Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-637
637. országos ülés 1916 június 16-án, pénteken. 129 dig divat hangsúlyozni, hogy egy nagy akczióra van szükség. Isten mentsen ! Amíg az élet nem lesz egy nagy szimplista jelenség, addig az élet valódi kezelésére, gondozására, az életviszonyok javítására irányuló akcziónak is ugyanazzal a sokoldalúsággal, ugyanazzal a változatossággal kell bírnia, mint amivel maga az élet bir és nem ismerek nagyobb veszedelmet, mintha egy ilyen akcziót egy kedvencz eszmének megvalósitásával egy nagy sablon szerint akarnánk megoldani. Hiszen ha a képviselő ur keresi az okait a külföldi telepitési akcziók aránylag csekély eredményeinek, ezeket, azt hiszem, nem azokban a momentumokban fogja megtalálni, amelyekre ráutalt, hanem abban, hogy, nem számolva a gyakorlati viszonyok egész változatosságával, egy apriorisztikus gondolalatnak megvalósitásával akarták keresztülvinni szándékukat. T. ház ! Minálunk nincs is szükség arra, hogy belevigyünk a magyar gazdasági életbe egy ilyen mesterkélt gondolatot. Hiszen a magyar gazdasági életben a telepitési akczió folyik. Itt nem arra van szükség, hogy egy uj dolgot csináljunk, hanem arra, hogy azt az akcziót, amely folyik, kellő mederbe tereljük, bizonyos túlzásoktól megszabaditsuk, azt erősítsük, abba a helyzetbe juttassuk, hogy a közbejövő faktorok nyerészkedése és a pénzbeszerzés nehézségei, drágasága ne tegyék lehetetlenné a feladatot, (Halljuk! Halljuk!) ne kössék le a magyar népben lévő nagy gazdasági erőt, amely igenis képes lesz ezen a téren jelentékeny eredményeket elérni. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, az államnak itt nem kezdeményező, nem alkotó munkát, hanem segítő, irányító, szabályozó munkát kell végeznie (Helyeslés.) és azt hiszem, a legnagyobb hiba abban rejlik és a mi telepitési akcziőnknak eddigi eredménytelensége elsősorban abban kereshető, hogy mindig uj önálló telepeket akartunk létrehozni, mindig a legjobb akarattal a legszebb gondolatokat akartuk megvalósítani, ahelyett hogy segítségére jöttünk volna annak az egy embernek, annak az öt embernek, annak a tíz embernek, akinek van egy kis pénze, amelylyel földet akar venni, de a földvételt megnehezíti a pénz drágasága és a közvetítés. (Igaz ! Ugy van !) Ennél az egész akcziónál ne felejtsünk el egyet, amiben a magyar nép lelki tulajdonsága, jelleme, vágya teljesen találkozik a közérdekkel. A magyar ember, ha birtokot vesz, szabad ura akar lenni birtokának. (Helyeslés.) A magyar népet ne boldogítsuk mi sem örökbérlettel, sem járadékbirtokkal; azt örök szolgaságnak fogják tekinteni. (Igaz ! Ugy van !) A magyar nép azt akarja, hogyha megfeszített verejtékes munkával dolgozott, maga előtt lássa azt a pillanatot, amikor tehermentes birtokának teljesen szabadon rendelkező ura lehet. (Tetszés és helyeslés.) De vegyük a dolgot gazdasági szempontból. Az a tehertöbblet, amelylyel jár a járadékbirtoknak törlesztéses kölcsönnel vett birtokká való átalakítása, 40—50 fillér minden 100 korona után, mert KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. hiszen, ha a kamathoz egy ilyen törlesztési kvótát hozzáillesztünk, megadtuk az 50 éves törlesztés lehetőségét. Ezen a 40—50 filléren soha sem fog múlni, hogy egy kisbirtokos gazda megtudja-e tartani birtokát, urává tud-e lenni földjének. Az a csekély tehertöbblet, amelyet ez a 40—50 fillér képvisel, nem fog tönkretenni senkit a földvásárló kisbirtokosok közül, viszont ez a 40—50 fillér az a mag, amely kikelve, a szabad tulajdon terebélyes fájává fogja kinőni magát; (Helyeslés.) ebben van a szocziális emelkedés egész nagy, áldásthozó gondolata lerakva és ez az egyedüli momentum, amelylyel a birtokpolitikát csakugyan a demokratikus haladásnak, a magyar nép erősítésének, a magyar nép emanczipácziójának munkájává tehetjük. (Helyeslés.) Én tehát ezen megjegyzések után bátor vagyok jelezni a t. ház előtt, hogy igenis, a kormány is a legnagyobb súlyt fekteti a birtokpolitikával kapcsolatos összes kérdésekre és ebben a tekintetben szívesen él mindazon társadalmi tényezők segítségével és közreműködésével is, akik ezen a téren akár az előkészítés, akár a kivitel tekintetében hasznos munkát végezhetnek. (Helyeslés.) A dolgot azonban két részre kell osztani. Az egyik a birtokpolitika a maga általános vonatkozásaiban, a másik csoportba tartoznak azok a birtokpolitikai feladatok, amelyek specziálisan a háborúval kapcsolatban kerülnek elénk a legközelebbi időbsn. Ami az elsőt illeti, én azt hiszem, hogy ott egyáltalában nincsen sürgős szüksége annak, hogy ezek a kérdések most kerüljenek megoldásra. Ezekkel a kérdésekkel foglalkoznunk kell ma is, de foglalkoznunk kell kellő nyugalommal, alapossággal, gondossággal a háború után is. Ezt detailmunkának tartom. Nem tartom azt, hogy nekünk fel kellene forgatnunk agrárius jogrendünket, nem tartom azt, hogy itt egy rohamos átalakítási akczióba kelljen belemennünk, de tartom azt, hogy állandó gondoskodás tárgyává kell tennünk a birtokváltozásokkal járó összes jelenségeket. (Helyeslés.) A másik csoportba sorolom azokat a feladatokat, amelyek szorosan a háborúval állnak kapcsolatban, így tekintetbe kell vennünk azt a nagy kérdést, hogy mennyiben lehet földhöz juttatnunk azokat, akik a háborúból — ámbár a kérdés itt nem könnyű — esetleg csökkent munkakéj^ességgel, de bizonyos megfelelő állami segítséggel térnek vissza. (Helyeslés.) Másfelől tekintetbe kell vennünk azokat a nagy nemzeti politikai szempontokat és követelményeket, melyek az ország ekszponált részein a politikailag teljesen megbízható népesség növelésével járnak. (Helyeslés.) Ezekről a kérdésekről ma talán korai és czélszerütlen volna konkrét alapon beszélni, csak rá akarok ezekre mutatni, jelzéséül annak, hogy a kormány teljesen tudatában van a reá váró ezen feladatoknak is és rajta lesz, hogy ebben a tekintetben a lehetőséghez képest eredményt, tudjon felmutatni. 17
