő mértéke hiányzott, vájjon azok az illető személyiségek felelősségre fognak-e vonatni e nagy veszteségek miatt ? (Elénk helyeslés halfelől.) Kötelességünk a felelősség kérdését felvetni. Könnyités ez a t. ministerelnök urnak és a t. kormány-