Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-637
130 637. országos ülés 1916 június 16-án, pénteken. Hogy ezek a kérdések most itt egy széles arányú parlamenti vita keretébe bevonassanak, azt, őszintén megvallva, czélszerünek nem tartom. Én tehát daczára annak, hogy a kérdéssel való foglalkozás elől kitérni egyáltalán nem szándékozom, daczára annak, hogy, amint jeleztem is, a kormány mindezekkel a feladatokkal, amelyek különösen most a háborúval kapcsolatban a birtokpolitika terén felmerülnek, behatóan kivan foglalkozni : arra kérem a t. házat, hogy az inditvány tárgyalását napirendre tűzni ne méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbról és a középen.) Beck Lajos: T. képviselőház ! Elnök: Beck Lajos képviselő ur, gondolom, félreértett szavai értelmének megmagyarázása czimén kér szót. Azt hiszem, a ház a kért engedélyt megadja. Beck Lajos: Csak nagyon röviden kivánom félreértett szavaim értelmét megmagyarázni. (Halljuk/ Halljuk!) Elsősorban méltóztassék megengedni, hogy őszinte örömömnek adjak kifejezést afelett, hogy a ministerelnök ur, bár velem polemizálva, de valójában érvelésem egy jelentékeny részét magáévá tette. (Zaj.) így tehát ide vonatkozólag csak azt látom, hogy amit állítottam, helyes érvekkel is támogattam meg. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy elveket nem lehet olyan könnyen változtatni. 0 maga is ennek megtestesítőjének tartja magát. En ezt szivesen konczedálom. De ugyanolyan joggal kivánhatom meg, hogy ezt rólam is elismerje. Én a mezőgazdasági téren, — és csupán erről beszéltem — a mezőgazdasági politika terén a félreértett és hamisan magyarázott liberalizmust nem tartom egyenértékűnek az igazi liberalizmussal és ezt nem engedjük a demokratikus haladással összetéveszteni. Ez nem elvek változtatását jelenti, hanem konzekvens, kitartó ragaszkodását ennek a pártnak azokhoz az alapvető elvekhez, amelyek minden politikai ágazatban vezettek bennünket és amelyek abban csúcsosodnak ki, hogy nem jelszavak után indultunk, hanem tények alapján azt hirdettük szükségesnek, ami a nép érdekében való. Épen azért méltóztassék megengedni, hogy csodálkozzam azon, hogy a t. ministerelnök UT a mezőgazdasági haladást a régi laisser fairé szabadsága alapján kívánja munkálni. Ez néhány évtized előtt még hangzatos jelszó lehetett, de ha a t. ministerelnök ur megnézi azt a szomorú vergődést elsősorban épen a gazdasági liberalizmus hazájában, Angliában, ahol ennek az elvnek a helytelenségét látták be a mezőgazdasági politika terén és ennek áttörését ugy kíséreltek meg, hogy a mezőgazdasági politika terén ebből a gazdasági liberalizmusból nem maradt semmi, akkor a t. ministerelnök ur nem talál vezető államférfit, aki bármely országban is, ezt az ő nézetét vallaná, hacsak nem a XIX. század rég porló államférfiait, akik a régi időkben élve, a régi időknek megfelelő gazdasági és politikai elveket vallottak. (Ugy van! balfelől. Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a szabadság, melyre a t, ministerelnök ur a mezőgazdasági politika terén mint mellőzhetetlen kellékre hivatkozott, ha lelke mélyére tekint, konstatálni fogja, hogy az a szabadság szabadossággá fajult a magyar mezőgazdasági politikában. Mert az a nemzetboldogitó akczió, mely a telepítés, a magánparczellázás terén évtizedeken át állami szabadgazdálkodás jelszavával kis vidéki intézetek és magánemberek által űzetett, valljuk be, nem a telepítendők, hanem azok érdekében és azok zsebének hasznára történt, akik ezt a parczellázást végezték. (Igaz! Ugy van! balfelől. Elénk helyeslés a baloldalon.) A tartalom s az eredmény beszél s nem a jelszavak, újból hangoztatom, t. ministerelnök ur. S az eredmények e tekintetben igen szomorúak. Mert ezrével és ezrével jöhetnének a tengerentúlról az oda kikergetett emberek deputáczióba a ministerelnök úrhoz, tanúságot tenni azon dicső mezőgazdasági liberalizmusról, amely vándorbotot nyomott kezükbe. És az a nagy és görcsös törekvés, amint jeleztem, a liberális gazdasági politikák részéről, hogy valamely módon, toldozással és foldozással korrigálja a mezőgazdasági liberalizmus vészes következményeit és ennek eredménytelensége nem mutatják-e, hogy igenis erős akarattal, elhatározással és nagy konczepczióval kell idejönni, mert toldozgatással, foldozgatással, amint ő képzeli, a mi eddig nagyon csekély eredményű parczellázási politikánk nem fog nagy eredményeket elérni. Bocsásson meg a t. ministerelnök ur, de akkor, amikor ő a kisgazdák termelése fokozásának szinte lehetetlenségéről beszél, oly régi, oly elavult mezőgazdasági politikai elvet hirdet, melyen a kisgazdaság létét tagadó szoczialisták is már rég túlvannak. Méltóztassék csak elolvasni a tudományos szocziálizmus azon nagy Írásait, amelyek most már, szemben Marx-szal és a többiekkel, nyíltan hirdetik, hogy a kisgazdasági többtermelésen épülhet fel igazán egy ország vagyonosodása. Azt méltóztatik mondani: hogy klasszikus példát ragad ki, amikor a gőzekének a nagybirtokosok körében való sikerére utal. Sajnos, ilyen nagy részben még a nagybirtok sem él vele. Méltóztassék azonban igenis ennek a gőzekének a külföldi kisgazdaságokban való igazán rohamos elterjedésére nézni, amely, hiába int t. képviselőtársam odaát, mégis csak legnagyobb bizonyítéka annak, hogy a kisemberek összefogásával mily óriási eredmények érhetők el. (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) De nem is kell odáig mennünk. Beszédem folyamán rámutattam arra, hogy a kisgazdák épen termelésük rohamos fokozásával mind növénytermelésünknek, mind marhaállományunknak óriási százalékát lefoglalták és biztosítják. Nekik nem is kell a szemtermelésre helyezni a fősúlyt. Végezze el ezt javarészben az intenziven müveit nagybirtok. Ha a . kisgazdák alighogy elkezdték a megfelelőbb gazdasági művelési ágakra való áttérést, a maguk kezdetleges eszközeivel
