Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-633

6 633. országos ülés 1916 főhadnagygyá legkegyelmesebben kinevezni mél­tóztatott. (Éljenzés.) Katonai kitüntetésben részesültek : gróf Ester­házy Móricz és őrgróf Pallavicini György, kiknek a királyi legfelsőbb dicsérő elismerés ujolag ada­tott tudtul. Almássy László és Sipeky Sándor képviselő urak ministeri biztosi működésükért a Ferencz József-rend tiszti keresztjével a katonai érdem­kereszt szalagján lettek kitüntetve. Gróf Tisza István ministerelnök urat ö fel­sége az újonnan alapított polgári hadiérdemkereszt első osztályával s a vöröskereszt hadiékitményes érdemcsillagával tüntette ki. (Éljenzés.) Karátson Lajosnak a vöröskereszt hadiékitményes I. osz­tályú díszjelvényét adományozta s megengedte. hogy gróf Andrássy Géza a neki adományozott ba­jor királyi III. Lajos katonai érdemkeresztet, Far­kas Pál pedig a württembergi királyi Frigyes-rend I. osztályú lovagkeresztjét a kardokkal, végül Hajós Kálmán a török császári vasfélholdat elfogad­ják és viselhessék. Tudomásul szolgál. T. ház ! Szomorú kötelességet teljesitek, mikor jelentést teszek a t. háznak legutóbbi ülésezésünk óta elhunyt képviselőtársainkról. Hosszabb szenvedés után elhalálozott báró Nyáry Alfonz képviselő ur, kiben a ház szerény, csendes, rokonszenves tagját vesztette el. Elhalálozott báró Sztojanovits Iván képviselő­társunk, kinek vonzó egyénisége mindnyájunk becsülésében állott s kinek tragikus körülmények közt történt elhunyta általános megillctődést keltett. Fájdalmas veszteség érte a törvényhozó testü­letet egyik régi, nagyérdemű és nagytekintélyű tagjának, gróf Teleki Samunak elhalálozása által. Bár hosszú törvényhozói pályája alatt kerülte a nagy nyilvánosság előtti szereplést, mégis sok­oldalú, alapos tudása és értékes egyénisége általá­nos tiszteletet biztosítottak számára mindenkor. Boldog emlékezetű Rudolf trónörökösünkkel tett utazásai s önálló kutató utjai e hazán túl is isme­retessé tették nevét a tudományos világban. Mint régi, dicső családi tradicziók letéteményese, bőkezű támogatója volt minden nemzeti, közczélu és tudományos törekvésnek. Elhalálozott végül ifj. Vojnits István képviselő­társunk, rövid törvényhozói működés után, mielőtt alkalma lett volna a képességeihez fűzött jogos re­ményeket beváltani. Indítványozom a t. háznak, hogy ezen képvi­selőtársaink elvesztése felett érzett fájdalmas rész­vétének jegyzőkönyvében adjon kifejezést. (He­lyeslés.) Méltóztatnak tudomásul venni. Jelentem, hogy az ügyeket vezető alelnök ur a ház e halottjainak ravatalára koszorúkat helyez­tetett s részvétiratokat intézett a gyászoló csalá­dokhoz. Tudomásul szolgál. Ezzel kapcsolatban bemutatom a hátramara­junliis 1-én, szerdán. dottaknak : özv. báró Nyáry Adolfné, özv. báró Sztojanovits Ivánné és báró Bánffy Zoltánné Teleki Erzsébet grófnő leveleit, melyekben a ház megnyil­vánult részvéteért köszönetet mondanak. Méltóztatnak tudomásul venni. Törvényhozásunk kegyeletes szokásainak te­szek eleget, midőn e helyt megemlékezem a magyar közélet azon halottairól, kik elhalálozásukkor nem állottak már közvetlen kapcsolatban e testülettel. Elhalálozott Kelcz Gyula volt képviselőtár­sunk, kinek igen rokonszenves és értékes egyénisége még élénk emlékezetében van ez országgyűlés tag­jainak ; elhunyt hosszú betegség után Eötvös Ká­roly, a magyar jogász világ e kitűnősége, az elmúlt utóbbi évtizedek parlamenti küzdelmeinek kivéte­les tehetségű harcosa ; elhunyt végül Kardos Kál­mán, e törvényhozó testület régi, köztiszteletben állott tagja, a ház volt érdemes alelnöke. Indítványozom, hogy e férfiak emlékezetét, elhunytuk felett érzett részvétét a ház jegyző­könyvében örökítse meg. (Helyeslés.) Méltóztatik tudomásul venni. Jelentem végül a t. háznak, hogy a magyar szabadságharcz egykori fővezére: Görgey Artúr május hó 21-én elhalálozott. A Gondviselés kifürkészhetetlen rendelése foly­tán szokatlanul hosszú élettartam jutott osztály­részül annak a férfiúnak, aki majd két emberöltővel ezelőtt a nemzet sorsát tartotta kezében. Szabad­ságharczunk tüneményes dicsősége és gyászos tra­gédiája egyaránt fűződnek nevéhez s azt a korlát­lan felelősséget, mely e tragédia szükségszerű következményeként reá háramlott, megilletődést keltő lelki erővel, zokszó nélkül viselte. Ezek az események ma már a történelem meg­ítélése alá tartoznak ; nem volna tehát helyénvaló, hogy most, e helyről bíráljam azt, aki túlemelke­dett már az emberi megítélés szűk körén. Bizonyára kiengesztelődött, kegyeletteljes ér­zelmekkel állunk a sokat szenvedett, kivételes nagy elméjű, magyar hadvezér hantja előtt ma, mikor az ő honvédéinek unokái a népek nagy csataterein soha el nem múló dicsőséggel küzdik ki e nemzet szebb és boldogabb jövendőjét, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Indítványozom, hogy e törvényhozó testület Görgey Artúr történelmi nagyságú egyéniségének kijáró kegyeletes érzelmeit, elhalálozása felett érzett fájdalmas részvétét jegyzőkönyvébe iktassa. (He­lyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: Szabad kérnem % (Halljuk! Halljuk I balfelől.) T. képviselőház! Szokatlan dolog, hogy a kegyelet érzelmeinek lerovása ellen valaki e ház tagjai közül felszólaljon. Szokatlan azonban meg­győződésem szerint az a bejelentés is, amelylyel most foglalkozunk, (Igaz! ügy van! balfelől.) amely bizonyos mértékig — szabad talán ennyit mondani —• meglepetésszerüleg éri a képviselő­háznak ezen oldalát. En, t. ház, csak néhány rövid szóra szorít­kozom. Áll pedig ez ennyiből:

Next

/
Oldalképek
Tartalom