Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-637

124 637. országos ülés 1916 június 16-án, pénteken. szerencsém rámutatni, sürgős megoldásának megkezdéséről van szó, mégis meg kell próbálni még a lehetetlent is, hogy az ilyen sikeres birtokpolitikai akczió alapját képező birtokmegoszlási statisztikát elkészítsük. Kell, hogy akadjanak, és ha a kormány meg fogja kisérelni, fognak is akadni megyeszerte mindenütt az országban olyan férfiak, akik önzetlen áldozatkészséggel e munka szolgálatába ajánlják fel idejüket s akik ezzel igazán nagy szolgálatot tesznek a nemzetnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ez az előkészítő munkának csak egy része. Ezenkívül meg kellene hallgatni mindenkit, aki ehhez ért. Amint én definiálnám a dolgot, a társadalom minden rétegét, amelynek ezen a téren adni vagy kapnivalója van. Nem szabad ezt az akcziót ugy lefolytatni, hogy csak a nagy urakat vagy csak a kisembereket hallgassuk meg. Meg kell hallgatni mindenkit, aki a néppel és a nép közt él; akinek van földje adnivaló, és akinek van igénye arra, hogy kapjon földet. És ha majd előttünk áll ezen ankét és ezen kérdőivek feldolgozása után az eredmény, hogy hol és mennyi föld milyen terjedelemben és milyen természetű, bérlet vagy örök tulajdon czéljára áll-e rendelkezésünkre, és hogy az ott lakó polgárságnak milyen része milyen természetű birtokot kivan szerezni, akkor igenis a statisztikának egybevetésével, •— ami mind, mint az angol példánál volt szerencsém rámutatni, hozzáértéssel és buzgósággal elvégezve hónapok munkája lehet csak — akkor lehet majd elkészíteni azt az alapot, amelyen egészségesen lehet a birtokreform eszméjét megvalósítani. Mert, t. ház, kényszerzubbonyként ráhúzni egy reformra azt a gondolatot, hogy én tehát itt csak örök áron való földtulajdon alakításával parczellázok és telepítek, vagy csupán bérlet alakjában oldom meg a kérdést, nem lehet és nem szabad. A földbirtokoknak elhelyezkedését és természetét, az illető földet szerezni kivánó kisgazdák vágyát és törekvését, akik amint nagyon jól tudjuk^községüknek határából nem hajlandók telepesként kivonulni, mind tekintetbe kell venni s csak ennek tekintetbevótelével és az egyes körzetek és vidékek helyi igényeinek számbavételével lehet egy reformtervet megvalósítani, s akkor azután jöhet a kormány — és indítványom értelmében kötelessége is jönni — azzal, hogy mikor, mit és hogyan kivan ezen a téren létesíteni ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hangsúlyoztam, hogy az ellenzéknek nem lehet kötelessége, de nem is feladata egy törvényjavaslat részleteivel lépni a ház és a kormány elé, mégis méltóztassék megengedni, hogy akkor, midőn itt pártom megbízásából felszólalok, röviden körvonalazzam azokat az irányelveket, amelyek legalább hitünk és meggyőződésünk szerint kellene, hogy ezt az egész birtokpolitikai, nagy horderejű akcziót irányítsák. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) E reform két fő irányeszméből kell, hogy álljon. Az egyik az, hogy mindennemű földmegmozgató akcziónak a termelés igényeinek megfelelően kell végbemennie; a másik, hogy egy ilyen akcziónak a meglevő erőviszonyok arányában szabad csak lefolynia, ami annyit jelent, hogy vezérlő motívumként a termelés fokozását kell e téren is elsősorban szem előtt tartani és ennélfogva minden oly földmegmozgatás, amely nagy latifundiumoknak felosztására vezetne, anélkül hogy ezáltal természetes fekvésüknél és elhelyezkedésüknél fogva alkalmas kisbirtokokat alapithatnánk, mint pl. nagjr erdő- és legelőlatifundiumok megmozgatása, nem kívánatos és nem lehet czélravezető ; és nem is volna kívánatos és nem lehetne czélravezető a telepítésre való törekvés oly vidékeken, amelyeken alkalmas telepesek nem találtatnának. A másik momentum, t. képviselőház, amely feltétlenül szem előtt tartandó, ha általánosságban beszélek a dologról, az, hogy nézetem szerint több földet megmozgatni, mint amennyire szükség van, nem czélirányos és nem is volna helyes. Meg kell nézni és szem előtt kell tartani, hogy épen ez előmunkálatok felvétele alapján körülbelül az egyes vidékeken mily mennyiségben, mily természetű föld megmozgatására volna szükség, főként és elsősorban természetesen tekintetbe kellene venni azt is, hogy az erre jelentkező telepesek vájjon anyagi és erkölcsi értelemben megfelelők és megbizhatók-e ? Kétségtelen, t. ház, hogy nálunk óriási számban van a földnélküli, a föld után vágyakozó, földbirtoknak tulajdonba, vagy bérletbe nyerésére alkalmas megbízható elem. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen a legutóbbi statisztikai adatok szerint másfél millió önálló gazda van, akinek tekintélyes része öt hold alatti parczellán dolgozik, ugyanannyi nem önálló, mezőgazdasági kereső van, aki a földön él, a földből él, de nem a maga földjén. Millió és millió ember van két világrészben, aki vágyódik a föld után és nem tud hozzájutni, két erő, amely egymáshoz illik, a magyar paraszt és a magyar föld. Itt állnak, sokszor közvetlen közelben egymáshoz és mégsem tudnak összetalálkozni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szocziológusok, politikusok, irók, közgazdászok, csak Beksics elmúlhatatlan érdemeit említem, fáradtak e kérdés megoldásával és mégsem tudtak eredményhez jutni. És ma a tanulságok óriási horderejének súlya alatt nem kell-e mégis kimondani, hogy akkor, amikor főpapok hirdetik a föld kényszerű megmozgatásának szükségét, e földnek mégis meg kell mozdulnia. Be kell bizonyítanunk, hogy: »eppur si muove«. (Élénk éljenzés balféld.) De, t. képviselőház, nem csupán politikai és nem csupán mezőgazdaságpolitikai, nem csupán magasabb államérdek szempontjából szükséges és kívánatos ez, de hozzáteszem nyugodt lélekkel, fiskális szempontból is és épen azért azt tartom, hogy nemcsak a társadalom minden rétege, nem-